Költözés

 2013.10.04. 13:01

Kedves Olvasók!

Elköltöztem.

Új címem:

www.tekasztorik.cafeblog.hu

Sok puszi, gyertek oda bátran :)

Esti mese

 2013.08.20. 12:10

Helyszín: Estimesélés az 5 és fél éves hímfilozófusnak az ágya mellett.
Dátum: 2013. Május.
A mesélő fizikai állapota: láz, fejfájás, hányinger, menstruáció első napja, szédelgés, hasfájás, világundor.
Meseigény: Legyen benne Kisvakond, sárkány, dínó, királyfi, autó, repülő, tengeri állatok, különösképp bálna, cápa és delfin, valamint szuperhősök, Némó, legó katonák, akció, humor, nemvárt események, fordulatok, dráma, feloldás, érzelmi intelligencia fejlesztés, morális tartalom és Süsü.
Mese hossza: Minimum 10 perc.
Gondolkodási idő: NULLA MÁSODPERC.

-Szóval....őőőőő...hol volt hol nem volt...egy szép napon arra ébredt a Kisvakond, hogy embertelenül fáj a háta. Elaludta ott a föld alatt, biztos megnyomta valami gyökér. Szóval felkelt és érezte, hogy ez a merevedés más, mint az eddigiek. De mivel hétfő volt, el kellett ültetni a répát meg a karalábét, nade ilyen állapotban öcsém, még a kávéját sem tudta lefőzni. Felhívta a Pókembert, hogy legyen szíves jöjjön át, írjon egy emailt Süsünek, hogy lángcsóvákkal puhítsa fel a kertet, parkolja arrébb a Kisvakond verdáját, mert pont rálóg a delfinek futball pályájára a hátsó kereke. De a Pókembernél épp elszakadt a cérna, mert összeveszett a Némóval, aki eldugdosta egy korallzátony mögé a királyfi kedvenc legó katonáit. Mikor már dél felé közeledett az idő, a Kisvakond idegállapotba került, hogy kopog a szeme az éhségtől, úszik a háztartás, romokban a kert, ennek így nem lesz jó vége, a kistermelők ki fogják közösíteni, aztán mehet az ombuccmannhoz, szóval felhívta a Batmant. A Batman az...az...kérlekalássan...az M7-es leállósávjában szopókázott, mert defektet kapott, tehát nem ért rá. A Kisvakond ezért átkiabált a Superman-nek, hogy jöjjön segíteni a kertbe, de a Superman épp a tisztítóban volt, rendbehozatni az alsógatyáját, ami a sok repkedés közben összekoszolódott, persze ez nem volt igaz, mert nem kosz volt, hanem teljesen más, de ezt nem mondhatta el csak úgy mindenkinek, mert nem akart személyi kultuszt rombolni, tehát ő is lepattintotta a Kisvakert. De ekkor betoppant egy bazi nagy brontoszaurusz és megkérdezte a vakondot, hogy kell-e segíteni valamit, mert úgy hallotta, hogy múlt héten a cápák lerágták a muskátlik meg a büdöskék szirmait, a medúzák pedig lelegelték a salátát. Mondta a Kisvaki, hogy fel kéne szántani a földet, de ő nem tud megmozdulni, mert bereccsent a háta, mire a dínó finoman rálépett és meggyógyította. Ekkor óriási vihar jött, felkapta a dínót és messzire repítette,mire megjelent a Süsü apukája, aki kitagadta a Süsüt. Na, ettől aztán agyérgörcsöt kapott a vakond, lecsatolta a ruhácskáját és kergetni kezdte ezt a csúnya apukát a ház körül,mert milyen ótvar dolog, hogy azért, mert csak 1 fejed van, elzavarnak otthonról a náthásba! Ezt meglátta a Láthatatlan ember, aki épp egy második világháborús repülőn gyakorlatozott a felhők között, leszállt, és jól fenéken billentette a Süsü apukáját, majd le is pisilte a biztonság kedvéért, hogy érezze a papa a törődést,mire kiugrott a szemközti tóból egy óriás polip és megdobálta a sárkányfatert kakás pelenkákkal és használt zsebkendőkkel.

Délután 4 óra volt már, a Kisvakondnak teljesen elmúlt a hátfájása, így aztán feltúrta a földet és elvetette a nyomorult zöldségeit, a rohadék gyümölcseit, a tündérek beporozták a sok vackot, a tengeri állatok megöntözték és mindenki boldogan élt, míg el nem pusztult a sunnyogóba. Itt a mese vége, 10 másodpercet kapsz, hogy elaludj, utána megsemmisítelek.


-Hááááááát Viki, ez nem volt valami jó mese.

-PARANCSOLSZ, DRÁGÁM??????!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

-Nem tetszett ez a mese...

-És, ha szabad kérdeznem, mi nem tetszett benne az Uraságnak?

-Hááááát...nem volt benne nyuszi....

A csodálatos pörkölt

 2013.08.02. 12:41

Laci barátom 37 éves és imádja a nőket, bár ez az érzés nem mindig kölcsönös.

Munka nélküli blues énekes és szájharmonikás, egy kibaszott zseni, aki állandóan az éhenhalás és a befizetetlen sárga csekkek keresztmetszetében táncol.

Laci nem csak a zenében, hanem a gasztronómiában is verhetetlen, meg még valamiben: Nem engedi meg magának azt a luxust, hogy szar kedve legyen. Örökké nevet, mert úgy van vele, túl rövid az élet ahhoz, hogy orrlógatással töltsük.

Tavaly nyáron felmentem hozzá dumálni, meg zenét hallgatni és akkor következett a nagy performansz, megmutatta a Csodálatos pörkölt titkos receptjét, ami a következő:

-Na idefigyelj kiscsillag!-kezdte nevetve.- megmutatom neked a tutit. Figyelsz?

-Figyelek!

-Mit csinál egy agglegény a meccs nézésen és a hokizáson kívül?

-Hát nem is tudom. Gondolom netezik.

-Netezik a lófaszt! Egy művész nem lóg azon a szaron állandóan! Egy igazi macsó, egy latinamerikai csődör, az kérlek FŐZ! És mit főz? Hát az tök mindegy, ami van itthon, azt főzi. Namármost. Hogy is indul a procedúra? Először is, bocs, de le kell vetkőznöm meztelenre.

-Ó jaj...khm...na jó, mivel barátok vagyunk, oké, deeee...Lacibazmeg...hozzál még egy pohár bort, hogy képes legyek elviselni a látványt...

-Jaaaj anyukám, ne játszd már meg a búrádat! Mi ez a szűzapáca sztárallűr? Engedd el magad és nézd, hogyan főz a mester.

Így aztán bekucorodtam a kanapé csücskébe egy laza fél liter fröccsel, és néztem Lacit.

-Ott kezdjük, hogy keresünk zenét, mert főzni csak zenére lehet...Így ni...egy kis Aretha, aztán Miles Davis...Érzed a zenét? Ugye milyen fincsi?...És közben átjár ez a szép nyári este, ide-oda lóbálom a kishapsit, mert ha én boldog vagyok, a kishapsi is boldog és közben azt kiabálom, hogy JEEEEEEEEEEEEEEEE! Hadd halljam!

-Jeeeeeeeeeeeee!

-Nagy jeeeeeeeeeeeeeeeee!

-Nagyon nagy jeeeeeeeeeeeeeeeee!

-Királyság! Kibontok egy sört, lazán, a szék támláján lepattintom a kupakot és közben érzem, hogy szexi vagyok és CSODÁLATOS! Hadd halljam!

-Csodálatos vagy bébbbbiiiii!

-Csodálatos vagyok! Kinyitom a frigót...Mi van benne? Hát kúrvára semmi... Nézzük a mélyhűtőt...Óóóóóó, idesüss anyukám, 6 pár virsli, hát mondd, hogy jeeeeeeeeeeeee!

-JEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!

-Csodálatos vagyok! Előrántok 3 fej hagymát, megpucolom, szexin folynak a könnyeim, közben riszálok, rázom, erotikusan lecsurgatok magamon pár csepp sört, és közben már jön is a nagy jeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee, mert csodálatos vagyok! Felvágom a hagymát és odateszem az olajra, szórok bele piros paprikát meg borsot meg majorannát meg oregánót meg tököm tudja mit, amihez kedvem van és tetszik a színe. Miközben ez rotyog, odalibbenek az előszoba tükör elé, sörrel a kezemben riszálok, imádom magam és azt mondom, hogy...

-Jeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!

-Igeeeeeeeen kislány, mert nem fogod elhinni, de még mindig csodálatos vagyok! Aztán odasuhanok a kanapéhoz és felkérlek táncolni...

-Anyádat kérjed fel Laci! Nem fogok egy meztelen csávóval szambázni, akit 15 éve ismerek és az egyik legjobb barátom, fúúúúúj!

-Hát te mekkora egy puding vagy! Gyere táncolni, érezd a zenét, érezd, ahogy beindít a szaxofon...

-De én nem akarok beindulni rád , te gyíkarc!

-Jó, most csak eljátsszuk, hogy te nő vagy én meg egy brazil szappanopera ellenállhatatlan főhőse és elrabolom sebzett szíved!

-Oh, Juan Pablo Garcia, érintésed maga a mennyország! Csak Senorita Velazquez meg ne tudja!

-Ez az bébi, csodálatos vagy!...jaj basszameg odaég a hagyma várjál...Szóval...karikára vágom a virslit és már készül is a csodálatos pörkölt! Nézd csak, van mirelit zöldborsó, mehet bele az is, közben köret után nézünk, ó jeeeeeeeee, mellkas szőrömről csordogál alá a malátasör és szexi vagyok bébi, szexiiiiii!

-Szexi vagy, rohadjak meg, olyan szexi vagy hogy...

-Na ne csipogjál, a kezem figyeld...

-Hát inkább azt figyelem, mint a...

-Szóval, köret...Mert kell egy csodálatos köret! legyen mondjuk...betűtészta!

-Az zseniális. Miért nem inkább mákos lecsó?

-Azért, mert semmi más nincs itthon, csak betűtészta! De bízz bennem, a csodálatos pörköltet még élő ember nem rontotta el!

-De meg se ette!

-Igyál még egy kicsit, nagyon negatív vagy már megint!...Felhangosítom a zenét, kibontok még egy üveg sört és megkeverem a virslis okosságot...Ó jeeeeeeeeeeeeeeeeee, gyönyörű színe van a paprikától, kissé leveses lett a mirelit borsótól de majd elpárolog...A lényeg, hogy fiatal vagyok, jóképű, eszméletlen testem van, remek a mozgásom és egy Isten vagyok a konyhában! Érzed bébi?

-Érzem Lacikám, nagyon érzem. Meddig is van nyitva itt mellettetek a pizzéria?

-NE LEGYÉL NEGATÍV MERT KIVÁGLAK A KILENCEDIKRŐL! Ezt nézd, milyen jól áll a pörkölt! Micsoda illatok! Igazi mediterrán hungarikum! Még egy kis zsálya, kakukkfű, hopp, van itthon tejföl, lehet virslipaprikás szerű is a dolog, én benne vagyok bébi, nyomjuk a tejfölt?

-Nyomjad öcsém, ennek már úgyis mindegy...JÓ JÓ, nem vagyok szarfej, nyomjad a tejfölt, bolondítsd meg, önts bele lelket, adj neki aromát, legyen szexi, legyen buja!

-EZAAAZ! Kezded érezni, mi?

-Igazad van, csodálatos vagyok! Minek is rám ennyi ruha, mikor csodálatos vagyok? Ó jeeeeeeee, ezt nézd, bugyi és melltartó, riszálom a seggem!

-Vááááááááááúúúúú jól nyomod anyukám, gyere táncoljunk!

-Rendesen pörgessél meg, úúúúúgy, érzed a zenét Lacikám?

-Hogy ne érezném! Mennyi bort ittál?

-Fú nem tudom, de asszem szerelmes lettem magamba és mindjárt lehánylak!

-Az nagyon jó! Ide figyelj! Kész a csodálatos pörkölt, kész a tészta, előveszem a megterítést, feldobok egy szexi terítőt...

-Laci, basszus...milyen egy "szexi" terítő???

-Lyukacsos, bébi, lyukacsos! Látod? Érintsd meg és érezd, hogy ezen a konyhaasztalon bármi megtörténhet...

-Nana!

-Lazulj el és csak fantáziálj ,és engedd el magad és nézd meg a tükörben, hogy az a csodálatos lány, az Te vagy, és ott a hátad mögött az a macsó, az meg éééén! És jöhet a nagy JEEEEEEEEEEEEEEEEEE!

-Oké, na együnk, mert asszem kezdek szédelegni.

-Gyere ülj le...Finoman érintsd az ajkaidhoz a villát és szopogasd le róla az ételt. Na milyen?

-Te...ez...ez...nem is olyan rossz...Hogy a fenébe csináltad, hogy ilyen jó íze lett? Mi a titok?

-Mi? Hát az, hogy csodálatos vagyok! ...És nem csak a fakanállal kevertem meg...

-LACI TE ÁÁÁÁÁÁLLLLAAAAAAAT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

BKV vs. utasok

 2013.07.30. 11:23

Az elmúlt 2 hétben nem átallottam megállítani összesen 24 darab ellenőrt a Moszkva tér (nem kell beszólni, hogy Széll Kálmán!) és a Nyugati közt, és feltenni nekik a következő kérdést.

"Elnézést a zavarásért, én egy ilyen humoros oldal írója vagyok és azt szeretném kérdezni, hogy mik voltak pályafutása alatt a legtréfásabb válaszok az utasok részéről arra a felszólításra, hogy jegyeket, bérleteket kérek."

Ez a kis szociológiai kutatás a következő eredményeket szülte, azaz következzenek az érvek, mi, magyarok, hogyan védekezünk blicceléskor a körúti villamoson.

"Milyen jegyet? Hallod Peti! Ez itt már a Sziget bejárata vagy mi?"

"Én 8 hónapos terhes vagyok, mint látja. A gyereknek az iskolakezdésig nem kell se jegy, se bérlet, márpedig én a gyerekkel vagyok, szóval..."

"Alapvetően azért szálltam fel mert kurva meleg van és csak egy légkondicionált helyen akartam lenni. Az, hogy ez a szar még mozog is alattam, baromira zavar, de mivel nem akarok menni sehova, ezt figyelmen kívül hagyom és csak hűsölök. Megyek egy kört, visszajövök a Moszkvára, leszállok, és olyan lesz az egész, mintha meg se történt volna."

"Most nem értem miért izélgetik még itt is az embert! Ott szálltam fel az első ajtónál, látta is a pilóta!"

"Látja ott azt a fekete pólós fiatalembert? Na. Mikor kilyukasztottam a jegyemet ő egész egyszerűen kitépte a kezemből, látja? Ott van nála a jegyem, ott szorongatja! Az az ÉN jegyem, de pisztoly van nála, nem akartam ellenállni!"

"Nincs nálam semmi de apukám azt mondta, hogy 1 megállóra nem kell jegy, mert 3 alatt ingyenes."

"Á nekem nincs ilyenem, de figyu, olcsóért márkás óra, parfüm?"

"Drága uram, nekem operabérletem van, látja? Ez tartalmazza az oda és visszautat is az Operáig. Mit gondol, mi a francért kerül ilyen átkozottul sokba?!"

"Mikor felszálltam, lyukasztottam és felmutattam a villamosvezetőnek a jegyemet, ahogy kell. Aztán eldobtam. Igen látom, hogy itt nincs szemetes, de kérem, ez az ország, hát egy nyamvadt kukát nem képesek felszerelni a villamosra és rákényszerítik az utast, hogy dobjon mindent a padlóra, most mondja meg, milyen ország ez?!"

"Jegy? Bérlet? Hallod, bélyegem van, frankón. Gyere, adok egy felet főnök! Nem néz ide pont senki, gyere, csak kinyitod a szádat és kapsz egy felet. Hidd el, sokkal többe kerül, mint a buzi kis jegyed! Okéság? Megdumáltuk?"

"Maga is tudja, hogy ez zaklatás! 67 éves nyugdíjas háziasszony vagyok, ismerem a jogaimat! Ilyen nincs, hogy békésen ülök és maga idejön zaklatni! Hagyjon engem békén, különben feljelentem hogy megsértette a személyimet!"

"Én ingyen utazom, mert vakvezető kutya vagyok...Dede, az vagyok. Bizonyítsd be, hogy nem, vauuu vauuuuuu látod? Kutya vagyok gecccccccccccciiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!"

"Te normális vagy öcsém? Én adjak pénzt a köcsög békávénak? Hát nézzél már körbe a buszokon! Mocskos, büdös, húgyszagú, lehányt csövesek mindenhol, egy élő pestises rohadás az összes jármű bazmeg! Tudom, hogy nem a te hibád, hanem a főnökeid verik el az összes eus lóvét kurvákra meg kokainra, de nehogy már ehhez én asszisztáljak!"

"Nincs jegyem. Miért neked van? Te is utazol nem?"

"Én nem beszélni mágyárul mert nórvég vágyók. De de nórvég vágyók csák ennyít túdok mágyárúl. Most mit nem hiszel el ezen te szerencsétlen? Nem láttál még norvégot mi?"

"Mennyi a helyszíni bírság? MENNYI? Jó akkor most csak ötszáz forintról adjál csekket aztán ha legközelebb összefutunk, írhatod a többit."

"Én ingyen utazom, mert az én apukám a Kovács Imre...Hát arról nem tehetek, hogy speciel TE nem ismered, ő a BKV egyik részvényese és minden hozzátartozója ingyen utazik."

"A kutyának nincs jegye, mert ez egy macska...Hogyhogy vizsla? Dehogy vizsla. Igen úgy néz ki, mintha vizsla lenne, de ez egy perzsa-tacskó-német juhász-cirmos keverék macska, látod? Jellegzetes, ahogy ül. A vizsla nem így ül, az teljesen máshogy."

"Azért nincs a kutyán szájkosár, mert nem harap. Igen látom, hogy körülbelül 60 kilós az állat, de mivel ilyen nagy, ezért lassú is. A harapás az egy ösztönös, gyors, reflex szerű dolog, ez nem harap, mert nagy és lassú."

"Ez egy csivava. Mivel elfér a táskámban, ezért ingyen utazik, de mivel az én táskámban utazik, én is ingyen utazom, mert nélkülem, egyedül, nem tudna utazni, szóval én csak a csivava táskájának vagyok a hordozója."

"Jóvan itt egy ötezres, ennyi pénzt úgysem látsz egész életedben, nem kell hadonásznod, tedd csak el tesó. Tudom, hogy kegyetlen meló a tiétek, napi 12 órában a sok suttyó, most végre találkozol egy úriemberrel, becsüld meg tesó, nem kell visszaadnod, csak tedd el, vegyél a srácaidnak nyalókát meg ropit, Don Papa nagylelkű, az egész nyolcker tudja, tedd csak el, nekem van még ebből a szarból bőven."

"Ne haragudjon, most nem tudok leszállni, mert sietnem kell haza, ott hagytam főni a tésztát, de szívesen meghívom egy kávéra és ha van ideje, megvárhatja az ebédet is, addig elbeszélgetünk!"

"Csicskák vagytok mind! Nektek az a jó, hogy se jegyünk se semmink, mert fejpénzt kaptok utánunk! Ha lenne jegyem, akkor is megbüntetnétek, mert csicskák vagytok, lerántjátok a magyarokat, saját zsebre dolgoztok, mert ez egy ilyen csicska ország!"

"Nincs jegyem. Nem, bérletem sincs. Viszont van valamim, amivel évek óta ingyen utazom, várj, megmutatom (és előránt egy pillangó kést.)

"Jajjj szevvvvassssz mi nem együtt jártunk a hova is...hova is jártál általánosba?...Miért nem mondod meg? Olyan ismerős az arcod, szerintem padtársak voltunk! Anyukád még mindig könyvelő? Fodrász? Na, azt akartam mondani, tudtam, hogy valami ilyen női dolgot csinál...Oké oké itt a személyim, egy próbát azért megért, nem?"

"Hm...Igazán jó képű vagy húsom...Mi lenne, ha ledolgoznám ezt a 16 ezret? Ebben már benne vagy egy komplett, franciával! Na?"

"Nincs nálam semmi, de van egy üveg Whiskey-m, konkrétan 32 ezer forint volt, itt a számla róla. Ha megiszod a felét, akkor egálban vagyunk asszem."

"Nem tudok leszállni, mert bekészültem vágod? Nagyon bekarmoltam, asse tudom hol vagyok, hallod? Picit menj arrébb mert lehánylak...Figyelj, nincs nálam teló, hívd már fel a Janit hogy jöjjön értem! Vagy hazaviszel? Vigyél már haza, anyám csinál neked rántott húst!"

"Nem tudok leszállni, mert nem vagyok madár. Lelépni tudok, de az meg olyan kis sunyi megoldás."

"Te miért vagy ellenőr? De mondd meg nekem, hogy miért jó az neked, hogy téged több ezer ember gyűlöl? Miért jó az? Vertek gyerekkorodban? Apád ivott? Molesztáltak? Én pszichoterapeuta vagyok, nálam is 16ezer az óradíj, gyere, ülj le ide erre a kettes ülésre és meséld el szépen, hogy miért vagy áldozat, élő céltábla.Mit érzel most?"

"Hallod? Kajak felszálltam, bekopogtam a sofőröz, mondom neki, ott ülünk hátul az asszonnyal, 2 jegyet meg 2 kólát hozzá má léci, de baszik megmozdulni ez a gyík!"

"Oké, kifizetek mindent, ha megmondod, hogy ezen a nyavalyás vilingeren miért beszél akcentussal a robotkurva a külföldieknek? MIÉRT TÖRI A MAGYART MIKOR ANGOLUL BEMONDJA A KÖVETKEZŐ MEGÁLLÓT? Te gondolkodtál már ezen? Asszed ez nem megalázó a turistáknak, hogy komplett hülyének nézzük őket?...Nincs jegyem, véleményem van, nagyanyám ott ül hátul, ad neked Pista kiflit, aztán el van sikálva a dolog, nem?"

"Csókolom, én hét éves vagyok és csak 2 megállót megyek az iskolától hazáig. Igen van jegyem, ma kaptam egy ötöst rajzból, megmutassam a bácsinak?"

"Jaaaaaj téged ismerlek, te folyton itt vagy ezen a villamoson! Te ilyen mobil-hómlessz vagy?"

"Figyelj, én a cserekereskedelem híve vagyok. Mondjuk azt, hogy most elmegyek ingyen a Blaháig, viszont bármikor felhívhatsz és rendbe teszem a biciklidet. Szerintem ez így korrekt, nem? Azt nézd, mekkora mellei vannak a szőke csajnak aki most megy át a zebrán! (és huss, leszáll gyorsan.)

"Istenkomplexusod van mi? Nem vettek fel az orvosira és szégyen szemre elmentél kallerképzőbe. És most itt vadászol és játszod az eszedet meg fitogtatod a hatalmadat mi? Ismerem a fajtádat! Hát rajtam nem fogsz uralkodni, világos?! Mert nekem kaller-killer kardom van! Hohó! Látod? Star Wars 4. rész! Világít meg minden, kikapcs-bekapcs, velem van az erő! Gyorsan kezdj el futni, ha már átálltál a sötét oldalra!"

"Kérem menjen arrébb, mert fertőző vagyok...komoly betegség, beszéddel és levegővel terjed...nem, nem mutatok semmit fel, a maga érdekében mondom, hogy menjen arrébb, gyilkos vírust hordozok...lehet, hogy én fogom kihalasztani az emberiséget...MENJEN MÁR ARRÉBB HÁT MEG AKAR HALNI?!"

"Te figyu, tudod mekkora dugó volt a körúton? IDÁIG ÉN TOLTAM AZ EGÉSZ KIBASZOTT VILLAMOST!  Erre az 1 megállóra felszálltam, naná, de nézzél már rám! Folyik rólam a víz, egy istenverte Bruce Willis vagyok, aki megmentette a várost a totális katasztrófától! Hát nektek kéne nekem fizetni!"

"Ne haragudjon, de süketnéma vagyok. Igen, igen, süketnéma!"

"Van valami paragrafus vagy mi, hogy pszichés betegek ingyen utazhatnak. NA, én az vagyok öcsém, hidd el. Úgy kivagyok, mint atom...olyan toprongyosak az idegeim, mint egy 10 éve használt nyeles Vileda felmosó. Papírom is van róla, hohó, de mennyi! Annyi zárójelentésem van, hogy rólam még a Doktor House is lemondana! Nézzél rám! Remeg a kezem, táskásak a szemeim, habzik a szám...Jézusom, lehet, hogy veszett is vagyok!"

"Nézze, nekem hasmenésem van és ha most itt nekiáll velem kötekedni, egész egyszerűen be fogok fosni, ez az igazság. Lehet az, hogy leszállunk, én berohanok a legközelebbi Mekibe és addig maga megvár. Ihat egy kávét is, meghívom, csak most hadd szálljak le, könyörgöm, mert ha nem, akkor nagy szarban leszek!"

És végül a kedvenc:

"Tengeri csillagok ingyen utaznak? Na az remek, mert mint látja, annak vagyok öltözve, most jövök a gyerekem farsangjáról és mindenki láthatja, tengeri csillag vagyok. Márpedig azok, nem tudnak beszélni...Nincs személyim, hát hogy lenne? Látott már maga olyan tengeri élőlényt, akinek hivatalos okmányai voltak? Spongya Bobnak van jogsija például? Naugye! És mégis miket csinál!!! Figyeljen, van a táskámban egy gomba jelmez. Vegye fel, addig elfordulok...nem tudok leszállni, nem érti, hogy tengeri csillag vagyok? ENGEDJEN EL! ENGEDJEN EL! TUNYACSÁP SEGÍTS!"

Köszönöm szépen mindenkinek a történeteket és a segítséget, jó utazást kívánok!

A történet 3 vagy 4 évvel ezelőtt esett meg Fater műhelyében, ahol épp a por és dzsuva kellős közepén bagóztunk-mert akkor még cigiztem-, kisvakond szerkóban és acél betétes melós bakancsban.

Valami szakadék verdát kellett volna kicsinosítani, nekem lökhárítót csiszolni, az öregnek meg kalapálni.

Kúrvára nem volt kedvünk semmihez, a fémek és rozsdás cuccok közt recsegve szólt a rádió, állt a hőség és a füst, folyt rólunk a víz.

Fater épp azt ecsetelte, mekkora egy gyökérgyerek vagyok, mert olyan ételt még nem találtak fel, amit el lehetne baszni TÚL SOK hagymával, olyan nincs, hogy a hagyma az túl sok, amiben igaza van, kivéve ha elkúrják, mint én, és keserűre főzik meg odaégetik, de ez már egy másik mese.

Szóval nem történt semmi, csak hamuztunk a padlóra és anyáztuk egymást, amikor is kopogtak.

Keserves "naezmegkiafaszom" nyögéssel vonszolta oda magát az ajtóhoz az öregem, majd mikor kinyitotta a nyílás zárót (nem írhatom, hogy "ajtót", mert az durva szóismétlés, vágod, mégis csak irodalom, vagy vulgarológia vagy mi a bánat ez), szóval kinyitotta és ott állt egy ilyen, hát nem akarok hazudni, 2 méterszer 130 kilós, kopasz, rommá tetovált ork, mögötte pedig egy akkora terepjáró, amekkorát egyikünk sem látott még életünkben, pedig az old-timerektől kezdve a hibrid-autókon keresztül azé öléggé ápdétek vagyunk kocsi ügyben.

Szóval Fater állt, áááááált, majd megszólalt:

-Hát öcsém, téged nem tudod ki küldött, de hogy a NASA-nak nem adok kedvezményt, azt hótziher.

Tag felröhögött, majd tisztességesen bemutatkozott, hogy ő György.

Namost egy ilyen ogre ne legyen má György! Legyen George, vagy Totya, vagy Csibész, vagy Öcsi, vagy Don, vagy Gyilkos, de MI AZ HOGY GYÖRGY?????

-Szevasz tesó-mondta a szikla-figyejjé má, az lenne a dörgés-itt azért levágtam, hogy a Magyar Tudományos Akadémia beépített embere-, hogy kéne nekem valami-és elővett a hasitasiból egy olyan marék húszezrest, számolatlanul, mint normál ember a papírzsepit, érted!

Fater állt, gondolkodott, látszott a fején, hogy nem érti a szitut, ilyen kuncsaftjai nemigen szoktak lenni.

-Nem árulok drogot, kurvákhoz öreg vagyok!-mondta.-Ehhez a géphez meg ha nincs valami kézikönyved, basszakutya, én hozzá nem nyúlok, vidd márkaszervizbe!

-Nem, neeeeem-nyugtatgatta György.-Ez egy ilyen furcsa kérés.

-Te. Téged egyáltalán...ki a tököm küldött ide? Honnan tudod hogy ez itt az én műhelyem?

-Van egy közös ismerősünk, a Fényező Csabika...

-Na gondolhattam volna, a kotorékállat, letépem a bal heréjét az fix...Mondjuk úgyis lóg vagy 6 kilóval, mert folyton alkatrészeket vesz a sohamegnemépülő motorjához...hú de megborítom, el is kapott az ideg...!

-Figyelj, Mester. Elmondom mit szeretnék. Én sokat mozgok a éjszakába vágod. Vállalkozó vagyok, fontos ember, nekem, idefigyelj, nekem nevem van (!) meg minden. De van szívem is.

Olyan hetente, 2 hetente más luvnyát szerválok magamnak, érted. A változatosság gyönyörködtet meg nem vagyok az a moligám (!) típus. Namármost. Szeretnék kedveskedni a csajoknak, mert szeretem ha vezetés közben...dolgoznak érted.

-Őőőőőőőőőőőőőőő nem, nem értem.

-Hát csipázom ha nyomom a gázt, kilónyolcvan, kettőhússzal autópályán és közben...csaj meg végzi a dolgát az ölemben...érted na...nem vagy te olyan öreg mókus...szóval laza pipa meg ilyenek.

Hát én ott a műhely végiben nagyon elkezdtem röhögni,mert Fater mindkét füle pipacsvörös lett, egyem meg a kis konzervatív lelkit neki!

-Éssss őőőő mit segíthetek önnek? Ugye nem azt akarja, hogy én is AZT csináljam magával, mert én aztán...!

-Nem nem dehogy!!!!-nevetett György.-Mivel, említettem, nem vagyok paraszt, szeretném ha a hölgyek is élveznék az utazást, ezért búsásan megfizetném, ha beszerelne  az anyósülésbe egy elektromosan vezérelhető vibrátort.

Na, én itt leestem a székről, Fateron látszott, hogy megrogynak a térdei és kezeit tördeli, de még mielőtt megszólalhatott volna, a csóka előkapott egy újabb adag Deák Fecót a varázstáskából és a szavak helyett a suska kezdett beszélni.

-Rendben!-Rázott vele kezet Fater.-Adjon 3 napot és elkészül.

-Legyen 1 nap!-kacsintott György és erőteljesen megveregette apám vállát.

-Legyen, viszlát!

Fater becsukta az ajtót és először le akart baszni, hogy miért vihogok, de aztán megtámadta a gondolatláncolat és azt mondta:

-Figyelj Kis Viku. Gondolom azt vágod, hogy műbrokit nem én fogok venni közel 60 évesen vaze!

...itt abahagytam a nyihogást és heves kampányolásba kezdtem, hogy vegye meg a Csabika, én életemben nem voltam szex shopban, nem most fogom elkezdeni és ez milyen megalázó és rohadjon meg és...

...Miután Fater a kezembe nyomott 3 darab húszezrest, amiből csak 12ezer volt a műcerka és a visszajárót megtarthattam, vidámabban szökdécseltem vissza a műhelybe, ahol ő már az elektromos dolgokat tervezte, meg hogy hogyan vágja fel a kárpitot, meg ilyesmi. Nem egy lehetetlen dolog ám, most el nem mesélem hogyan kell ezt véghezvinni, mert amilyen állat vagy még megcsinálod otthon,de némi magyaros fifikával minden megoldható. Az volt a trükk, hogy úgy működött a bré, ha az anyós oldalon megnyomtad az elektromos ablakemelőt, pontosabban, ha lenyitottad az ablakot. Akkor kifigyelt az ülésből a kishapsi és már rezgett is, illetve ha fel-le nyomogattad az ablakemelőt akkor az is fel-le mozgott.

Nem próbáltam ki ne remegjél be, nem, Fater sem és anyám sem, szóval kimaradnak a szaftos részletek.

Lényeg a lényeg, minden majdnem frankó volt, az utolsó simítások voltak hátra, de ki kellett venni mind a két ülést, mert a sofőréből kellett valami madzag a másikba, fel kellett nyitni a motorháztetőt, meg ott bütykölni valamit, egy huzal ide, egy simítás oda, na végül este tízre kész is lett a dolog nagy nehezen.

Szépen hazamentünk, lefeküdtünk aludni.

Reggel 7kor fater megáll az ágyam mellett, hogyaszongya:

-Te kis Viku, olyan szépen segítettél nekem az elmúlt napokban, mi lenne, ha ezt a csodás nyári délelőttöt nem a műhelyben basznánk el, hanem elmennénk kicsit csavarogni?

Remek, gondoltam, végre valami jó.

Felhívtuk Csabikát, hogy menjen oda a bázisra és adja át Györgynek a verdát, úgyis ő szerezte a kuncsaftot, legalább beszélgetnek kicsit, aztán legyen szíves György áthozni Csabikát a Moszkva térre délután háromra, mert ott van dolog.

Szépen el is telt az idő, odamentünk a Moszkvára a megbeszélt helyre.

A távolban feltűnt a hatalmas terepjáró, fater arcára pedig kiült egy leírhatatlan, gunyoros, földöntúli mosoly, majd lassan elővett egy cigarettát, meggyújtotta és mélyen leszívta a füstjét.

Miközben kifújta csak ennyit mondott:

-Tudod kis Viku, szép dolog a barátság. De az, hogy kiszedtem a légkondit és a Csabika  2 perc után zsigerből lehúzta az ablakot,...nos,.. az azért még szebb...

Interjú Felméri Péterrel

 2013.06.09. 10:02

1. Mi a véleményed a hazai stand-up színvonaláról?

Összességében azt mondanám, hogy jó úton járunk, habár van még hova fejlődni. Vannak világszinvonalú előadók és kevésbé tehetségesek. Vannak túlságosan felkapottak és rejtett gyöngyszemek is. Nem hasonlítanám külföldi előadókhoz a hazaiakat, hisz itt is ott is vannak olyanok, akiken tudok nevetni és bőven olyanok is akiken nem. És mivel a társadalom ahol meg kell feleljünk országról országra változik, nem lenne fairplay összehasonlításokat végezni. Az a fontos, hogy az ember abban a környezetben állja meg a helyét, amiben mozog. Ugyanúgy nem érdemel elismerést az a humorista, aki itthon amerikai színvonalon poénkodik, de senki se érti, mint ahogy azt se marasztalnám el, aki külföldön nem állná meg a helyét, de itthon brillírozik.

2. Neked, személy szerint, mi a célod és motivációd a szórakoztatással?

Szeretek kiállni emberek elé és megnevettetni őket. Ez nekem valamiért nagyon jól esik, ha sikerül. Nem tudom mi lehet a háttérben, de már egész kiskoromban szerettem megnevettetni barátaimat, családomat. Kiváló érzés kitalálni valami vicceset, amit aztán mások is megértenek és nevetnek.

3. Mennyire szól bele a politika a humorba, mennyire érezhető a politika jelenléte a szórakoztatóiparban?

Nem érzem, hogy a politika beleszólna. Nekem már voltak ilyen irányú beszólásaim, de senki se jelezte, hogy ezt nem kéne. A cenzúrát más irányból érzem. Tévében és rádióban óvatosan kell bánni a márkanevekkel, nehogy reklámnak minősüljön. Egyszer szétsípolták az egyik sztorimat, amiben azt mesélem, hogy kigyulladt a Dacia-ánk. Most kérdem én, ki az aki egy ilyen után rohan a szalonba venni egyet? Vagy reklamál a Ford, hogy miért nem egy Focus gyulladt ki? Ezt nem értem. Ugyanakkor ott van az is, hogy a tévé nem szereti ha adott műsorait, támogatóit cikizzük. És végül ott van a hátrányos helyzetűek, kissebségek kifigurázása. Ez valahogy nem veszi be a közönség gyomra felénk. Úgy érzem a vallással is könnyebb poénkodni mint az előbbiekkel. Habár néha az is kiveri a biztositékot.

4. Mit gondolsz, miért látják úgy a nézők/hallgatók, hogy ellaposodott a humor, hogy a berúgás-káromkodás-kaki-pisi tengelyen forog a viccelődés?

Amikor berobbant a sztendap Magyarországra, akkora nagy fless volt, hogy mindenkit megfogott. Friss, pörgős, sokszínű, kiváló előadókkal. Ezt a sokkot már nem lehet újra hozni. Bármennyire is fejlődik a sztendap, pallérozódnak az előadók, ezt a nagy dobást már nem lehet megismételni.

Mi természetesen fejlődünk, bőven lehet izgalmas, megmondó, társadalom kritikát megfogalmazó, sőt polgárpukkasztó sztorit hallani. Az emberek mégis úgy érzik, hogy az első Showder Klub szezonok voltak a legjobbak, meg hogy minden jobb volt régebben.

Ugyanakkor meg természetesen ott van a “barátokkal berugtam-fellépni voltam-megismernek az utcán” bermudaháromszög, amibe mindenki belefut. Ebben én is ludas vagyok. Próbálom visszafogni magam, de elő-elő jön egy-egy érdekesebb történés, amit jó elmondani.

Szintén problémásnak látom, hogy mivel gyakran lépünk fel együtt, sokat találkozunk, beszélgetünk, akarva-akaratlanul is sok minden ragad egyikünkről a másikra: beszéd stílus, szóhasználat, megfogalmazás, karikírozási forma, mozdulatok, sémák, hanglejtések. Erre jó lenne odafigyelni, hogy ne “menjünk egylére”.

5. Mi az, amit Hofi tudott, a mai humoristák viszont nem?

Nem tudom mit tudott. Bezzeg ha blogolt volna, akkor most utána tudnék nézni. Én nem dobok hátast Hofitól. Volt ilyen is, de az elmúlt. Hiába mondja bárki, hogy Hofin még mindig tud nevetni. Szerintem már inkább csak mosolyog rajta mindenki. A poénnak a legnagyobb ereje a meglepetés. Ne mondja nekem senki, hogy egy poénon ugyanakkorát tud hahotázni tizedszerre is.

Hofi régen volt, ő azoknak a körülményeknek kellett megfeleljen. És kiválón meg is felelt. De az akkor volt. Most meg most van.

6. Milyen karakterek, "megmondó emberek" hiányoznak ma a palettáról, illetve feladata-e egy humoristának a társadalomkritika, hogy görbe tükröt tartson a közönség elé?

Szükség lenne egy idősödő cigányra, egy zsidó nőre, egy pékre meg egy buzira és akkor meg is lennénk. Csak viccelek. Nem gondolom, hogy tenyészteni kéne a humoristákat adott paletta alapján.

Egy humoristának a feladata a szórakoztatás. Ennyi, semmi több. Én hiszem azt, hogy a humor lényege a nevetés. És ezt mindenki másképp oldja meg. Van aki felelősségének érzi, hogy ne káromkodjon, van aki fel akarja hívni a figyelmet dolgokra és van aki csak magáról beszél. Mindegyik megoldást lehet kiválóan művelni. A közönség pedig eldönti, hogy mire kíváncsi.

Én, mint ahogy a többiek is, mindezek egyvelege vagyok. Az emberek, amikor engem hallgatnak, akkor valójában a mindenkit körülvevő világot láthatják, az én szűrőmön keresztül. Kiemelem a számomra fontosat és elsiklok a számomra jelentéktelen dolgok fölött. Nem akarok megmondó ember lenni, de néha odamondok. Máskor pedig magamról és a családomról beszélek.

Lehet, hogy gyakrabban elvárnák tőlem, hogy “görbe tükröt tartsak” vagy “fontos” dolgokról beszéljek. Kaptam már bőven kritikát. Több millió ember látott már a tévében standupolni. Nem tudok mindenkinek megfelelni. És ez nem is célom.

7. Ha nem kéne megfelelned a média elvárásainak és nem kéne betartanod bizonyos szabályokat, máshogy, másmilyen stílusban humorizálnál?

Mivel a tévét leszámítva nem kell megfeleljek a média elvárásainak, az élő fellépéseimen már jelenleg is úgy humorizálok, ahogy szeretnék. Talán van pár kényes téma, amiket nem érintek, de ezeket csak azért, mert nem szeretek sértő lenni. Szóval ezt nem a közönségre, hanem inkább a saját gátlásaimra fogom. Összességében nem változtatnék. Persze idővel változik az ember és így az előadásai is. Én is szeretnék fejlődni, alakulni, de ez nem tervezett dolog.

8. Mi frusztrálja ma Magyarországon a legjobban a humoristákat?

Előfordul hogy bizonyos témákra illetve azok megközelitésére nem kíváncsi a közönség. Néha érzem magamon, hogy elmegyek a kommersz felé, csak azért, hogy újabb lehetőséget kapjak. Amikor nekifogtam a sztendapnak, akkor sok időbe tellett kitaposnom magamnak egy utat, amit el tudtam fogadtatni a közönséggel. Nem akartam egy Kiss Ádám vagy Kőhalmi Zoltán klón lenni és ezt sokáig nem vette be a közönség gyomra. Sok negatív kritikát kaptam az elején, de végre sikerült elérnem, hogy sokan szeretik amit csinálok. Ugyanakkor tudom, hogy ha még abszurdabba mennék el, akkor már nem lenne elég ember aki kíváncsi legyen rám. Ha százszor annyi magyar lenne, mint amennyi van, akkor természetesen lehetnék polgárpukkasztóbb, mert bőven akadna olyan, aki nyitott lenne erre.

9. Mennyire van szerepe a pénznek a szórakoztatásban? Mennyire lesz a kreatív, fiatal komikusokból befásult, kiégett, önmagát ismétlő bohóc?

Én ebből élek meg, szóval az én esetemben van szerepe a pénznek. De ha nyernék a lottón, akkor se hagynám abba. Szóval nekem ez több mint anyagi háttér és szerintem ez a kollégáim esetében is így van. A kiégésről nem tudok egyelőre beszélni, mert még ég bennem a tűz, rengeteg tervem és ötletem van, amiket szívesen kidolgoznék, de nem mindig jut rá időm. Azt nem tudom, hogy a lendületem meddig fog kitartani. De ha befásulok, akkor majd felpofozom magam és számon kérem magamon az álmaimat. Remélem ez majd felráz.

10. Mit üzennél annak, aki ezt a pályát akarja választani?

Azt üzenem, hogy a poénok és a színpadi jelenlét mellett nagyon fontos a kitartás és akarat. A belső motor, ami egy kudarc után újra felsegít a színpadra és ami egy siker után nem enged elszállni. Ugyanakkor meg fontos a saját hang megtalálása. A közönség nem kíváncsi egy Bödőcs Tibor utánzatra.

Jelenleg jómagam és Csenki Attila felváltva vezetjük a Dumaszínház tehetségkutatóját és a rengeteg jelentkező között akad néhány gyöngyszem is. Vannak már olyan fellépőtársaink a Dumaszínházban, akik már a mi műsorvezetésünk alatt kerültek be.


Minden új jelentkezőnek sok sikert kívánok. Jót tesz az embernek a konkurencia.

Kábé nem tudom hány évvel ezelőtt történt, hogy közeledett Dzsexon szülinapja.

Fater ült a konyhában, a szokásos rozé-Multifilter tengelyben és agyalt, hogy mit kéne kitalálni a barátjának.

Felmerült horgász készlet, csónak, pénz, pia, feleségestül befizetett wellllnesssz hétvége, de valahogy nem tűnt az igazinak egyik sem.

Végül megérkezett a gondolatbeli múzsa és lenyomott egy cuppanós puszit az öregem homlokára, mert egyszer csak felpattant a székről, mint aki megvilágosodott.

-Kis Viku! Megvan! Vetkőzős csaj!!!!

Na, az ötlettől a kivitelezésig azért le kellett gyűrni pár telefonhívást, kinek-milyen kapcsolati tőkéje van, honnan lehet csajt szerezni, mennyiért, satöbbi.

Leszaladtunk a Véres Kakukkba-ilyen nevű hely nincs, csak mi neveztük át persze-, körbeültünk egy 40 fős asztalt és megkezdődött az agyalás.

Ha lúd, hát legyen kövér, mindenki bedob öt rongyot, az két kiló, ennyi pénzért a Szalmahajek is lenyomja a kígyós sztrippet a Tarantínóból, húzzunk bele, 1 hét múlva itt van ennek a kókadéknak a szülinapja.

Csabika, a balfaszkirály, magára vállalta, hogy nnnna, majd ő, aki az egészségügyi nagylexikonban látott csak nőt az "N" betű mellett illusztrációként, hogy majd szerez táncos csajt.

Mondtuk neki hogy jó, lepakoltuk elé a 200ezret, megvacsoráztunk és hazamentünk.

Elérkezett a nagy ásemééééény!

Hol tartsuk meg? Fater baráti köre alsó hangon 40 fő, felső hangja meg a végtelen felé konvergál, kéne valami kurva nagy parasztház-ennyi parasztank.

Felcuccoltunk, lementünk a Festékes Pityuhoz Vácra, az nincs is olyan messze, meg ott elfér vagy 150 fő.

Igazunk volt, a háromszázhuszonnyolcadik karosszéria lakatos is kényelmesen elfért a kocsibejáró melletti kispadon, gyakorlatilag ha akkor belépőt szedünk egymástól, most nem vagyok bébiszitter és némi marketinggel megspékelve egy tuti instant fesztivált is csinálhattunk volna.

Lényeg a lényeg, a házibulik olyanok, ahova elmennek azok a haverjaid, akikről tudod, hogy kurva jó zenéket szeretnek, mikor pedig elkezdődik a mulatozás, valahogy mindenki a legótvarabb számokat választja ki a YouTube-ról. Neked is megvan ez az élmény? 

Itt sem volt ez másképp, na jó ezek ilyen 40-50-60 éves csókák, nem az én korosztályom, melós pasik, fiatal nagypapák, úgyhogy az Aranyesőt meg a Postás Józsit valahogy még csak-csak elnéztem, de Fásy Zsülikénél azé' tarkónvágtam a Mercis Bélát, hogy a mocskos pedofil kurvaaaaannnnyát, hát ne csapassuk már a legaljától a szórakoztatóipart!

Szépen fogyott az alkohol, mondanom se kell, Dzsexon felesége is be lett avatva a dologba, hogy ne ijedjen meg, érkezni fog egy nehézbombázó, tudjuk hogy a férjének mimóza lelke van, tehát semmi domina sztori, kikötözés, alázás, nem kell hogy elsírja magát, 10 percet vonaglik a muff, aztán kalap-kabát, itt se volt, a netre feltett home videóból meg biztos visszajön a csaj ára.

Olyan este 8 lehetett, amikor végre csöngettek.

Persze senki nem hallotta az üvöltő zenétől ("kék a szeme, arca csupa tetű,- énekelték a nagyonvicces átiratot a többiek), szóval kinyitottam az ajtót.

Ott állt Csabika és egy, hát nem akarok nagyobbat hazudni, mint szoktam, de egy olyan kb. 160 kilós, 45 éves nő.

Na, le is sokkolódtam ugyanabban a pózban, ahogy kinyitottam az ajtót, szerencsére ekkor ott termett Fater.

-Csabika....Csabika...EZ bazmeg mi?-mutatott a nőre, akin 700 tonna festék és falatnyi bőr szerkó volt, kezében bilincs és ostor. Én ezen a ponton elkezdtem zihálni a röhögéstől a kezdeti döbbenet után.

-Őőőőőőőőőőőőőőőő, ő itt Marika, nagyon rég óta van a szakmában, vér profi...

-Csabika...gyere félre ide egy picit-rángatta arrébb összeszorított fogsorral Fater Csabikát.

-Honnan lőtted ezt a Godzillát mi? Felhívtad a Szpílberget hogy nincs-e felesleges díszlet a Dzsuraszik parkból????? MIEZBAZMEG??????? Ez a Dzsabba került 200 ezrünkbe? Ez nem Star Wars fesztivál te idióta!!!!!!!!!

-Nyugodj meg, megéri a pénzét, hidd el, hogy profi, olyat tud, mint senki más.

-Csabika, engem az sem érdekel ha kívülről tudja a kibaszott Mengyelejev táblázatot vagy elszámol a végtelenig kettesével! Sztrip csajt akartunk, erre idehozol nekem egy .... najó, megyek inni, te meg vezényeld le a műsort.

Csabika odalépett a mikrofonhoz és megkocogtatta.

-Egy..egy..egy kettő..egy... khm...kis figyelmet kérek (sípolás, fülbefogás, anyázás, "menj hátrébb te barom mert gerjed!" bekiabálás). Figyelem, a Dzsexonnak ma van a szülinapja és arra gondoltuk, hogy meglepjük egy csodálatos hölggyel, aki pár percre elkényezteti, fogadjátok szeretettel....MARIKÁÁÁÁÁT!!!!

És ekkor elindult az előszobából a hatalmas nappali felé ez az élő bolygó, ez a túlfestett brontoszaurusz, de tudod hogy van a mondás: nincs szar zene és ronda nő, csak kevés alkohol, úgyhogy mindenki füttyögött és tapsolt, Marika lába alatt pedig menekültek a mélyben a vakondok és a giliszták.

Dzsexon arcából egy másodperc alatt kiszökött a vér és elhiheted: nem  a farka irányába, egyetlen mozdulattal lett dobva az ágyra, Marika pedig dögönyözni kezdte.

Dzsexon üvöltött, recsegett, ropogott, csutka hangerőn szólt a 9 és fél hét betétdala Dzsókákkertől, Marika néha bedobott egy-egy riszát és ostorával időnként rácsapott Csabika fenekére, akiről egyre több ruha került le és egyre jobban folytak a könnyei a fájdalomtól, de eltorzult fejét és kajabálását is elnyomta a volume.

A performansz végén Marika kedvesen rámosolygott a tomboló tömegre, majd távozott.

Dzsexon úgy feküdt ott, mint aki végigdöngette a Playboy Mansion összes lakóját, felesége nem tudta hogy sírjon-e vagy röhögjön, így aztán az utóbbit választotta és némi együttérzést erőltetve magára próbálta felkanalazni szerencsétlen férjét.

Eltelt a buli, reggel kókadtan ment hazafelé mindenki, másnap pedig felkerestük Csabikát Újpesten, mert Fater nem akarta annyiban hagyni a dolgot.

-Csabika. Ülj le ide szépen és meséld el nekünk a kis Vikuval, esküszöm, esküsssszöm nem csaplak agyon, de meséld már el, hogy a búbánatos, retkes pélóba jutott eszedbe ez az ötlet. Hogy lehetsz akkora veréb, hogy ennyi pénzért ilyen nőt találsz??????

És akkor Csabika valami olyat mondott, ami még nagyobb sokként ért minket, mint Marika 160 kilója.

A kis fényező teljes lelki nyugalommal hátradőlt, elővett egy cigarettát és rágyújtott.

Mélyen beszívta a füstöt, majd lassan, mindent tudó, Isten vagyok arckifejezéssel a búráján, kifújta azt.

-Na idefigyelj Fater csávó. Tudod vannak dolgok, amiket nem tudsz a Dzsexonról.

-Persze. 40 éve a legjobb barátom. Igazad van. Például nem tudom, hogy egyet vagy kettőt fingott-e ma ébredés után.

-Nem erről van szó. Van valami, amit évek óta mondogat, de nem is figyelsz rá.

-Mit? Azt hogy sosincs pénze?

-Neeeem. Történetesen azt, hogy nagyon fáj a háta.

-Jaaaaa persze, azt minden nap elmondja ötszázszor. Vén fasz, mindene fáj. És?

-Én nem vagyok a Dzsexi legjobb barátja, de figyelek rá.  Ezért elhatároztam, hogy olyan ajándékkal lepem meg, ami segít neki és pár hétre boldoggá teszi. Így találtam rá Marikára, aki csontkovács. Húszezer forintot még rádobtam a szolgálataira, hogy öltözzön be, fesse ki magát és úgy gyógyítsa meg Dzsexont.

Öcsém, döbbenten ültünk Faterral és nem jutottunk szóhoz. Hogy ez mekkkkkora egy jófejség!!!

Ez eltartott vagy 5 percig, aztán mikor Csabika újra rágyújtani készült, valami szemet szúrt az öregemnek.

-Te Csabika. Mit is mondtál, mennyibe került a Marika? Mert oké a plusz 20 rongy de egy csontkovács, akárhogy is matekolok, több mint 100 ezer forintnak még így is kellett maradnia...Mutasd csak a csuklód! Ez nem véletlenül PONTOSAN ugyanaz a karóra, amit 2 hete akar neked eladni az Állványos Józsi?

-Miiiii... hogy.. hogy eeeez.... mi....eeeezt ..eeezt..  most kaptam .... őőőőőőőőőőőőőő...anyámtóllll...

-NA BAZMEG, MOST MEGÖLLEK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Luton-Budapest

 2013.06.05. 10:41

Életek és instant riportok két világ közt.

"Minden venszdéj van piánó a gyereknek, de délutánra már veri tájörd és deddi hozza haza bájsziküllel. Én meg otthon vagyok a kicsivel, nagyon szvít, járunk toddler grúpba meg a lájböribe hetente kétszer. Lakást bérlünk a férjem dolgozik, most egy multi kámpáninál van, előtte véjter volt egy pábban meg hétvégente takarít. Eladtunk mindent otthon és kijöttünk. Annyi hitelünk volt, hogy ó máj gád, nem tudtunk tovább otthon maradni. Anyámék jönnek tvájsz ö jír, hoznak kolbászt, szalonnát meg paprikát, nekünk meg van 3 bedrúm, elférnek...Honvágy? Az elején volt homszikk, most már nincs..."

"Ti mióta vagytok kint?... Én egy éve, juj de furcsa magyarul szpíkelni, kicsit már felejtem a nyelvet...hát igen, 12 hónap után...felszolgáló vagyok, de most megyek majd hajóra, óceánjáró...hogy mennyien? Mi London külvárosában lakunk heten magyarok egy házban. Egy fürdő van és egy vécé. A magyarok meg...na azokkal ne kezdjél hallod. Lehúzós geci mindegyik, eltaposnak, fúrkálódnak. Nekem szerencsém volt mert angol a főnököm, de tovább akarok lépni, vágod. 26 éves vagyok, csinos, beszélem a nyelvet, a hajó az jobb lesz...Félre tudok tenni annyi pénzt, hogy olyan életvonalon élhessek ahol akarok. Meg hát, hozzámegyek valami külföldihez, szülök és kész. Be vagyok biztosítva."

"Miért kell ennyit várni? Tolakszanak előre a babakocsikkal, faszért nem lehet beállni a sorba? Jaaaaa, elsőbbségük van! Hát ez nem autópálya bazmeg, ott legyen nekik elsőbbség, én meg hallgathatom, ahogy a kölkök ordítanak 2 órán keresztül a gépben. Kurva jó. Faszér kell gyerekkel utazni?...Ja ti is gyerekkel vagytok? Miért nem mentek kocsival?...18 óra lenne...És? Meg tudtok állni nem?..."

"15 éve vagyok kint. Kamionozok. Jól élek. Eredetileg asztalos vagyok. Nem volt meló otthon. Lerohadt ez az ország hát látod...Te mi vagy? Bébiszitter? Hány éves vagy?...Na erről beszélek. Hogy bele vagyunk kényszerülve...Van egy ismerősöm az 3 diplomával mosogat Londonban. Szerinted? Én ötször annyit keresek és iskolám sincs...Meg van baszva ez az ország te. Nézzed meg mi megy. Gyűlölködés meg a csövesség, az megy. Bezárnak a boltok, családok meg kijönnek. Nagymuter szkájpon látja az unokáját. Milyen világ ez? Neked van gyereked? Ne is legyen, okos vagy, Anglia ma még oké, de ezeket is húzza lefelé a szecesszió. "

"Kint járok egyetemre, mellette óperkedem meg anyuék küldenek pénzt, ha nagyon kell. A barátom spanyol, ő is oda jár suliba, ahova én. Itthon is felvettek, de a felsőoktatás...most komolyan menjek ebbe bele? Te is olvasol híreket és látod, mi megy otthon. Itt meg, elvégzem az orvosit, elmegyek dolgozni egy kórházba és pontosan tízszer annyit keresek, mint otthon, ráadásul a munkakörülményeket össze sem lehet hasonlítani. Nincs depresszió, stressz, idegbaj, alkoholista kollégák, létbizonytalanság. Fiatal vagyok, jók a jegyeim, itt alapozom meg a jövőmet."

"Á mi nem itten lakunk csak kigyüttünk a gyerekekhez. A fiam 32 éves a lányom meg 27. Az egyik eladó, a másik táncol, de nem úgy, nem ilyen szexeset, hanem valami asztalos táncot csak és ruha is van rajta. Mink meg már megyünk bele a nyugdíjba, gyerekek támogatnak, küldenek nekünk pénzt, meg tudjuk venni amire szükségünk van. Ledolgoztunk 40 évet és szégyen szemre a kölkeinkre vagyunk ráutalva a 37 négyzetméteres pesterzsébeti panelnak nem tudjuk kifizetni a rezsijét. Itt tartunk. De nem panaszkodom, egészség legyen, idegen földre meg mi már nem költözünk. Erre a kis időre minek. A gyerekeknek legyen jó, meg majd az unokáknak. Londonban hamarosan úgyis többen élnek, mint Budapesten. Majd megszerettetjük velük a pacalt."

"Hát én így ingázom, tudod. London, Milánó, Berlin...nem szeretem lekötni magam. Ezek a fejlett, nyugati csávók meg igényesek, érted. Nem kell könyörögni nekik, hogy húzzák má fel a gumit, szépen jattolnak, sokszor hoznak drága ajándékokat. Tudod, korán házasodnak, 25 évesen már van 3 gyerekük, mire elérik a negyvenet olyan szeretet éhség meg fásultság van bennük, hogy nagyon megbecsülnek egy laza pippantást, vagy az átlagosnál jobb numerát. És tiszták. Oké, kivétel mindig van, de nem lehet összehasonlítani a magyarokkal, ég és föld hallod. Arról nem beszélve, hogy kb. pontosan tizenötször, hússzor annyi lóvét keresek, mint itthon és kevesebb a kuncsaftom. Te mennyit keresel?...Naponta?...HAVONTA??? Úristen mekkora egy veréb vagy! Ha kell, szívesen adok pár telefonszámot és akkor elkezdhetnéd a szakmát, segítek, amiben tudok, úgyis van pár kliens, akit szeretnék már lepasszolni, mert öreg!"

"Nem, én nem Angliában élek. A lányomhoz megyek...Hát, jelenleg bébiszitter, de többre hivatott, mert nagyon okos. Szépen tud fogalmazni, azt mondják, az internetbe is szokott írni ilyen dolgozatokat vagy miket. Én karosszériás vagyok...Fogalmam sincs, miért nem lehet rágyújtani ezen a kurva gépen, ott a vécé, simán lehetne cigizni nem?...Még jó hogy mikrójuk van, az én drága feleségem csomagolt nekem egy hatalmas adag szarvaspörköltet zsemlegombóccal, mindjárt szólok valamelyik túlsminkelt légibarbinak, hogy csapja be egy 2 percre melegedni!...Én? Én jól elvagyok otthon, mert mindig van melóm. Persze ez olyan, hogy csinálom, amíg az egészségem engedi, mert ez ugye fizikai dolog, nem ám ülök és filózok a szarrá tört Pözsó előtt, hogy jéééé, miért kerek a kerék! Na, a lányom az ilyen. Az ezt csinálja. Hát, meg is lett az eredménye, nem vitte semmire. Amúgy, eszes kölök. Jövőre visszaköltözik Magyarországra. Fingom nincs, mit fog csinálni, mert nem ért semmihez. Na mindegy, Kárpitos Janika úgyis mindig emberhiánnyal küzd, majd kitanulja azt.

Hogy miért akar visszajönni?...Hát mert hiányoznak neki a gyökerek... Igen... A szó összes értelmében...

Na, kérek egy hosszúlépést, aztán jöhet a pörkölt.

Jó utat!"

-Figyelj tesó, én arra gondoltam hogy öngyilkos leszek.

-Na végre bazmeg egy jó ötlet! Hogyan tervezed?

-Hát mondjuk,  beszoríthatnád a satuba a fejemet.

-Normális vagy???? Szorítsd be a pöcsödet te kotorékállat, hát előbb löklek a metró alá a Blahánál!

-Á az nem jó, gondolj a sofőr lelki világára!

-Akkor fejbebaszlak a propánbután palackkal oszt csendben kinyúvadsz ide a műhely padlójára, hívom anyádat, hozzon fánkot meg söpörjön téged össze.

-Nem jó, anyám nem találhat meg.

-Jó akkor eláslak a kert végiben de akkor fogj meg egy lapátot és kezdjük csinálni mert sok a dolgom!

-Nem akarok eltemetődni! Hamvasztást szeretnék.

-Akkó főőőőgyújtalak a piccccsába, hozzál benzint meg öngyújtót, mit kell ezen ennyit szarozni???!!!!

-Basszus, nem is akarsz megmenteni?

-Dehogy akarlak! Van annyi hülye a földön, legalább eggyel kevesebb! Baromi rendes vagy hogy megteszed ezt a szívességet az emberiségnek!

-Nem is vagy a barátom!

-Csabika, százezer éve barátok vagyunk, éppen innen látszik, hogy mekkora nagyság vagyok, hogy te hoztál egy döntést és én azt tiszteletben tartom! Volt egy csomó szar éved, kurva ronda vagy, olyan az alakod, mint akit félrerajzolt a tervező, sárgák a fogaid, büdös vagy, kicsi a pöcsöd, nincs pénzed, Újpesten nyomorogsz egy műhelyben, nőt csak a sampon reklámokban látsz, hát bazmeg a te helyedben én is ki akarnék nyúvadni!

-TE MEKKORA EGY KÖCSÖG VAGY!

-Ééééééééén? Boldog házasságban élek, van rendes melóm, szeretem a focit, van gyerekem és ott figyel 12 liter kóser szilva a csomagtartómban. Mi bajom lehet?! Én tudok örülni az élet apró dolgainak! Te vagy ilyen buzi lelkületű kis Zsuzsika, hogy állandóan a köldöködet nézegeted meg lóg a faszod a földig bánatodban! Miért nem nézed a jó dolgokat?

-Például?

-Hát hogy milyen sokat fejlődött a Fradi, mennyire komoly bőrdzsekit vettem az Ecserin, jövő héten össze kell raknom egy Audit...

-De ez a te életed baszki! Nekem mi jó van az életben?

-Miért, ha nekem jó, az neked nem jó? Na meguntalak, ne vernyákojjál itten, hogyan akarsz megpusztulni, essünk túl rajta, kurva sok dolgom van.

-Lőjjél fejbe.

-Mivel????

-Pisztollyal.

-Honnan van neked pisztolyod te normálatlan?

-Nincsen, de gondoltam szerzel.

-Szerzek? Bemegyek a Spárba és kérek 20 deka 9 milliméterest akciósan, vagy hogy gondoltad te barom?

-Mittudomén, akkor...beveszek gyógyszereket.

-Hülye vagy? Nincs nekem annyi időm hogy megvárjam míg hatnak.

-Akkor mit csináljak?

-Ugorj ki az ablakon, vagy baszd le magad valamelyik hídról.

-Tériszonyom van.

-Édesistenem de sok bajod van. Akkor vágd fel az ereidet!

-Nem bírom a vért.

-Akkor menj ki egy Fradi meccsre, keresd meg a kemény zöld-fehér  magot és kezd el ordibálni hogy hajrá UTE!

-Á, az milyen halál már, hogy összevernek ilyen kopasz népek!

-Öcsém, te milyen egy válogatós egy gyík vagy! Mingyá agyonverlek!

-Na az jó! Kezdek futni.

-Jó, kezdjél futni, várjál, itt egy pajszer, futok utánad, de ha utolérlek, baromira fejbe foglak somni, csak szólok!

10 perc múlva, lihegések,zihálások közepette...

-Csabika....huh...az anyádat...kiköpöm a tüdőmet...

-Én is...uhhh....milyen jó volt ez a kis futás nem? Tökre jó kedvem lett tőle!

-Neked ne legyen jó kedved baszki! Ne térjünk el a tárgytól! Ki kell nyúvadnod!

-Á már nem is akarok annyira.

-De deeeee akarsz, csak pillanatnyilag nem akarsz, de alapvetően ott legbelül, a szíved mélyén...ott tudom hogy meg akarsz dögleni...várjál csöng a mobilom.

-Az enyém csöng...

-Akkor vedd fel és bárki is az, köszönj el szépen...

-Haló, tessék, fényező Csabi ...igen...üdvözlöm Molnár úr...mit?..hogy???? Mennyi??????? 2 millió forint???De azt mondta a biztosító....HÁT HONNAN A PICSÁBÓL SZEDJEK ELŐ ENNYI PÉNZT????? Haló...HALÓ!!!...Letette.

-Mi van?

-Tudod volt az a balesetem a Baross utcában. Belém jöttek, totálkár lett a csávó verdája is és az enyém is. A bíróság meg rámverte a balhét és 2 misit kell kipergetnem a pasinak.

-Kettőt? Hát két ezred sincs nemhogy két millád! De a te hibád te gyökér, ha kinyúvadtál volna, nem vetted volna fel a köcsög telefont, meg is érdemled!!!!!

-Tesó!

-Mivan????

-Engem meg fognak ölni ezért a 2 milláért.

-Hát az tuti. Látod? Az élet nagy rendező. Csak kérned kellett és megadatott. Milyen szerencsés vagy!

-De nem akarok meghalni!

-Ez a te bajod! Hogy nem vagy következetes! Igenis akarjál! Nincs miért élned és  2 milla mínuszban vagy!

-De olyan szép vagyok!

-TE????? Hát akkora selejt vagy, hogy még a segged is lyukas!!!!

-De annyira szép vagyok!!!!!

-Jóvanbazmeg, nyitott koporsós temetés lesz, csak kussojjjál már el, hozz egy háromkettes fröccsöt és várjuk meg míg kinyírnak. Amúgy meg...figyelj csak...upsz...véletlenül belement egy szotyi darab ide a konnektorba. Tessék, itt van egy villa, piszkáld már ki léci!

-ROHAGGGYÁLMEG!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Nem vagy a barátom!!!!

-Na látod, nem szeret téged senki, barátaid sincsenek, most már kipusztulhatsz. Na, megyek haza mert kezdődik a box meccs, majd reggel felhívlak, hogy megpatkoltál-e.

-Hánykor hívsz?

-Olyan 9 körül. Addigra biztos végzel. Na csumi!!!!

Fater a művészetpártoló

 2013.05.21. 01:15

Tavaly nyáron, már nem is tudom melyik bevásárlóközpontban lófráltunk az öreggel.

Semmi dolgunk nem volt, néztük a népeket, osztottuk egymásnak az észt, fikáztuk az embereket, tudod a szokásos, amit te is csinálsz, hogy "nézd annak a csajnak mekkora picsája van, atyaúristen" "csávót láttad milyen tetkója volt" "ez 60 évesen hogy merészel farmer miniszoknyát felvenni? mit képzel magáról?" Szóval ez ment, míg bele nem szaladtunk egy ilyen instant kiállításba, tudod, kortárs festők kortárs képei kortárs szobrokkal, ne fáradj, segítek: üres ánégyes papírlap 1 ceruzavonással: fél milla, szemétből összebaszott szobor, teljesen amorf: 350ezer.

Mit ne mondjak, pik-pak beidegesedtünk, én úgy voltam vele, hogy áh, minek álljak nekik papolni meg hangosan véleményt nyilvánítani, de Fatert elkapta a Csernus-Puzsér megmondótengely és már szedte is széjjel az egyik "alkotót."

-Üdvözlöm. Látom itt ezt a karton papír darabot, aminek le van szakadva a széle és be van festve pirosra. Az áll alatta hogy 475.000.- forint. Van itt mellette egy portré, amin kétség kívül látszik, hogy a készítője nem átallotta végig seggelni az egyetemen azokat az órákat, ahol a TEHETSÉGES fiataloknak megmutatják a szakma csínját-bínját, amit majd a gyakorlatban is tudnak kamatoztatni. Ennek a valóban tökéletesen megkomponált képnek az ára 72.000.- forint, annak pedig, amit maga állított ki és valljuk be őszintén, egy down-szindrómás csimpánz is képes lenne hasonlót firkálni, nos ez 475.000.- forintba kerül. Megkérdezhetem, hogy ez hogyan lehetséges?

Alkotó (27 év körüli, távolba révedt tekintetű, szemmel láthatóan "nagyon sok füvet szívok de apunak galériája van Mr. születni tudni kell") nem igazán esett hasra és belekezdett egy olyan monológba, amely bármelyik honatyánkat igencsak erőteljes szégyenkezéssel fogott volna el, ugyanis a végtelen mondatoknak se elejük, se végük, se tartalmuk, se információ értékük nem volt.

Fater türelmesen hallgatott vagy 5 percig, miközben a feje a halovány pirosból az agresszív pipacs felé tendált, majd végre szóhoz jutott.

-Én nem akarok tiszteletlen lenni, de vannak ismerőseim, akik nagyszerű írók, színészek, festők, építészek, 3-4 diplomával akár, és a fricceknél mosogatnak minimálbérért. Remek és tehetséges emberek, úgymond zsenik, akiket az ország nemhogy nem becsült meg, de ki is taszította magából, mint valami haszontalan, gennyes fekélyt, aki látható és kézzel fogható hasznot nem termelvén, inkább takarodjon a francba. És itt van maga, hogy is mondjam, egy elkényeztetett zsúrpubi, aki végig hasisozta a Képzőt, ha egyáltalán bejárt, majd a reggeli szarás és másnapos böfögés közt kikiabált a vécéből apunak, aki épp az Armani öltönyét gombolta a rózsadombi villa legfelső emeletén hogy Hé Öreg! Aggyál má lóvét cuccra! Nem fiam, elmúltál 25 , a saját lábadra kell állnod. De mi a faszt csináljak? Gyere dolgozz a galériámban, a tőzsdére mégse vihetlek be. Á nem akarok napi 10 órát rohadni egy proccos, sznob helyen, faszom, inkább festek, ilyen szarokat én is tudok,  mint a többiek. Jól van fiam, most elutazom a Bahamákra, mire visszajövök, mutass fel valamit.

Te pedig kijöttél a vécéről, fogtál egy újságpapírt, rákented a saját szarodat, utána rá is élveztél, mert ez kurva nagy művészet, majd szurkáltál bele alufóliát meg fogpiszkálót és kikiáltottad magad MŰVÉSZNEK. Majd apu hazajött, büszkén megveregette mindkét vállad és elvitte a proccos galériába a képeidet. Mivel apunak húzós a vezetékneve és már letett valamit 40 év alatt a szakmában, ezért egyértelmű, hogy a tehetséges és kétség kívül briliáns kisfia képeit is venni fogják, mint a cukrot.

Itt melletted, ennek a szerencsétlen mókusnak a képeit, akin látszik, hogy zseni, valóban TUD festeni, van KÖZE a művészethez, pont le se fossa senki, mit csinált, itt áll, mint egy balfasz, kordbársony zakóban, látszik, hogy egy doboz szofira sincs pénze és csak hetek választják el attól, hogy elszerződjön egy luxus hajóra pincérnek vagy takarítónak. Neked mégis, NEM SÜL LE A BŐR A KIBASZOTT POFÁDRÓL, HOGY KÉPES VAGY ENNYI PÉNZT ELKÉRNI EGY DARAB KARTONÉRT BAZMEG????!!!!

Csávó újfent a távolba révedt majd megszólalt:

-Lehet alkudni, van egy másik alkotásom, most jelenleg Párizsban van, a volt csajom tangáját szögeltem fel egy keresztre és feketével azt írtam felé hogy Jézus. Díjat is nyert ha érdekli.

És ez volt az a pont, amikor az öregnek végérvényesen elpattant valami a búrájában, ami nem csoda, én is épp megborítani készültem ezt az idegesítő kis gyíkot, de Faternak a verekedés helyett sokkal jobb ötelete támadt.

-Figyelj kiscsákó. Szeretnéd, ha 600ezret érne a képed?

-Persze!-mondta meglepetten a srác.

-Na akkor tessék!

Fater elővett egy zsepit, belefújta az orrát, majd a cuccot rányomta a felbecsülhetetlen értékű műalkotásra.

Távolba révedő meg csak állt...bambult...majd azt kérdezte:

-Teeeeee....te most ezzel mit akartál kifejezni? Ez mit szimbolizál?

-ANYÁDAT!!!!!!!BABGULYÁS FŐZÉS KÖZBEN BAZMEG!!!!!!!!-Mondta ordítva az öreg, majd békésen átadta magát a biztiőröknek...

Mostanában rákaptam ezekre az interjú készítős cuccokra, remek ötlet, szép lassan elveszítem az egész olvasótáboromat, olvasni meg nem olvassa senki, de pont le se szarom, tessék, itt a tuti, erősen +18-as a szöveg, gyerekeket ne engedjük a monitor közelébe.

Na jöjjön a kérdezz-felelek.

Mivel szégyenszemre nem vagyok nagy blog olvasó, ezért csak bizonytalanul merem kijelenteni, hogy ma, Magyarországon, 3 olyan internetes, szórakoztató, privát web oldal van, ami a trágárság, a szókimondás és a vulgaritás oltárán áldoz hétről hétre.

2 olyan létezik még –tudtommal! - az enyémen kívül, ami nem szégyelli odatenni a frankót, ők pedig Izom Tibi és a Börtönszleng.

Hogy Tibi kicsoda, erről régóta folynak a találgatások, mert intelligenciáját tekintve lehetne akár egy pályáját elhagyó ex-bölcsész is, történetei azonban hűen tükrözik a taxis-kidobó-éjszakai életben pörgő, kigyúrt csávó mindennapjait.

A sztorik annyira életszagúak, hogy mindenki magára ismer, nem marad el a társadalomkritika és a tuti megmondása sem, a posztokban ott figyel az a réteg, akikkel nap mint nap szembejövünk az utcán, vagy mellettünk élnek a panelban, de terítéken szokott lenni a politika és a közélet, valamint a celebek is.

Tibi nem egy nyilatkozós fajta, nekem most mégis válaszolt pár kérdésemre.

Tiszteletem Mester! Első körben azt kérdezném, hogy mi van most a blogoddal, elköltöztél-e máshová, vagy hol lehet téged a legjobban nyomon követni?

A blog még él és működik, csak a posztok többsége már nem oda kerül ki, hanem a napikozlony.hu oldalra, amiket meg szépen linkelgetek a blogomon meg fbukon. A napikozlony úgy jött, hogy egyik olvasóm megkeresett kb. egy éve, hogy indított egy csináld magad újságírós oldalt, amit megköszönne, ha támogatnék saját betűkkel is. Mivel az oldal koncepcióját is jó ötletnek találtam, segíteni sem utálok mindig, a blog.hu pedig ugyan fasza dolog népszerűség elérésére, de én már rég elértem a bennem rejlő lehetőséghez viszonyítva a maximumot, így egy idő után már a kb. 1000 fix olvasón kívül mindenki csak azért klikkelt az oldalra, hogy utána gyorsan bezárja, úgyhogy nem láttam okát, hogy ne a napikozlonyre rakosgassam ki a posztokat.

Mikor és miért kezdtél el írni, mi volt a motiváció?

Öt éve kb. Állandóan sztorizgattam ugyanazt a 10 szar történetemet, úgyhogy gondoltam praktikusabb leírnom egyszer őket, aztán az ismerőseim, ha akarják, elolvassák, legalább addig is tanulják a betűket. Aztán a blogketrec betett ennek a belterjes sztorizgatásnak, mert elkezdtek mások is olvasni.  

Mik a visszajelzések a Magilla bekombinál című könyvedet illetően? Fogyott-e sok és szeretik-e a népek?

Kb. egy éves az utolsó infóm, akkor kb. 1000-1200 ment el, amiben az a jó, hogy abból egyet sem én vettem. Kiadói szempontból geci nagy bukó volt, szegények benéztek rendesen. Mert ugye vagy olyat írsz, aminek a tartalma önmagát is eladja, na ilyen hiú reménye senkinek sem volt, vagy maga az író személye, hogy kopasz proli taxis könyvet ír, eladja a terméket, egy ügyes marketing segítségével. A kúrós-baszós úszónőnél úgy tűnik bejött a stratégia, nálam meg beleállt a történet a földbe, mert a Magilla esetében csak annyi valósult meg az eladhatóságból, hogy volt a hátsó borítón egy négyjegyű szám, amiért elméletben el lehetett volna adni.

 A tartalmi részét meg ugye ki más, mint én basztam el, azt hittem, hogy most ki fogok kerülni a szűk blogos közegből, pedig nem kerültem ki, szerintem 95%-ban azok vették meg a könyvet, akik addig is olvasóim voltak. Viszont annyira görcsöltem azon, hogy olyat írjak, ami ugyanolyan, mint a blog, de annak is fogyasztható legyen, aki nem olvasta a blogot, hogy végül nem is tudtam jól megoldani a feladatot. Sokkal jobb olvasó vagyok, mint író, tudom mi az ami szar, és mi ami jó (http://ekker.tumblr.com/), de az a koncepció, hogy legyen klasszikus, realista mindennapi mocsok regény tiborosan, bár még a könyv alapját képező szerbes sztori kiindulása is megtörtént, ahogy minden más is 90%-ban a Magillában, kicsit elcsúszott a sci-fi felé, szándékom ellenére.  Hallottam pozitív véleményeket is, sőt tán még többségében is voltak, de magam sem vagyok teljesen elégedett. Most úgy kezdtem írni az újat, hogy nagyobb hangsúlyt fektetek a részletekre, a leíró részekre és kevesebbet erőlködöm azon, hogy cselekményt vezessek, ami nem az én asztalom, az már kiderült. Nathanp adott egy könyvet, a Piszkos havanna trilógiát, az csak megerősített benne, hogy nem azon múlik, hogy jó-e egy regény, hogy mennyire bozontos a története. Tévedés volt modern Rejtőt íratni velem, erre már rajtam kívül a kiadó is rájött.  De nem baj, a következőt úgyis csak saját zsebből fogom kinyomni pár példányban, mert a papír az nekem fontos, hiába lenne indokoltabb, egyszerűbb, olcsóbb e-könyvet csinálni. Úgyis magamnak akarok majd elsősorban bizonyítani.

Vannak-e hosszú távú terveid az írással, vagy ez csak hobbi, sima levezetés két gyúrás között?

Semmilyen tervem nincsen. Max kicsi dac van benne, amit ha kiírok, jobban érzem magam. Ha csak öten olvasnak el egy szöveget, ami azt és úgy adja vissza, ahogy a mindennapok történnek, káromkodással, parasztsággal együtt, az már némi elégtételt ad a sok képmutató, álszent szar szemét között. Itt nem azokra a dolgokra gondolok, amik szép gondolatokat, értékeket közvetítenek, hanem azokra, amik úgy tűnnek, mintha szép gondolatokat, értékeket közvetítenének, közben egy üres, felszínes, sekélyes hányások, amik arra jók, hogy az emberek önigazolásnak használják, hogy nézzétek én belájkolom ezt, hogy a világ csupa szépség és rózsaillat, látjátok én milyen jó ember vagyok?

Miközben az emberek többsége átver másokat, indulatokkal van tele mások és másmilyen emberek iránt, hazudnak, csalnak, lopnak, tele vannak téves előítéletekkel, tájékozatlanok, így szinte mindig és mindenben tévedésben vannak, és ahelyett hogy azon dolgoznának, hogy észrevegyék a körülöttük lévő világot, és megpróbálják megérteni, hamis önigazolásokat keresnek. Ráadásul kurva komolyan veszik saját magukat, márpedig az az ember, aki nem tud saját magán röhögni, marha veszélyes.

Mi a célod a bloggal? Puszta szórakoztatás, vagy üzenni is szeretnél vele az embereknek, felhívni a figyelmünket arra a sok ortopéd dologra, amit művelünk?

Előbb már részben megválaszoltam ezt a kérdést, meg magában a kérdésben is benne van a válasz: igen, szeretném felhívni a figyelmet arra a sok ortopéd dologra a figyelmet, amit művelünk. És ne csak azon akadjunk ki és azt ítéljük el, amit mások csinálnak, hanem azon is rágódjunk el picit, hogy mi milyenek vagyunk. Modoros blogon lehetett mérni, amíg volt komment, hogy pl. a szingli marketinges csaj milyen jót tudott nevetni a szoptató anyákon, a konyhásnéniken, a péniszpumpázó középkorú férfiakon, a szingliknél meg a marketingeseknél meg bedurrant a feje, hogy ilyen szar írást.

Mennyire fontos számodra a népszerűség? Mi a véleményed a Facebookról?

Nem mondanám magam különösebben népszerűnek, a dolgok, amiken van piros pötty facebook oldalnak is simán lehet annyi követője, mint nekem, 10 perc alatt bárki bármivel lehet „népszerű”, csak ezt a helyén kell tudni kezelni. A facebook alapvetően jó dolog, nekem semmi bajom vele, a hátulütője mondjuk pont az, hogy könnyen ad egy látszólagos népszerűséget, kislány lefotózza magát, kap rá ötven lájkot, legközelebb már kicsit bátrabb, többet rak a képre melléből, amire még több lájkot kap, nulla teljesítménnyel kivívta az emberek elismerését, amire mindenkinek szüksége van. És mondhatnám, hogy mennyivel többet ad az, hogy ha valaki azért kap elismerést, mert nagyon jól végzi a munkáját, remek pedagógus, fodrász, stb., de ez sem igaz, mert gyanítom, hogy egy kiváló pedagógus kevesebb pozitív visszaigazolást kap az élettől, mint a kislány a fbukos képeivel. És ez nem a kislány miatt van, hanem miattunk.

Mit jelent neked a káromkodás, a trágárság? Szerinted akkor is szórakoztató lenne a blogod, ha nem ilyen stílusban írnál?

Ne csak a hátrafelé íjazásra legyünk büszkék, hanem a magyar nyelv világszinten egyedülálló káromkodási lehetőségeire is. Egy brüsszeli feleannyira nem tudja a lónak zsíros gecijét az anyja szélfútta picsájából kinyalatni egy magyarral, mint mi egy brüsszelivel.

Egyébként statisztikailag nálam írásban még mindig kevesebbszer van káromkodás, mint a hétköznapokban élőszóban. És a statisztika nem úgy készül, hogy vannak a négydiplomás, balzac olvasó sosemkáronkodó történelem tanárnők, meg más senki.

Van családod? És ha igen, akkor tudják, hogy blogolsz? Mit szólnak hozzá?

Tudják, le se szarják. Kivéve a barátnőmet, wannabe nyelvtan tanár, ő a szerkesztőm, összes nyelvtani hibámat ki akarja állandóan javítani. Legalább sosem unatkozik.

Kiknek ajánlanád a Magillát, ki az a réteg, akinek szól?

Franc se tudja. Azt se tudom szól-e valakinek. Tényleg nem. Akik olvasták a blogomat, azok kb. tudják mire számíthatnak. Akik meg nem, olvassanak el két posztot és kb. arra.

Hogy állsz a politikával? Mennyire van jelen a hétköznapjaidban, mennyire befolyásolja az írásaidat?

A hétköznapjaimban emberek vannak jelen, és ezt a közeget, hogy emberek meg én is, befolyásolja, mert az emberek többségének gondolkodását meghatározza a politika, vagyis az, amiről úgy gondolják, hogy az, így kénytelen vagyok foglalkozni vele. Említettem, hogy rühellem a képmutatást, így nem nehéz kitalálni, hogy azt is rühellem, mikor általam személyesen ismert szar emberek, akik szűk körben szívesen szórakoztatják társaságukat olyanokkal, hogy banánt eszik néger mellett, meg a Balatonban pofán basz kislabdával nyugdíjasokat heccből, az nem a társadalom szemétdombjára kerül, hanem nagy góré lesz belőle. Ne legyen kétsége senkinek, rendes ember ritkán megy politikusnak, mert nem venné be a gyomra azt, amivel jár, ami így roppant közhelyesnek hangzik, ugyanakkor a lakosság nagy része bálványként tiszteli ezeket az embereket, akiknek csak egy szavába kerül, hogy bárkiről, a saját szomszédjáról rosszat gondoljanak, ha történetesen holnaptól a 170 cm magas sváb származású villanyszerelőket kell utálni.  

Engem nem lep meg, ha valaki lop, az sem ha kiderül, hogy kedvenc időtöltése a péniszpumpázás, az asszonyverés, vagy bármi, mert nem élek álomvilágban, éppen ezért zavar a percig komolyan sem vett ideológia gyártás, ami egy üres csomagolópapír, és komolyan nem tudom mi kell ahhoz, hogy az emberek ne basszák át magukat, és ha egy döglött borz szép kékbe van csomagolva, akkor már legalább amikor a szagát érzik, ki merjék nyitni, hogy hátha mégsem aranytojás van benne, amit egyébként tudat alatt tán sejtenek is.

Ja, de tudom mi kell hozzá: felfogni azt, hogy attól senki nem lesz rosszabb ember, ha belátja a tévedését, ettől nem fog összedőlni az egész világképe, akiknek pedig igaza lett, nem lesznek automatikusan jobb emberek nála, nem győzik le, nem győz a sátán, nem lesz világvége, csak kivettük a kezünket a fajanszból. Be kell tudni tölteni a tizenkettedik életévet.

Az olvasóid nagyon szeretnek, mert szókimondó vagy. Mennyire érzed feladatodnak, hogy mások helyett mondd ki az „igazságot”?

Nem szoktam kimondani az általam vélt igazságot, helyzeteket szoktam láttatni, jobban-rosszabbul, aztán mindenkire rábízom, hogy mire jut. Ezt az okoskodást, amit most csinálok az „interjúban”, nem szoktam a posztokban erőltetni, meg nem is szeretem, még magamtól sem.

Gondolkodtál-e már stand-up-oláson? Élőben mennyire vagy jófej és laza?

Nem. Életben sokszor egy befeszült geci vagyok, aztán nagy nehezen néha jófej, laza is tudok lenni. Pedig a szívem mélyén szeretnék állandóan vidám, mosolygós cuclibogyó lenni, csak hát kurva nehéz.

Mik a terveid a jövőre nézve?

A legtávolabbi időpont, amiben tudok és merek gondolkodni az az aznap este, vagy max a másnap. Este iszom egy unicumot  meg egy sört.

Milyen blogokat szoktál olvasni?

Bevallom, lassan semmilyet. A sok információ kisütötte az agyamat, lassan már a tumblren is csak azt bírom fogyasztani, ami képből van és 1 másodperc alatt felfogom, hogy mit ábrázol.

Mik a kedvenc könyveid, kik a legkedvesebb íróid, akik hatással voltak rád?

Nem untatnék senkit olvasmányaimmal, meg nagyon hatással nem is tudom… Szeretem a középkori regényeket, onnan mondjuk tán a parasztok voltak leginkább hatással rám. De tényleg fogalmam sincs, bármiről lehet jól és rosszul írni, és tulajdonképpen úgyis minden inger, ami éri az embert, hatással van rá.

Nagyon szépen köszönöm, hogy válaszoltál, további sok sikert kívánok és várjuk a posztokat!

Hetek óta jár az agyam valamin.

Egyik kedves barátom hívta fel a figyelmemet a Facebookon kialakult Puzsér-Rekop párbeszédre, ami vegyes érzelmekkel töltött el.

Mindkét fél gyakorlatilag ugyanazon az állásponton volt, miszerint a hazai stand-up színvonala zuhanni látszik, Puzsér mindenképp szeretne a produkciók mögé tartalmat, ami érthető igény is, Kiss Ádámot viszont zseniális humoristának és előadónak tartom, az őt ért vádakkal nem értek egyet.

Én egy egészen aprócska kis hal vagyok a szórakoztató iparban, a Rádiókabarénak írok jeleneteket, amiket vagy leadnak, vagy nem, valamint ezt a blogot nyüstölöm már vagy harmadik éve, stand-uppal csak most, érintőlegesen kezdtem foglalkozni, nyáron lesznek fellépéseim, ha minden jól megy, tehát nem látok bele úgy a dolgokba, mint a „nagyok”, véleményem viszont nekem is van.

Szerintem nem lehet feketén és fehéren látni a dolgokat, nem lehet habzó szájjal verni az asztalt, hogy ti, humoristák, álljatok oda és mondjátok meg a tutit, ugyanis igen széles korosztályt kell szórakoztatnunk, nekem a legfiatalabb olvasóm például 8 éves, a legöregebb pedig 82, nem könnyű feladat mindenkit megnevettetni.

Rengeteg okos, intelligens, tehetséges személyiség mozog ma, Magyarországon, ezen a porondon és közülük jó néhányan oda is mondanak, már amennyiben ez a cél. De miért lenne ez? Reggeltől-estig mást sem lát/hall/olvas az ember, mint a politikai ámokfutásokat, a celebek mellműtétjeit, a gazdasági híreket, mikor este beülnek egy előadásra, vagy bekapcsolják a tévét, pihenni akarnak a honpolgárok, nem pedig friss és mindent befogadó agytekervényekkel hallgatni „a tutit.”

Stílus és stílus közt nagy a különbség, van, aki berúgós-csajozós sztorikat mesél, van, aki énekel és van például a Bödőcs, aki szerintem igen magasra rántotta fel a hazai humorizálás mércéjét, amit megugrani nemigen lehet. Ő nekem olyan nagy Mester, mint Hofi, de miért kéne minden humoristának ilyennek lennie?

Amiről megfeledkeznek néha a kritikusok, pedig ezt pontosan olyan jól tudják ők is, mint én, hogy a médiában elég erősen meg van kötve az ember keze. Írtam már olyan megmondó jelenetet, ami le sem mehetett adásban, csak a Tháliában, mert annyira erős volt. És írtak –vagy mondtak- a többiek is olyanokat, hogy ártatlan poénok utózöngéjeként csak úgy záporoztak a levelek és a telefonok a rádióba/televízióba, mert vallási témát vagy trágár szót hallott a nagyérdemű, tehát azok, akik magasabb színvonalat szeretnének és igényesebb szórakoztatást.

Kicsit 22-es csapdája ez az egész, úgy érzem, - azokról a szélmalomharcaimról nem is beszélve, mikor a blogomból ismert és kedvelt karaktereimmel igenis szeretném visszahozni a Markos-Nádas vonalat, mert hiányzik nekünk, szükség lenne rá, kidolgozom, elküldöm, érvelek mellette és az illetékesek, akik élet-halál urai a humorban, válaszra sem méltatnak. Így igen nehéz valami újat létrehozni, csak megsúgom, tehát koránt sem az ötlettelenség az úr, van, amikor a közöny és a cenzúra.

Igaza van Puzsér Róbertnek és igaza van a Rekop Gyurinak is és mindemellett szerintem tökéletesen megfér Kiss Ádám és a többiek, hiszen a maximumot hozzák, emberek ezreinek mozgatják meg a rekeszizmait. A nevetésnek pedig remek élettani hatásai vannak. Kell ennél több?

Talán megadja a választ erre a kérdésre is Kovács András Péter, Karinthy gyűrűs humorista, aki időt és energiát nem kímélve válaszolt kérdéseimre, ezúton is mélységesen köszönöm a hozzáállását és véleményét.

Kedves Péter! Felütötte a fejét a facebookon és egyéb netes helyeken a stand up kritizálása. Mit gondolsz erről?

 

Nem a stand-upot kritizálják, hanem a Showder Klubot, az pedig a legszűkebb kör. Azon kívül van a Dumaszínház, és azon kívül a stand-up. A Showder Klub alapján kritizálni a stand-upot pedig olyan, mintha a csirkére azt mondanád a lábujját fogdosva, hogy milyen csontos giliszta. Nagyon sok, a Showder Klubnál ezerszer izgalmasabb és újszerűbb kísérlet folyik a Dumaszínházban és a Dumaszínházon kívül is. A Showder Klub pedig nem egy stand-up est, hanem egy kereskedelmi tévéműsor, annak műfaji átkaival és áldásaival együtt, és aki kritizálja, az nem a hazai stand-upot kritizálja, hanem egy tévéműsort.

Mi a véleményed a hazai stand up színvonaláról?

Ugyanaz, mint bármiről, ami hazai: vannak nagyon magas színvonalú művelők, tehetséges lusták, túlértékelt átlagosak, törtetők, lézengők, szerencsefik. Hogy világviszonylatban milyen a magyar stand-up, azt legalább olyan nehéz eldönteni, mint azt, hogy a tiroli vagy kalotaszegi népviselet szebb-e, hiszen a nyelv, a kulturális kontextus  és a közös élményanyag köti gúsba minden nép stand-upját. 

 

Neked, személy szerint, mi a célod és motivációd a szórakoztatással?

Igyekszem a nagy nemzeti sorskérdések helyett a hétköznapi bonyodalmakra és találó észrevételekre fókuszálni, az úgynevezett observational humort művelni. Azt szeretném, ha egy rakás dolgon, amin eddig tehetetlenül bosszankodtunk, eztán nevessünk. Apró, fesztelen lépésekkel könnyíteni a lakosság ügyes-bajos hétköznapjain.

 

Mennyire szól bele a politika a humorba, mennyire érezhető a politika jelenléte a szórakoztatóiparban?

Látszólag semennyire. Ám a közszolgálati műsorszolgáltatónál mindig is lesznek, akik a felettesük fejével félnek, és a hallgatók közül is akadnak mindig, akik tollat ragadnak egy-egy politikus vagy párt védelmében. Az én repertoáromban pedig egyre kevesebb teret kap a közélet: a Showder Klubban elkerülöm, közéleti odamondásokkal csupán a Rádiókabaréban próbálkozom.

 

Mit gondolsz, miért látják úgy a nézők/hallgatók, hogy ellaposodott a humor, hogy a berúgás-káromkodás-kaki-pisi tengelyen forog a viccelődés?

Nem hiszem, hogy a humor laposodása a témákon múlna. Bödőcs Tibi nyolc éve beszél a búcsúszentlászlói presszóról, mégsem lapos. Sokkal fontosabb, hogy amit mondasz, az túlmutat-e a berúgáson/kakin/pisin/apósodon, van-e mögötte még néhány dimenzió. Van humorista, akinél még annak is van mélysége, hogy farsangra a fiát kakának öltözteti, és van humorista, aki ha Einsteinről beszél, akkor is hiányozni fog a mondandójából a perspektíva. A nézők azért láthatják úgy, hogy ellaposodott a humor, mert már megismertek és megszoktak minket, tudják, milyen az, ha valamivel viccelődünk. Most már azt is akarják, hogy ne csak viccelődjünk valamivel, hanem érdemben is beszéljünk róla.

 

Mi az, amit Hofi tudott, a mai humoristák viszont nem?

Gondolom, itt nem a pályaindító Louis Armstrong-paródiáira gondolsz, és nem is a vidéki fellépések viccmeséléseire - mert ezeket a mai humoristák is hozzák csont nélkül -, hanem a későbbi, színházi Hofi Gézára. Sok mindent tudott: például ritkaság-számba menni. Egy évig érlelni egy anyagot. Az egy rádió-egy tévé-hétfői adásszünet szentháromságában szilveszterenként nagyot durrantani. Ezeket mi a huszonegyedik század médiazajában már nem tehetjük meg. Emellett a tévés szerepléseit nem zilálták szét a reklámblokkok, az élő fellépéseit pedig az evőeszközök  csörgése.

Aztán oda tudott mondani az elnyomásnak. A nyomásnak. Mert akkoriban ugyanonnan rakódott rá mindenkire a nyomás, és őneki Dávidként csak egy Góliáttal kellett küzdenie. Nekünk száz és száz Góliáttal kellene küzdenünk, ami csak értelmetlen kaszabolás.

Az emberek hinni akarnak valaki másnak. És annak fognak hinni, aki helyettük mondja ki, mire gondolnak. Hofinak könnyű volt eltalálnia és bátor dolog volt kimondania a szocializmusban, hogy titkon mire gondol mindenki. Nekünk kicsit nehezebb ez a fajta gondolatolvasás, mint ahogy Hofi is megosztóbb lett a rendszerváltás után.

 

Milyen karakterek, "megmondó emberek" hiányoznak ma a palettáról, illetve feladata-e egy humoristának a társadalomkritika, hogy görbe tükröt tartson a közönség elé?

Mostanában mások is és én is ezt kérdezem meg a legtöbbször magamtól. A válasz egyértelműen igen: feladatunk, küldetésünk és felelősségünk. A nagy kérdés a hogyan. A nézők többsége nem akar veretes igazságokat, népnevelést és keresztes lovagokat a színpadon, csak szimplán röhögne egy hosszú, fárasztó hét után. Valahogy finoman, indirekt módon, ravaszan és elegánsan kell oda-odabökni, úgy mondani valamit, mintha nem is mondtál volna semmit; úgy lenni bölcsnek, hogy közben nem esel ki a bolond szerepéből; úgy nyerni meg az értőket, hogy közben ne veszítsd el a bambákat sem. Na, ezt is tudta Hofi. Én ilyesmire csak az élő fellépéseken és a Rádiókabarében vállalkozom: a televízióban feladtam, hogy este tizenegykor, két reklám között, vagy később a Youtube-on kétszer négy pixelben, egy házibuli háttérzajaként megmondjak bármit is.

 

Ha nem kéne megfelelned a média elvárásainak és nem kéne betartanod bizonyos szabályokat, máshogy, másmilyen stílusban humorizálnál?

 A "máshogy, másmilyen stílusban" a tartalmasabb, okosabb humor és a műfajok elegyítése, de ezt a médián kívül aktívan művelem: ott van az Evolúció című önálló estem, és idén hozzá csapódott a Pereputty - interaktív családterápia. Aztán ott a Dumaszvingház, egy jazz-es, szvinges produkció az ország egyik legjobb swing manouche-gitárosával, Illés Ferivel. Vagy a Duma Aktuál, egy interaktív közéleti műsor havonta egyszer: ezen az esten éljük ki a közéleti, kulturális, művészeti igényeinket. Szóval humorizálok én máshogy, másmilyen stílusban is, de a közönséget nem könnyű becsábítani ezekre a produkciókra: úgy unnak rá a régire, hogy közben félnek az újtól.

 

Mi frusztrálja ma Magyarországon a legjobban a humoristákat?

Azt nem tudom, csak azt tudom, hogy mi frusztrál engem: a már említett közönség. Amerikában, de még Angliában is van olyan nagy a lakosság, hogy a réteg-igényeket kielégítő komikusokat is eltartsa. Magyarország tízmilliós közönsége, amelyiknek csak töredéke áldoz Dumaszínház-belépőkre, egy olyan szűk piac, ahol alaposan be vagyunk szorítva: egyrészt minél nagyobb létszámú közönséget kell megszólítanod és magadhoz édesgetned, másrészt hűnek kell maradnod bizonyos elveidhez és eszméidhez. Mikor tavaly kiírtam a Facebookra egy poént Zámbó Krisztiánról, azt háromezren lájkolták. Mikor kiírtam, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeumban beszélek a Mikszáth-év megnyitóján, azt tizenketten. Amikor ez a tizenkettő a szememre hány valamit, széttárt karral állok: tudom-tudom, de mit csináljak, ha annak a háromezernek ez kellett?

 

Mennyire van szerepe a pénznek a szórakoztatásban? Mennyire lesz a kreatív, fiatal komikusokból befásult, kiégett, önmagát ismétlő bohóc?

Nekem ugyanúgy vannak számláim, gyerekem és vállalásaim, mint másoknak. Ezeket szerencsére fedezni tudom. Innentől kezdve a pénznek szerepe nincs, csak üzenete van. Más az üzenete, ha egy fellépő 10 egységbe kerül, és más, ha 20 egységbe. Én nem azért nézem, hogy tele van-e a nézőtér, mert fejben már szorzom is a belépti díjat, hiszen fix a gázsim két néző és ötszáz néző esetén is. Ha tele van a nézőtér, az azt jelenti, hogy egyelőre kíváncsiak rám, és ezért valószínűleg még hosszú évekig tudom ezt csinálni. Ha egyszer elkezd kiürülni a nézőtér, annak valószínűleg az lesz az oka, hogy a kreatív, fiatal komikus kezd befásult, kiégett, önmagát ismétlő bohóccá válni, de ebben az esetben a pénz lenne a legutolsó, amin aggódni kezdenék, sokkal inkább bántana a szégyenérzet, és belekezdenék valami másba, ahogy annak idején jogászként belekezdtem a humorba.

 

 

Mit üzennél annak, aki ezt a pályát akarja választani?

Legyen egyedi. A mostanában felbukkanó fiatal tehetségek sokszor csak replikák, klónok, azt a receptet próbálják lemásolni, ami már működik Kiss Ádámnak, Bödőcs Tibornak, Kőhalmi Zoltánnak, vagy Aranyosi Péternek. Mindennél nagyobb szükségünk van eredeti hangokra, egyéni ízekre és gondolatokra. Ez gazdagítja a hazai stand-up palettát, és ez revitalizálja a befutott, rutinos rókákat is.

 

Nagyon szépen köszönöm a válaszaidat, maradok tisztelettel és szeretettel:

Bihari Viktória.

Tini pszichológia

 2013.04.20. 09:12

Hol volt, hol nem volt, tavaly nyáron elmentünk egy kertipartira az öreggel.

Rengeteg ember, gyerekek, felnőttek, sütögetés, alkohol fogyasztás, sztorizás, ahogy illik.

Hajnal körül fáradtan és nem épp szomjasan tántorogtunk befelé a vidéki ház óriási nappalijába, ahol Andika, Beszerző Jani 13 éves lánya épp a távkapcsolót bűvölte, nem tudta eldönteni hogy emtívít vagy vivát nézzen-e. Mi meg leroskadtunk mellé a kanapéra.

-Mivan Andika, nem találod a Dzsásztin Bíbert? Tuti elköltözött a gay tévére...-kezdte a kóstolgatást Fater.

-Csókolom-köszönt illedelmesen a kiscsaj-neeeeeeem, csak keresek valami jó zenét.

-Aztán mi a "jó zene" manapság?

-Háááát a Rihanaa meg a Vándájreksön...

-Kik ezek a gyíkok? LGT meg Zeppelin nincs már semelyik csatornán?

-Nem tudom miről tetszik beszélni, lehet, hogy az ilyen öregek rádiójában van, a Kossuthon vagy hol...

-Na szépen vagyunk. Öreg rádió. Hallod ezt kis Viku?

-Hallom hallom de hagyjál pihengetni.

-Mivan, kidőltél 2 deci Jégertől?

-A szalonnától dőltem ki meg a sült kolbásztól na hagggggyámá na. Ide bevackolom magam szép csendben és fotoszintetizálok.

-Jólvan. Na, Andika, dobjad ide a távbizergét, hadd keressek valami sportot a tévében.

-Ja, tessék csak, most úgy sincs jó zene sehol.

-Neked is mobilban végződik a kezed, te kölök?

-Ezt hogy tetszik érteni?

-Hát hogy te is egész nap basztatod a mobilodat?

-Őőőőőőőő igen...elég sokat...de amúgy tök feleslegesen mert úgyse ír senki fészen meg nem is szokták lájkolni amiket posztolok.

-Én ebből most nem értettem semmit, csak szólok.

-Hát tetszik tudni, vannak a menők a suliban meg a kurvák...

-KURVÁK?

-Hát akik hetedikesek meg nyolcadikosok és már nem szüzek.

-MICSODA? Jessszusom várjál hozok valami töményet...(Fater balra el, hűtő feltép, barack kivesz, hűtő becsuk, kanapéra vissza.)

-Te hány éves vagy?

-13

-Akkor te még barbizol meg kis színes pónikkal játszol nem?

-Nem igazán...

-De szűz vagy még nem?

-Jaj persze én még nem is csókolóztam, hát tessék már rámnézni! Pattanások, fogszabi, szemüveg, szeplő meg duci is vagyok.

-Na idefigyelj (érkezett el ahhoz a lélektani pillanathoz Fater, mikor gyermek pszichológusra itta magát.) Itt van ez a mocsadék tévé. Benne a sok köcsög meg a sok tizenhuszonéves senkiházi, kémcsőben kitenyésztett celeb ocsmányság. Add ide a távizét! Na. Itt van ez a zenei csatorna! Most mondd meg! Úgy akarsz kinézni mint a Lédi Gaga vagy ki a tököm? Vagy mint ez a feka csaj???

-Hát jó lenne...

-Ez nem a valóság Andika! Ezek nem emberek, hanem árucikkek! Termékek, amiket el kell adni neked! Ezek emberi árnyékok, nincs életük, napi 24 órában dolgoznak és csinálják ezt a szórakoztató iparos szart, hulladék kapcsolataik vannak, megfojtják őket a rajongók, alkeszek és drogosok, 30 éves korukra vagy kiégnek vagy kinyúvadnak. Ezt akarod?

-Nem, nem ezt...csak....ők olyan szépek....

-Elárulom neked, hogy annyi festékkel és olyan technikákkal, ahogy ezek a klipek készülnek, te is pont így néznél ki és csak a bulvármagazinok belsejében lennél lefotózva hót csumpin, melegítőben, bevásárlás közben Hálivúdban. Ezek percemberek, érted? Megcsinált bábok. Azért vannak, hogy széjjelmossák az agyadat! Hogy vásárolj! Hogy fogyassz! Ne ők legyenek a példaképeid kis csillag, hanem az, aki osztályelső vagy jól sportol. Te hogy tanulsz, milyenek a jegyeid?

-Hármas, négyes.

-Na az nagyon nagy baj. Én ennyi idős koromban...oké az szar példa de én fiú voltam...Az a fontos, idefigyelj...az a nagyon fontos, hogy megértsd: most még fiatal vagy és ezer út áll előtted. Majdnem bármi lehetsz, nyilván ez a szüleidtől is függ meg az anyagiaktól, de majdnem bármi lehetsz, csak rajtad múlik! És ahogy öregszel, úgy fogynak az utak és majd egyre többet bőgsz, hogy a jó utak már eltűntek és nem tudod visszacsinálni. Neked most az a legfontosabb ,hogy kitűnő legyél! Viszkethet a puncid, olvashatod a hülye vámpíros könyveket meg rinyálhatsz hogy szerelmes vagy a köcsög tini sztárokba, rendben, de a legeslegesleges legfontosabb, hogy TE valamiben nagyon jó legyél! Mert csak a tanulásból lesz hasznod, nem a mobil nyomkodásból meg a fészizéből vagy miből, abból neked nem lesz profitod, csak a tanulás az, ami most fontos. És ezt mondják a szüleid is és kurvára unod ezt a papolást, mert ilyen rózsaszín álomvilágban élsz és szerelmes akarsz lenni és ringatod magad ilyen álomképekben, hogy a herceg meg minden és ez tök normális, mert tini vagy. És utálod magad mert a pattanások meg a fogszabi, de elárulom, hogy ez a tini mizéria ez átmeneti. A pattanások elmúlnak, a fém atomreaktor is kikerül majd a csőrödből és a szemüveg sem tart örökké, amúgy neked halál jól áll...

-Tényleg? Jujjjj köszönöm...tényleg jól áll?

-Persze! Ezek már ilyen modern szemcsik, tök jó! A duciság meg olyan, hogy nem csipszet meg kólát kéne tömni magadba, miközben mereszted a picsádat az emtíví előtt, hanem zöldséget meg gyümölcsöt meg mozogni kell, tudod, friss levegő, azt nem lehet letölteni a netről!

-Jajjjjjj tudoooom anyáék is mindig ezt mondják...

-Ja és a legfontosabb: Kúrvára ne hidd azt, hogy az élet igazságos. Hogy ha neked 3 diplomád lesz, 10 évig nem jársz bulizni és éjjel nappal tanulsz, akkor annak majd leszakíthatod a gyümölcsét. Mert ez nem így van. Mosogatnak diplomások külföldön, akik 30 évet töltöttek iskolapadban, és járnak luxus verdával havi 1-2 millás fizetéssel olyanok, akik estin érettségiztek, viszont bekefélték magukat menő helyekre. Ez egy ilyen történet, nem tudhatod, mi lesz, de azt tűzd ki, idefigyelj, azt értsd meg, hogy NEKED valami olyat kell csinálnod, amit más nem tud! Hogy ne legyél pótolható! Ne legyél változó x hanem te legyél a ...érted na.

-Hát....azt hiszem...

-Szóval hogy ne legyél tucat és ne legyél kommersz! Legyél egyéniség. Szerethetsz más zenéket, mint a suli kurvái, hordhatsz egyedi ruhákat, olvashatsz más könyveket, nem kell beállni a sorba, van a fejedben valami, amit használhatsz, amivel megmutathatod, hogy TE más vagy!

-Azt hiszem értem mit tetszik mondani.

-Na ennek őszintén örülök.

-Szóval ha sokat tanulok és olvasok és másmilyen zenét hallgatok, mint a többiek, akkor bármi lehetek?

-Bármi lehetsz még, igen. Miért, mi szeretnél lenni?

-Őszintén?

-Persze, őszintén.

-Szeretnék alapítani egy lánycsapatot , aminek Sexy LOL lesz a neve, fellépünk majd Beyonce meg mindenféle világsztárok előtt és én leszek a sminkes, a koreográfiát is én találom majd ki és feleségül megyek Edvárdhoz mert Edvárd az annnnnnyira cukkiiiiii és én is átalakulok és örökké fogok élni és végre kiírhatom fészre hogy kapcsolatban vagyok és egymillió rajongóm lesz és nekem lesz először ájfon hatosom és megcsináltatom a melleimet és elmegyek zsírleszívásra...

(döbbent csönd.)

-Andika. Ott a falon..ott szemben lóg apád vadászpuskája...Megtennéd hogy idehozod egy pillanatra?

Fater nagyapa lett!!!

 2013.04.17. 19:55

Na ez úgy történt, mielőtt pilláznál, hogy én meg a Szűz Mária meg a szeplőtelen kufirc, szóval tegnap jöttem vissza ide a mediterrán paradicsomba (Anglia) és otthon voltam 10 napot.

Ebben a 10 napban gyakorlatilag mást sem hallgattam, csak azt, hogy KIS VIKU NEKEM UNCSI KELL és hogy mekkora egy nyomorék vagyok, mert még szülni sem tudok, mint minden egészséges nő, mikor meguntam a hülye hegyi beszédet és felsoroltam vagy 425 ezer ellenérvet és indokot (kiragadok példákat, nem nagyon nyomós érveket csak ilyen kis semmiségeket: nincs férjem, nincs rendes munkám, nincs pénzem, nincs lakásom), akkor kuss lett, de 10 perc múlva bazmeg kezdődött elölről az egész, mintha a falnak pofáznék.

Na, ezt meguntam és hozzávágtam az öreghez egy doboz cigit meg egy olyan mondatot hogy ha ennyire be van remegve a fokhagyma segged egy unokáért akkor csinálj magadnak.

Másnap reggel ott áll az ágyam szélén alsógatyában, kávéval, és látom a fején az "asztarohadt mekkora ötletem van Kis Viku" fémjelzésű tekintetet.

-Kis Viku. A Mercis Bélának van a lánya, az Edit. Az 39 éves. Az Editnek van  a lánya a Rozi, aki 2 éves. Most szépen kimegyünk hozzájuk Kápmegyerre és elhozzuk a Rozit.

És kimentünk és becsöngettünk és az Edit boldog volt mert ismeri Fatert rég óta, meg érintőlegesen engem is és akkor Fater közölte, hogy neki a nagyapai hormonjai azok tombolnak és uncsi kell és elvisszük a Rozit akkor is, ha az anyja nem akarja, ha az apja nem akarja, ha a gyerek nem akarja, ha a jó Isten nem akarja, na mi akkor is visszük a Rozit, mert kérem nagyapasági gondjaink vannak.

Edit picit furán nézett, de felöltöztette Rozit, meg lett neki mondva, hogy el lesz cipelve a kis segge jáccóra meg sétálósba meg lesz csoki meg fagyi, úgyhogy a szőke kék szemű fürtös habos babos édibédi cukifalat felcsimpaszkodott Fater karjaiba és akkorát nevetett rá, hogy az öregemnek bokáig folyt végig a reggeli borgőzös vizelete a melósruhán.

-Na kis Viku, itt van nekem uncsi!-lelkendezett diadalittasan, miközben pirosra csókolta borostás képével az ártatlan cserfeskét.-Gyere Rozi, kezdődik a meccs, hazaviszlek, leülünk a konyhába, oszt megnézzük.

Így esett, hogy a játszótér, a séta, a fagyi és a rengeteg kutyus végig simogatása után hazaértünk.

-Gyere Rozi, kapsz te is egy fröccsöt-mondta fülig érő szájjal az öreg és összedobott a kiscsajnak egy málnaszörpös-szódás megoldást, kacskaringós szívószállal.

Rozi baromi cuki mert már beszélni is tud, Fater mondogatta neki, hogy éééén vagyok a pótnagyapád, mondjad szépen hogy pótnagypapa, úgyhogy van új beceneve, a "pót", ennyit tudott kimondani Rozika, de ezt nagyon kimondta, mert ha felállt Fater és kiment pisilni, akkor jött az óbégatás, hogy "pót! póóóót, gyele ide póóóót, gyele gyele gyolsan foci foci" és a csöpp kezeivel mutogatott a tévére.

Fater elolvadt, mint vaj a tepsiben, a foci végén átkapcsolt boxra, és lelkesen magyarázott a kétévesnek, hogy nézd csöppem, ez félnehézsúly, pici ismételte: "fél". De aztán már mondta, hogy "boksz, bácsi, néni, tábla, jing (ez a ring), tévé, gyakorlatilag teljesen érthetően végig közvetítette a mérkőzést, néha felkúszott Fater ölébe és rozé fröccsöt követelt, de ezt megtagadtuk tőle.

Nálunk töltött egy fél napot, nyakig pörkölt szaftban és nevetésben, aztán este hazaérkezett anyám, belépett a konyhába, Rozi ránézett és kacagva annyit mondott: "dundi néni!"

Hát ez volt az a pont, ahol elhangzott a sokak által ismert "vagy én, vagy a gyerek" kezdetű vízválasztó és egyben költői kérdés, úgyhogy Fater (azaz: Pót), heti háromszor megy Kápmegyerre és úgy érzi, le vannak kötve a fölös nagyapai hormonális gyökei, Rozi is rém boldog, pár napja ránézett az anyjára és közölte vele hogy "kocsog bííííjó (köcsög bíró)", azóta nem adják kölcsön olyan szívesen, de Fater megígérte, hogy ezentúl csak gyermekdalok szintjén fog káromkodni a bajnokok ligája alatt, így most " a macska rúgja meg ezt a Ferencvárost és cickom, cickom, ejjj de kimaradt ez a tizenegyes, ladikom ladikom" frázisokkal operál verbálisan, de nem baj, mert amíg gyerekezik, nem gyújthat rá, mert akkor megkapja a "büdi pót" cimkét...

Úgyhogy öröm és boldogság, természetesen fényező Csabika is fellelkesült, ő most gyereket akar, ezért Csillának szólíttatja magát és egy igen komoly műtéten gondolkodik...

Fater és a világnézet

 2013.03.25. 18:10

Tavaly nyáron ültünk a telken a teraszon.

Volt némi fröccs, meg dög nagy meleg, szólt a flex meg a fűnyíró a szomszédos kertekből.

Aztán Fater kortyolt egy nagyot és azt mondta:

-Na idefigyelj kis Viku. Megmondom én neked, hogy mi itt a nagy harci bré.

Ezek a köcsög multik, te, ezek a giga mega óriás kurvaannnnya cégek, meg ez a sok bevásárlóközpont, hogy a rohadás enné meg őket! De nem? Voltunk 2 éve Londonban, emlékszel. Akkkkkkora áruházak vannak, hogy simán ott kóvályogsz 8-10 órát és konkrétan megbolondulsz! Hát megzápul az agyad a bőségtől! Megmakkansz idegileg!

Idefigyejjél! Gyerekkorodban mi volt?

Lementél a boltba, volt tej, kenyér meg tojás.

Nem bazmeg 50 méter hűtősor, nyolcezer féle tejjel, hogy bio meg kecske meg marhatej meg rízstej meg naptej meg a faszom! Volt "A" tej. Slussz passz! Készvége! Volt fél lityó meg 1 lityó. Aviszonhallásra. Kenyérből volt 2 kilós, ha megkérted a Marikát, elvágta félbe. Nem?

Rendben van, tombol ez az egészséges mizéria, hogy ÚRISTEN MEGHALUNK, mert Csernobil meg szennyezés meg baktérium meg JÉZUSMÁRIA, MÉREGTELENÍTÉS, asztrálsík,biorezonancia, rákmegelőzés, infarktus, elhízás...basszák bele az emberbe a félést az élettől. Oké, legyen 2 sor, 1 egészséges, 1 egészségtelen, aláírom. De hogy az már hogy hogy van, hogy hatszáz féle a kenyér meg ja meg...a másik...belépsz ugye egy ilyen ép ésszel fel nem fogható áruházba, végeláthatatlan sorokban ott vannak ezek a picsalapok. Ilyen divat, olyan smink, fogggyá le, miegymás, és mindegyik elején szilikonos, szarrá retusált bulák.

A nők szoronganak, a pasiknak meg már nem áll fel a farkuk ha 58 kiló az asszony mert milyen egy dagadt egy moslékos edény. Én erről beszélgettem ám a szociológus Imivel, tudod, az ilyen olvasott okostojás, ilyenekkel foglalkozik, tök érdekes dolgokat mondott. Ezeket is ő mondta, jó oké nem pont így, mert egy karosszéria lakatosnak nyilván nem így megy az agya, hanem fogom a sört meg a bort, aztán pont le is szarom, nem megyek ilyen hiper közértekbe, de hogy van ez a felhasználói vagy milyen társadalom...

-Fogyasztói...

-Az az, hogy érted, a bolygó egyik fele megdöglik, ott vannak ezek a szerencsétlen, felpuffadt hasú kis kölkök, akik mit nem adnának 1 deci tiszta vízért, és van a bolygó másik fele, aki nemhogy baszik ezeknek segíteni, de ilyeneket vesz, hogy fél méter magas csipsz, tudod, ilyen színes zacskóban, meg most nem is akarom sorolni, felesleges szarok tömkelege, meg okos mobil bazmeg, hát az anyád, az legyen okosabb nálam, nekem a mobil az arra kell, hogy telefonáljak, nem pedig hogy az interneten mutogassam a szőrös seggemet, de nem? Most komolyan, rohadt idegesítő, hogy ilyen elkúrt fejűek a népek, hogy ülnek a hájas picsájukon a fotelükben és sorozatot néznek és hamburgert zabálnak, mikor egyrészt lehet jó magyar szalonnát is enni, de ezt ők nem tudják, másrészt hogy ez így meg van hasadva, hogy x milliárdnak van mit enni, x milliárdnak nincs. DE, akinek van és módjában áll, az nem ad annak, akinek nincs, inkább vesz még egy autót. Ez tök idegesítő, ki is bontok még egy üveg rozét...hihetetlen hogy 2 perc alatt felbaszod az agyvizemet! De nincs igazam? Te hogy látod ezt?

-Khm...Hány éves is vagy Fater?

-58.

-Akkor adj hálát az Úristennek, hogy ez még csak most jutott eszedbe és volt 58 olyan éved, amikor pont leszartad a világ másik felét.

-De egy ganyé vagy! Oltod belém a lelkifurkát?!

-Én? Beléd? Nem. Te rendes ember vagy és mindenkin segítesz. De mi lenne mondjuk, ha holnaptól lemondanál havi 10 doboz cigiről meg 3 liter borról és az árát felajánlanád valamelyik szervezetnek?

-Én azt a saját szervezetemnek szeretném felajánlani, jó? De amúgy, miért pont én? Én kis ember vagyok, kis pénzből élek, miért nem segítenek a multik? Tudod mit? Felajánlom az éhező országoknak a Csabikát.

-És mit kezdjenek vele?

-Mittudomén, eladom rabszolgának Etiópiába. Eladom 3 tevéért. Odamegy, segít, eszik amit talál, hazajön és kész. Vagy ha nagyon eladom, akkor hazaszökik.

-De miért a Csabika farkával vered a csalánt? Miért nem mész te?

-Najóvan gyerek, látom részeg vagy, nap is megszúrt, hozzál szotyit kezdődik a meccs.

-Látod Fater, ezért tartunk itt...

...és egy sunyi mozdulattal kirúgtam alóla a kemping széket, majd bátran elfutottam, mint Szőr Robin...

Apám, a gyilkos

 2013.03.16. 21:14

Pár évvel ezelőtt történt.

Péntek volt és ha péntek, akkor piac és hentes, mármint ez anyám menetrendje meló után.

Olyan fél 3 körül járhatott az idő, mikor Fater megunta a tévé nézést és felpattant, hogy gyere kis Viku, lepjük meg anyádat, menjünk elé a henteshez!

Így is történt, felöltöztünk, beültünk a gépállatba (Volkswagen Passat) és lezúztunk a hentes elé.

Leparkoltunk és vártunk.

Nem telt el 10-15 perc, felbukkant Muter, szokásos miniszoknya, bőrkabát, napszemcsi kombinációval, frissen festett vörös haj, benne szőke csíkok, tűsarkú, szóval közel a 60-hoz is ezerszer jobban néz ki, mint én, 10 órányi fotosopp után.

Nőstényördög bement a henteshez, majd mikor kijött, heherészve-hahotázva csacsogott még egy kicsit Janival (a hentessel, akihez kb. 20 éve jár), majd adtak egymásnak 2 puszit és elindult anyám a buszmegálló felé.

Fater arca a lámpával együtt váltott pirosra, úgy beidegesedett, hogy nyomott egy kövér gázfröccsöt és füstölgő gumikkal tepertünk el a tett helyszínéről. Telefont ragadott és felhívta Dzsexont:

-Haló, figyelj tesó, baj van. MEGCSAL AZ ASSZONY!!!!!!!-hiába nyugtatgattam, hogy te barom, ez csak a HENTES, olyan volt, mint egy harci kakas, aki egyszerre kap sztrókot és agyvérzést. Úgyhogy nekiállt üvöltözni a barátjával.-IDEFIGYELJ BAZMEG, ÉN KERÍTEK EGY LEFŰRÉSZELT CSÖVŰ LUPARÁT-nem tudom mi az és hogy az életben van-e ilyen, de Fater ezt mondta-ÉS LELÖVÖM A HENTEST A PICSÁBA!!!!!!

-Konkrétan mi történt?-kérdezte Dzsexon.

-CSÓKOLÓZTAK A BOLT ELŐTT BASZKI!!!!!!!!!

Próbáltam visszarángatni Fatert a valóság talajára, hogy 20 év után 2 puszi arcra, az annyira ártalmatlan, mint jómaga 2 liter rozé után, de asszem nem stimmelt a hasonlat mert akkora sallert kaptam a kanyarban, hogy majdnem lefejeltem a kesztyűtartót, mire sírni kezdett a telefonba, hogy A KURVA ÉLETBE, HÁT OLYAN IDEG VAN RAJTAM, HOGY CSÓRI GYEREKET VEREM, NEM ÉRTED????!!!!! 

Mondtam h parkoljunk le valahol és nyugodjon meg, azért kölcsön kenyér visszajár alapon én is megkínáltam egy kokival, hogy érezze a törődést, aztán kiszálltunk egy közértnél és vettünk alkoholt.

-Idefigyelj kis Viku!-kezdte zokogva.-Én szeretem az anyádat meg minden, de most...gondolj bele... a hiúságom...a férfiasságom...hát neked hogy esne ha...Te mit szólnál, ha az anyádat csókolgatná a hentes???!!!!

-Fater, pár perccel ezelőtt fejtettem ki, hogy ájjállleeee, ez csak a Jani, egy hentes! Nem milliárdos sármőr, nem egy 20 éves donhuán, hanem haver!

-NINCS ILYEN HOGY HAVER! NE MONDJAD MÁR NEKEM HOGY EGY 58 ÉVES NŐNEK HAVERJAI VANNAK, MERT KOMOLYAN MONDOM, MINGYÁ BEDUGOM A FÜLEDBE A BENZIN PISZTOLYT OTT A KÚTON, AZTÁN TELEPUMPÁLLAK 95-ÖSSEL!!! HOL A TELEFONOM?! CSABIKA!!!!! SZEREZZÉL LUPARÁT! LESZAROM HONNAN, MENNYIÉRT, MOST AZONNAL KELL!!!!

Így aztán Csabika szerzett egy lefűrészelt csövű légpuskát a sepsiszentgyörgyi céllövöldéből, átadta Faternak, aki egyből veszkó hősnek érezte magát, hazamentünk, majd átöltözött és pár perc múlva megjelent az előszobában bőrjakóban, bőr csimmában, bőr gatyában és napszecskában, kicsit olyan volt, mint a Horváth Charlie koncert előtt, maligánfok is stimmelt nagyjából, szóval bekeményített az öreg, hogy ő most aztán a texászi mészáros lesz meg Klínt Ísztvúd meg Dredd Bíró, beült a kocsiba és elviharzott a henteshez, hogy itt mostan akkor vér fog folyni kéremalássan.

3 óra múlva hazajött, kérdezem, na mi volt.

-Hát...bementem....

...Nagyon laposan és szigorúan néztem, de aztán rájöttem, hogy kurvamindegy, mert napszemüveg van rajtam.

A puska nyomta a seggemet, mert a gatyámban volt hátul, eltakartam a bőrkabáttal. Imádkoztam, hogy el ne süljön, mert akkor szétlövöm az aranyeremet bazmeg, aztán mehetek a sebészetre.

Szóval.

Odamentem a csávóhoz...levettem a napszemcsit...mélyen a szemébe néztem...és ekkor megszólalt a faszi, hogy

SZEVASZ PISTIIIIIII, vagy 30 éve nem láttalak, emlékszel rám? Jani vagyok a 8/b-ből, együtt jártunk általánosba, a feleséged ide jár hozzám minden pénteken, kedves egy asszony, sokat mesél rólad, hogy milyen jól ment férjhez és milyen egy áldott jó ember az ő ura....

-Hú Fater, ezt beszoptad! (mondtam röhögve.)

-Egyrészt beszoptam, mert úgy pislogtam, mint hal a szatyorban, főleg, hogy 3 percig fel se ismertem, aztán meghívott egy sült kolbászra, ittunk egy üveges sört...pont kezdődött a Fradika a tévében, azt megnéztük...de hogy tudja, kivel van dolga...mikor eljöttem...bezárta az ajtót...felvettem a napszemüvegemet...megfordultam...finoman megtapogattam a légpuskát...elővettem egy fehér krétát, és nagy betűkkel ráfirkáltam a bolt falára, hogy HÜJE JANI...

...aztán elfutottam.

-Kemény voltál Fater!!! Tiszta vadnyugat! Szájharmonika meg minden!

-Tiszta vadnyugat kis Viku! Velem senki nem szórakozhat! Na hozd ide a derékmelegítőmet, mert teljesen beállt a lumbágóm ettől a szaros puskától!

Fater és a vérvétel

 2013.02.24. 19:26

Fater 58 éves, mint tudjuk.

Kisportolt, erős, tökös csávó, rendszeresen focizik és káromkodik, eltol napi 2 doboz bagót meg pár deci rozét, kéz nélkül hugyozik a parkban és tükörből tolat, néha a farmerra veszi fel a fecskét és akkor Szupermennek gondolja magát, szóval igazi Fater.

Kemény, mint Csáknorisz, megmondja, mint Puzsér, macsó, mint Paudits Béla fénykorában.

Egyetlen egy olyan élethelyzet van, ahol átalakul 3 éves kislánnyá, és ez a vérvétel.

Évente lemegy a körzetihez, megnézetni magát, hogy hogy van (ahogy Micimackó mondaná: rémes belülvizsgálatra megy), mert hát, nem egy ápdét életmód, amit folytat, és ilyenkor van pisi meg vérnyomás meg minden.

Na, mikor megkapja az időpontot a dokitól, aki laza 50 éve ismeri az öregemet, akkor már kezdődik a majré. Hogy úristen meg leszek csapolva, úristen akkor előző este má nem ihatok, nem ehetek, úristen meghalok, úristen el fogok ájulni úristen úristen és rohangál a lakásban, csinálja a feszkót, anyámat kikergeti a világból, én csak szimplán kiröhögöm, ettől beidegesedik, megkerget, felhívja az összes barátját, hogy pár nap múlva hajnali 7kor vérvételre kell mennie, ha esetleg belehalna...ha esetleg kómába esne vagy klinikai halálba, akkor a műhelyt a Csabikára hagyja, az adósságait a Teszkós Gabikára, a kocsit a Dzsekszonra, a felbontott üveg Kékfrankost azt temessék vele...amúgy ki ér rá, ki kíséri el, ki fogja majd a csöpp kezét, ki borogatja, ki hozza haza, ki hoz neki a rendelőbe reggelit...szóval kimondottan Oscar gyanús az alakítás, persze mindenki elhajtja a brébe, hogy ugyan már, csak 3 perc az egész, de ez a lökött ez úgy készen tud lenni, hogy borzalom.

Aztán persze elérkezik a kedd és mi történik reggel fél 6-kor?

-KISVIKUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUUU!!! KISVIKU KEJJÉL FEEEEEEEL!

És persze hogy becummantom a cerkát, naná, ki más, ha nem én!

De ugye pisit kell vinni, ugye hajnal van, ugye nincs üveg, ugye basszam ki a lekvárt a dunsztosból és mossam el, adjam oda, VEGYEM EL FATERTÓL MIKOR VÉGZETT, címkézzem fel, töröljem le, tegyem zacskóba és vigyázzak rá. 3 évvel ezelőtt be kellett tennem az anyósülésre bazmeg és bekötni biztonsági övvel a dunsztost, mert a pisi utazik! Öcséééééééééém, és akkor csodálkoznak, hogy 36 évesen retardált blogot írok!

Na mindegy, haladjunk tovább.

Leérünk a dokihoz reggel fél7re, ott nyomorognak csóri nyuggerek, terhes anyukák, fiatalok, szóval emberek, tudod, olyanok, mint az emebrek általában, csak nem olyan kréta fehér a fejük,mint az apámnak.

Mivel a cigizés nem tiltott, ezért percenként kimegy pöfékelni az utcára, majd visszajön és rimánkodik, hogy Kis Viku, menjünk haza, majd legközelebb visszajövök, nagyon félek, nem akarom ezt végig csinálni, tök egészséges vagyok, menjünk haza, menjünk haza, ne mondd el anyádnak, itt egy deákfecó (húszezres) csak menjünk haza...de én kemény vagyok, mint a magyar gazdaság és leültetem Fatert a kis seggére.

Sorra jönnek-mennek a népek, befut Dzsexon, Béla, Gabika, Csabika...egyre többen és többen...van, aki bort hoz, van, aki reggelit, szalonnát, kenyeret, páleszt, annyian vagyunk, mintha Kolompár lenne a családnevünk, pedig hát nem, na kijön a doki, aki szerintem hetek óta kimondottan erre a jelenetre gyúr és stikában terápiára jár, hogy túlélje.

Bemegy Fater, elhaló hangon könyörög, hogy csak a Dzsexon meg a Csabika meg én hadd jöjjünk be.

Történet ott kezdődik, hogy minden normális ember ÜL a széken és veszik tőlük a vért, Fater egyből rástartol az ágyra és hanyatbassza magát, orvosnak már fel sem tűnik, ismeri a dörgést.

Csabika fogja az egyik kezét, én a másikat, a Dzsexon törölgeti az orvos homlokát, Fater pedig, mint egy csecsemő, megállás nélkül gagyog maga elé:

-Ugye nem fog fájni, nem fog fájni, jaj de félek, nagyonfélek, tudom gondoljak szép dolgokra, csokoládé, csokoládé, csokoládé, szivárványos lepke, vidámpark, vattacukor, csokoládé, gulyásleves, kékmulti, hárslevelű, csokoládé, pamelaanderzon fénykorában, csokoládé, jégkrém, bazmeg Csabika, add már ide a szőrös majom kezedet, hát mingyá meghalok!

És akkor jön 2 nővérke, az egyiknél van  az  a tépőzáras leszorító, a másiknál meg a vatta meg a fertőtlenítő, na ilyenkor már teljes a bebrunyálás, orvos ott térdepel Fater mellkasán és könyörög neki, hogy csak 2 percet bírjon ki, Fater elmorzsol egy könnycseppet és végrendelkezik, én röhögök, Csabika fogja a kezét, Fater egyre gyorsabban hadarja, hogy csokoládécsokoládé, Csabika majd mindig takarítsd ki esténként a műhelyt, Viku mondd meg anyádnak, hogy nagyon szeretem és nem volt más nő az életemben, csak a Pénzügyes Icának néztem meg egyszer a melleit még '83-ban, de megbántam, esküszöm, Dzsexonnak azt üzenem, hogy ő a legjobb jó barátom, ja, te itt vagy Dzsexon, akkor kabbe a fa*om, miért nem szólsz, Viku ne menj férjhez de csinálj uncsit anyádnak, temessetek a Fradipálya közepére, zárjátok le az Üllői utat és...

-Na jól van, kész is vagyunk, felkelhet!-szól a doki, mire Fater arcára valami földöntúli mosoly ül, úgy megkönnyebbül, mint aki disznóvágás után 3 napig nem tudott szarni, de a szilvalekvár és a kefír végre meghozta a várva várt eredményt, szépen felöltözik, kisétál a váróterembe, ahol a haverok várják, elővesz egy cigarettát, beáll olyan lazán, mint a Travolta, és csak ennyit mond:

-Na srácok, az elmúlt 5 percben megvolt mindkét nővérke, meg a nagy izgalomban majdnem a főorvos is...amúgy ti mi a francot csináltok itt reggel 7kor????? Rám vártok? Azt hiszitek berezelek egy kis vérvételtől? Hát ha láncfűrésszel csinálnák, akkor is olyan kemény lennék, mint a kád széle, na húzzunk a Pöttyösbe, puhányok!

.

.

.

.

...majd kivágja a rendelő ajtaját és férfiasan elájul...

Facebook függő vagy-e?

 2013.02.16. 19:11

Na lássuk, mennyire vagy rácsavarodva a kék-fehér közösségi drogra.

Mik a jelei a Facebook függőségnek?

1. Azt hiszed, azok a barátaid, akik lájkolják a "juj tökre szomcsi vagyok ma este" és a "wow, micsoda tök jó nap oan boldog vok!" kezdetű, szánalmas kis megnyilvánulásaidat.

2. Ha egyszerre merül le a laptopod és a mobilod, pár másodpercig úgy érzed, nem kapsz levegőt, áttetsző vagy, sőt, valójában nem is létezel.

3. Nem onnan tudod meg, hogy milyen kint az idő, hogy kinyitod az ablakot, vagy esetleg kinézel rajta, hanem mert szarrá posztolják az üzenőfalat "jujjj, végre esik a hó!" felkiáltásokkal, mire rém okosan kiírod, hogy "jujj, itt is!"

4. Ha nem oszthatsz meg legalább 2 óránként egy fekete keretes, megható idézetes szarságot, vagy receptet, szerelmes verset, haldokló gyereket, kibelezett kiskutyát, fogyással kapcsolatos tippet, fitnesz oldalt, nagy igazságot, vicces fotót, akkor az az érzeted támad, hogy senki sem szeret és senki sem figyel rád.

5. Nem tudsz úgy megenni egy tál ételt, vagy meginni egy pohár vizet, hogy ne fotózd le és ne töltsd fel azonnal. Ugyanez vonatkozik az új cipőre/ruhára/ékszerre/ágyneműre/öngyújtóra és gyakorlatilag mindenre, ami a kutyát nem érdekli.

6. A "Mi jár a fejedben?" kérdéssel percenként találkozol, mivel percenként frissíted az oldalt, hátha "történik valami", ezért kényszeresen válaszolsz is rá, majd, ami a legdurvább: LÁJKOLOD A SAJÁT KIÍRÁSODAT ÉS FOTÓDAT. (na ez már a patológiás facebook heavy user szint, a vakcina tesztelése most zajlik patkányokon.)

7. Izgatottabban várod, hogy felbukkanjon a kis kék földgömb és a 2 darab négyzet alakú buborék mellett megjelenő  piros egyes (1) , mint a gyerekek a Télapót.

8. Ébredés KÖZBEN nem a szundit nyomod ki először, hanem rányomsz a Facebookra és akkurátusan végig nézed az exeid üzenőfalát, valamint csutkára letekered a "percről-percre" oldalsávot egészen az első világháborúig.

9. Olyan szintű poszt-kényszered van, hogy ha a nyaralásra nem vihetnél mobilt, inkább el se mennél és utólag el se hinnéd, hogy megtörtént.

10. Képes vagy fél napig tollászkodni és csücsörítős, vakus képeket csinálni magadról csak azért, hogy lájkokat kapj, de a háttérből még véletlenül sem pakolnád el a ruhaszárítót, a szennyest vagy a brutális méreteket öltő kuplerájt.

11. Ha elmész egy szórakozóhelyre/étterembe/pályaudvarra/reptérre/moziba/plázába, akkor ellenállhatatlan vágyat érzel, hogy bejelentkezz és megjelöld, épp kivel vagy ott és mit csinálsz. Van, amikor csak azért mész el ide-oda, hogy megoszthasd a Facebookon, amúgy meg kurvára semmi dolgod az adott helyen. (Ez ellen is készül az orvosság.)

12. Ha látsz az utcán/áruházban/akárhol egy híres/félhíres/majdnem híres "celebet", közös fotóért könyörögsz amit azonnal beállítasz profilképnek, majd ismerőnek jelölöd a hírességet és anyázni kezdesz, ha nem jelöl vissza.

13. Hiszel benne, hogy az aloe vera, a citrom, a csalán, a kutyafasza, gyógyítja a rákot, valamint abban is, hogy lájkoktól felépülnek emberek és jóllaknak Afrika egyes területein.

14. Buddhás, Müller Péteres, szerelmes, közhelyes, instant bölcsességes, cuki cicás, kisbabás képeket posztolsz hogy lássák, mennyire ott vagy a spiccen spirituálisan és mennyire megtaláltad a lelki békédet, miközben úgy kapkodod be a Xanaxot, mint más a Pez cukorkát, de ezt persze nem posztolod ki.

15. Az az életfilozófiád, hogy az embert a lájkjai száma határozza meg, aki nincs fent a Facebookon, az ciki és nem is létezik, a társadalmi hierarchia lecsúszott és teljesen jelentéktelen tagja.

16. Nincsenek önálló gondolataid, ezért elhiszed, hogy ami százezer lájkot kap és negyvenezren megosztják, az az igazság.

17. Hiába húzza alá a köcsög Facebook a "tőllem, róllam, nállam" szavakat, te csakazértis leírod szarul, mert a Facebook a Facebook szót is aláhúzza, hát nehogy má okosabb legyen NÁLLAD.


18. Hiszel abban, hogy az igazi élet a Facebookon zajlik, a hétköznapok pedig csak azért vannak, hogy fel tudj tölteni tartalmakat és képeket az üzenőfalra.

19. Pár perc csetelés után mindenkit lerázol, mert marhára idegesít, hogy közben nem tudsz leskelődni és az exek oldalán folyamatosan rendőrködni. Ilyenkor arra hivatkozol, hogy menned kell, de elfelejtesz kilépni és mindig lebuksz, mert percenként lájkolsz valami szart. Ha ugyanezt veled csinálják, vérig sértődsz.

20. Elrejtesz a hírfolyamodból egy csomó embert, és boldog vagy, hogy többé nem zavarnak, de ha ugyanezt teszik veled, berágsz.

21. Azt hiszed, ha megosztod a kedvenc együttesed videoklipjét, akkor a lájkok NEKED szólnak, nem pedig a zenekarnak/előadónak.

22. Kiteszel egymillió képet a gyerekedről és ha nem lájkolják széjjel, azt hiszed, hogy nem szeretik a kölködet. És ez így van. Az ismerőseid nagy része vad idegen és valóban nem szeretik őt, sőt, kapaszkodj meg: Téged sem.

23. Ha véletlenül programod akad a való életben, akkor próbálod úgy időzíteni, hogy hazaérj, mire megérik a Farmvillen a paradicsom és aratni kell.

24. Simán elhiszed, hogy az emberek az életben is pont úgy néznek ki, mint a profil képükön és baromi csalódott vagy, mikor rádöbbensz, hogy ez kibaszottul nem így van, 4D-ben mindenki sokkal rondább.

25. Mikor közeleg a lefekvés ideje,akkor este 10-kor kijelentkezel a Facebookról, de az ágyban még éjfélig nyomkodod a tetves mobilodat, majd mikor már leragad a szemed, kiírod, hogy "jóéjszakát mindeninek!" és keresel hozzá egy cuki képet, majd addig várod a lájkokat míg álomba nem merülsz és azt nem álmodod, hogy volt élet a Facebook előtt...

Bullshit overload

 2013.02.10. 22:19

Azt hiszed, hogy az csak legenda, hogy az angolok órákon keresztül képesek beszélni az időjárásról.

Nos, ez nem hoax.

Mi, magyarok, olyan topikokat, hogy időjárás, kivégzünk átlagosan 5 mondattal.

"-Esik?

-Esik ez a rohadék tetű már megint, hogy pusztulna meg, ez is a komcsik miatt van!

-Ablakot becsuktad?

-Persze hogy becsuktam minek nézel te engem?

-Jóvan csak kérdeztem."

És kész.

Nincs tovább!!!!!!

Ugyanez Angliában, topikok és altopikok:

-Esik.

-Már megint esik, jé, milyen érdekes.

-Nyáron is esett.

-Hideg nyarunk volt, sok esővel. Jót tett a gazdaságnak.

-A közelben lehet kapni akciós gumicsizmát.

-Nagyon szép esernyőket láttam az egyik üzletben.

-Nekem is van esernyőm még nagyanyámé volt.

-Nagyanyám idejében valahogy máshogy esett.

-Ez most nagyon esik és nagyon "heavy rain".

-Csak szitál, biztos eláll fél órán belül.

-Tegnap csak reggel esett.

-Érdekes, hogy megint esik, tegnap volt a szőnyeg tisztító és most sáros lesz a faltól falig szőnyegem.

-Milyen hangosan esik!

-Nyáron máshogy esik, akkor valahogy lágyabb, de lehűti az időt.

-Szeretem az esőt, megnyugtat a hangja.

-Jó is hogy esik, lesz repce és szőlő rendesen.

-Cudar idő van, de néha ilyen is kell!

-Egész érdekes szögben esik, biztos a szélirány miatt.

-Éjjel állítólag nem esett, reggel mégis nedves volt a fű a kertemben.

-Volt, hogy 2 napig nem esett!

-Nyáron is jó, ha esik, nem jó az az izzasztó 16-17 Celsius fok.

-Szeretek esőben sétálni, utána sáros lesz a cipőm de hamar megszárad, jó a fűtés.

-Gyakran esik, de mindig másképp.

-Hétvégén esett pedig bárbekjú partit terveztünk.

-Az esküvőnkön pont esett! (véletlenül).

-Kapucni vs esernyő.

-Azt szeretem ha nem szeles az időjárás, hanem csak szemerkél az eső.

-Magyarországon milyen az időjárás? Nyáron 40 fok van? Uramisten! Mit is mondtál, hol van Budapest, Afrikában?

-Mi megszoktuk, hogy esik, a kelet-európaiak és a pakisztániak mindig panaszkodnak, nem értjük miért. Biztos irigykednek.

-Láttad tegnap hogy esett? Eldugult az utca végén a kanális.

-John mondta, hogy tegnap mikor futni ment, vagy 15 percig esett megállás nélkül...

...ez egy sima, laza, 5-6 órás párbeszéd és most nem túloztam.

A másik kedvenc topik, amiről szintén napokig képesek pofázni, az a kaja, amin mi, magyarok, szintén  5 mondattal túllépünk.

"-Hallod?! Hozzad már a rántott húst!

-Nesze itt van. A krumpli kicsit elégett, de a savanyú úgy csíp, hogy reggel is emlegetni fogod a slózin. Na, milyen a hús?

-Sótlan egy szar, rágós is, mindegy majd leöblítem valamivel.

-Krumpli ízlik?

-Az meg olyan mint az NDK brikett de ne is törődj vele, majd elmegyünk étterembe jövő héten, nyílt a Keletinél egy önkiszolgáló.

-Jó."

És kész, vége, eszünk, kussolunk!

Nade itt!

-Tegnap vettem egy egész csirkét, megsütöttem, de véletlenül nem tettem rá olyan fűszert, amit még a Nagyapám mutatott a háború előtt, ezért kicsit sótlan lett, de megettem, mert  tulajdonképpen a belseje átsült és kívül is ropogós volt, esetleg még 4-5 percig hagyhattam volna, lehet, hogy nem 180 hanem 190 fokon kellett volna sütnöm, a bőre is szép piros lett, de az a fűszerkeverék nem biztos, hogy passzol hozzá, amit tegnap vettem a Tescoban Annával, bár Anna mindig ezt használja a csirkéhez és neki nem olyan száraz, nem tudom mit ronthattam el, aztán az étkészlet sem volt előmelegítve mert csöngött a telefon, kicsit ki is hűlt a csirke így vesztett az élvezeti értékéből, nade a krumpli és a párolt zöldségek isteniek voltak, puhák és szaftosak, a barna mártás is jól sikerült, nagyon forró volt még mikor ráöntöttem a csirkére, a csirke amúgy rendkívül drága a boltban, talán mirelitet kéne vennem legközelebb, bár ez bio csirke, itt Angliában van a legjobb csirke a világon, látni a húsán is, az íze ellenállhatatlan, a brokkolit is frissen vettem, a petrezselyem az sajnos szárított, de még mindig nem értem mitől nem lett tökéletes a csirke, talán ki kéne próbálnom egy másik receptet, jut eszembe, szombaton egy új éttermet fedeztünk fel Dzsimmel, de a szték az nem volt olyan, mint ahogy a pincér leírta nekünk, félig átsütve kértem de belül nem az a színvilág fogadott, mint amire számítottam, vissza is küldtem, a krumpli nem házi készítésű volt és nekem kellett megsóznom külön, azt is visszaküldtem és kihozták hidegen, akkor már nagyon ideges voltam és kérettem a konyhafőnököt, utána elkészítették rendesen de addigra már nem volt kedvem megenni a párolt zöldborsót és mást rendeltem helyette, a bor kupakja csavaros volt és nem dugós, hihetetlen ez az igénytelenség, amit megengednek maguknak egyes éttermek, na és a desszertben az alma ropogott, ahelyett, hogy puha lett volna, visszaküldtem és reklamáltam, hogy mégis hogy mernek ilyet felszolgálni, hát vérlázító, a víz nem volt elég szénsavas, már biztos hosszú percek óta le volt csavarva a kupakja, a gin tonichoz nem hoztak se citromot se lime-ot, pedig citrommal iszom, aztán másnap elmentünk Londonba, mert mondták a barátaink hogy nyílt egy új étterem, nagyon kedves a személyzet, fehér az abrosz, ízléses képek vannak a falon, a kilátás is gyönyörű, a 47. emeleten van, de kör alakú volt az asztal és elképesztően irritált, másikat kértem, de az meg a konyha közelében volt és zavartak a szagok, adtak egy ablak melletti asztalt de hát ilyen magasságban ki szeret ablaknál ülni, hányingerem támadt, gondoltam természetes, hogy adnak egy pohár gin tonicot vagy viszkit, de felszámolták, ez felháborító, negyven percembe telt míg törölték az összeget, a leves nem volt forró, hanem épphogy szoba hőmérsékletű, a gombalevesben nem értem miért vannak egész gombák, kinek van energiája azt elvágni, a szték túlsült és rágós volt kívül, a krumplipüré porból volt, hiába kérdeztem, azt válaszolták, hogy ez igazi krumpli, de éreztem az ízén, hogy ez por, hát ez aztán a felháborító egy ilyen elegáns étteremben, a desszerthez nem hoztak külön kanalat, csak villát, hogy merészelnek ilyen arcátlanok lenni, a sótartó nem az asztal közepén állt, folyton át kellett hajolnom, a párna kényelmetlen volt a széken és közel ültünk a radiátorhoz és a boros címke csücske le volt jőve az üvegről, mintha nem is tudom honnan szedték volna elő, és...

...és így múlik el az élet Angliában és most azt hiszed hogy hülyéskedek!!!!!

És csodálkozom, hogy nincsenek barátaim, mert ha megkérdezem, hogy milyen zenéket szeretsz, akkor az már mélylélektan!

Úgyhogy marad a gin tonic, a szar kaja és a még szarabb időjárás, nameg a Méri fákin Poppinsz!

Fater Angliában

 2013.02.01. 15:10

...Szóval a történet ott kezdődött, hogy elhaló hangon felhívott Fater, hogy én most aztán már a kutyaúristenit neki de nagyon hiányzom, és nem érdekli semmi, ő bizony felül a madárra és kijön ide.

Mondtam neki, hogy jó, jöjjön, mondta, hogy úgy tervezi, hogy reggel érkezik és este megy vissza az uccsó géppel, mert nem akar itt aludni meg semmi, csak picit megölelgetne, meg enne valami ízetlen fost, aztán csumidálesz.

Anyám, a gyakorlatias, elintézte a részleteket, úgy mint repjegy meg pénz váltás meg útlevélben segítés meg ilyesmi, Csabika kivitte Ferihegyre (tudom hogy már nem az, ne írjá hüje íméleket!), Fater pedig a nulla szintű, ám annál bátrabban beszélt nyelvtudásával el is indult becsekkolni.

Mivel életében egyszer repült, kábé a hetvenes években, ezért úgy be volt majrézva, hogy azt elmondani nem lehet. Természetesen a kézipoggyásza tele volt kisebb-nagyobb lapos és nem lapos üvegekbe elhelyezett folyadékkal, svájci bicskával, körömvágó ollóval, csavarhúzóval, szóval mire kipakoltattak vele mindent, gyakorlatilag csak a cigije és a személyije maradt a pakkból.

Sikeresen felszállt a gépállatba, leült a seggére és szerencsésen meg is érkezett a sápadt kis vörhenyes balfaszok földjére.

-Na, milyen volt az utazás, Édösapppám?

-Hú kis Viku hallod, hát ezt...ezt el se akarom hinni!

-Mit? Mi történt?

-Hát először is, ezek a kannibálok, elvettek tőlem mindent! Hiába ugattam nekik, hogy nekem a kés meg a szerszámaim, azok kellenek, mert munkás ember vagyok, ezek mindent elvettek, még a Zippo öngyújtómba a benzines flakont is Hát minek néznek ezek engem? Valami terroristának, aki felgyújtja a gépet, SAJÁT MAGA ALATT??? Hallod, mindenemet elvették! Előttem állt egy anyuka, annak meg bele kellett inni a gyerek cumisüvegébe, hogy nem mérgezett-e az itala! NORMÁLISAK EZEK????!!!!

-Jól van, nyugodj meg szépen...

-Há nem tudok megnyugodni! Illetve, gondoltam rá, hogy megnyugszom és kérek ezektől a túlsminkelt légibarbiktól egy viceházmestert abból a nyomorék tetemhűtő kamrából, amit maguk előtt tologatnak azon a buzi szűk folyosón, mondtam is a csajnak, hogy mit kérek, az meg csak néééééééz, nem érti. Hát mit nem ért? Volt vagy 50 éves! Hát hol nőtt ez föl! Ott a levegőben?! És tudod, ilyen erőltetett művigyorral tolta ezt a szöveget, ami esküszöm magnóról megy, hogy "forró kávét, teát, esetleg dobozos sört tudok adni az úrnak", mondtam neki hogy idefigyelj arany anyám, akkor legyen Puskás fröccs, erre továbbment és le se szart.

Szerencsére ült mögöttem egy ilyen jókiállású paraszt ember, az elővett a táskájából egy üveg bort és megkínált, kérdeztem, hogy ezt meg hogyapicsába hozta fel a gépre, mondta, hogy a reptéren vette. Jaaaaaa, hát ha én ezt tudom kis Viku! Na mindegy, aztán éhes lettem, anyád csomagolt 3 bécsis zsömlét, de elosztogattam a gépen, mert elég jó kis banda verődött össze, az egyiknél volt magyar kártya is, 20 filléres alapon snapszeroztunk, persze tönkrevertem mindenkit, de a bécsis zsömik is áldozatul estek, szóval amikor megint jöttek ezek a kosztümös műbabák, akkor kérdeztem, mit lehet enni. Erre megmutattak valami olyan szendvicset, olyan árért, hogy valahogy egyből összeszűkült a belem és inkább nyomtam tovább a snapszert, mert vissza akartam nyerni a zsemléket, egyet sikerült is, így nem haltam éhen, de most már azé' elég flamós vagyok.

-Na jól van, gyere ide te kis Fater, először megölelgetlek...ííííígy ni, gyere, adok puszit is...úgy...na ne pityeregjél, te is nagyon hiányoztál na...na...fejezzük be a sírást, gyere, beülünk valami igazi pub-ba mert elrepül a nap és este mész is vissza.

-Jól van gyerek, de nehogy valami szart etessél velem, mert beperelem az egész országot, királynőstül, Beckhamestül, mindenestül!

Így aztán taxiba szálltunk és megkerestük a legközelebbi pubot. Fater nézte a szar időjárást, a nagy szürkeséget, meg hogy mindenki szembe jön, vadul magyarázott a pakisztáni taxisnak, aki persze egy  szót sem tudott magyarul, de Fater nem adta fel.

-Idefigyelj turbános csóka! IDŐJÁRÁS!!! Tájm Vóking! Hoppá kis Viku, hogy szpíkelem az inglist mi?! Időjárás! Érted turbánka?! Időjárás bullsitt! Bull sitt!!! Minden szürke! Folyton esik!!! Szingin in dö réjn!!! Ááááj sziiiiingin in dö réééjn tjálálááááá tjálálálááááááá...

Szóval az öreget nem kell félteni, az nyomja a vakert kézzel lábbal, csóri sofőr meg csak kényszeredetten mosolygott és bólogatott, Fater meg tolta a verbál-ektivitit.

-Figyelj, tudsz valami...kajáldát? Kaja! Hús! Tudod, enimöl! Állat! Pig! Csikken! Börd! Tehén, múúúúúúú, múúúúúúúúúú, érted?

A taxis persze egy hangot nem értett az egészből, én már el voltam pusztulva röhögésileg a hátsó ülésen, de az öreg az ilyen lelkes, ha valaki szimpi neki, nem engedi, olyan mint a pitbull.

-Figyelj, ti mit esztek ott az araboknál? Tevét? Kemel? Eszel Kemelt? Érted: KEMEL. Mi nem eszünk tevét, de mondjuk marhát meg sertést azt szívesen, ilyen jó cupákos kajákat. Cupák! Fett! Fett pig!!! Resztorant! Pig!

-Ó resztorant!-hopp és bekapcsolódott a csávó!

-Resztorant! Jesz áj nó áj nó veri gúd resztorant! Lédiz! Szexi lédiz end densz!

-Szexi lédiz, hallod kis Viku! Hát milyen okos a barátom! Menjünk nézzük meg a szexi lédiket! Leccgó turbánka, vigyél minket szexi lédiz densz bárba!

-Fater, ilyen korán ezek a helyek még nincsenek nyitva, szerintem maradjunk a pub-nál.

-Na jó.

Végül megérkeztünk egy teljesen átlagos krimóba, leültünk, Fater pedig elkezdte olvasni az étlapot és baromira úgy tett, mint aki érti is.

Majd jött a pincér.

-Őőőőőőőőőőőőőőőő hello...őőőőőőőőőő fúd...őőőőőőőőőőőőőő...animal. van valami animal mondjuk csikken! Hozzál nekem csikkent te pincér! meg vájn! Rozé vájn bitte! Big big rozé vájn end csikken!-tette le diadalittasan az étlapot Fater.

Pincér nem tökölt sokat, hogy milyen csirke, milyen nem, én is rendeltem valami kórságot, aztán beszélgetni kezdtünk.

Fater mondja, sétáljunk egyet a kocsmában, mert ő még ilyet nem látott, hadd nézzen körbe.

Körbementünk, majd elérkeztünk a pulthoz.

És mit lát?

CSAPOLT KALIFORNIAI ROZÉ! A sörök mellett!

Na, több se kellett, máris beszélgetésbe elegyedett a pultos hölgyikével.

-Hello, áj em fater. Ez itt a Kis Viku én meg a fater. Kalifornia rozé az csapolt? De hogyafrancba? Szénsavas? Blugy blugy? Pezseg?

Pultos lány a szokásos angol udvariassággal próbált válaszolni.

-Vud ju lájk ö rozé?

-Mit mond ez kis Viku?

-Hát hogy kérsz-e rozét?

-Perszehogykérek! Normális vagy! CSAPOLT ROZÉ! Hát itt megyek le hídba de azon nyomban! Őőőőőőő plíííííz gimmi...gimmi rozé...

És kapott egy pohár csapolt rozét.

Nézi, nézi, aszongya:

-Te csapos gádzsi! Ennek a vájnnak ilyen hulla színe van! kálör! Vájn kálör! Sitt! Bulsit kálör!!!!

Csóri lány csak pislogott, aztán visszavezettem az asztalhoz az öreget és megérkezett a kaja.

Ő kapott egy natur csirkemelles hamburgert sültkrumplival meg én is valami hasonlót.

-Te Viku. Ez mi a tököm?

-Csirkés hambi.

-Jó jó, de mitől ilyen kókadék? Hát hogy néz ez ki? Csalamádé? Mustár? Erős Pista? Kecsöp, vagy valami???

-Hát, itt ilyen van. Ilyen kis nyamvadt szarság.

-És ez a sültkrumpli ez hogy néz ki? És az íze...Pfuuuuuj hát ez...hát ez botrány! Na megkóstolom a csirkét...Na az egész ehető...de valahogy olyan vérszegény az egész, se íze se bűze...kérek egy kis szalonnát, hátha az feldobja. Héj pincér bitte! Pincér! Békön plíz! Békön!!! Sok! meg hagyma! Fokhagyma! Celziusz, mit fok! Meg hagyma, hogy van  a hagyma angolul Viku...onyion! Celziusz onyion! Fárenhejt! Mittudomén miben mértek ti itt! Pálinka van? Hungárian extra sztrong ital! Pálinka! Fütyülős! (fütyülni kezd, persze, naná), olyan van? PÁJINKA! Áh, buzik ezek, nem értenek semmit.

Aztán még sétáltunk és este beültünk vacsorázni, majd Fater összefoglalta az elmúlt órák eseményeit.

Na idefigyelj kis Viku.

A kaja szar.

Az időjárás unalmas.

Az emberek nem beszélnek magyarul.

CSAPOLJÁK A BORT BAZMEG!!!!! Jó jó láttam, hogy van üveges is. Persze, afrikai meg spanyol...Idióták.

Nincs az étlapon egy tisztességes, zsíros fogás hagymával.

A pultos csajoknak nincs kint a csöcsük és ha kint lenne, az sem terelné el a figyelmemet a nyomorék fejükről!!

ÉS MÉG CSAK 8 ÓRÁJA VAGYOK ITT DE FOLYAMATOSAN ESIK!!!

Hát most mondd meg! MI AZ ÚRISTENT KERESEK ÉN ITT?????!!!!!

Aztán elköszöntünk, integettem neki, majd pár perc múlva jött egy sms, amit a repülőről küldött.

"Viku, ezek azt mondják, hogy kapcsoljam ki a mobilt, de nem kapcsolom, mert mi van ha zuhanni kezdünk, egy csomó idő, mire beizzítom. Jó volt látni téged és hallgass apádra: Soha ne bízz olyan emberekben, akik mínusz öt fokban is strandpapucsban járnak és 3 mondatnál többet bírnak beszélgetni az időjárásról. Gyere haza, mert tudod, nélküled a fröccs meg a kolozsvári szalonna íze is más...Ölel: apád. Utóirat: ájlávjú szmóll Viku! HAJRÁ FRADI!!!!"

Nácik, basztatás, barátság

 2013.01.27. 21:02

Faternak van egy löb-je (Legjobb Örök Barát-lásd South Park.-a szerk.) aki a Dzsexon.

Namármost ezek ketten olyanok, mint a Valter Mattaú meg a Dzseklemon a Szomszéd nőjében. A két marakodó vénember.

A Dzsexon az egy ilyen nagyon lassú, sótlan, depressziós, mogorva kis punnyadék, Fater meg egy nyüzsgő, besózott seggű, dumázós, poénkodós Fater.

Szöges ellentétek, viszont vagy 50 éve löbök-még oviból- márpedig a löbség az nagy dolog kérlekalássan.

Nos, mikor épp valamilyen évszak van, akkor fogják magukat ezek ketten és lemennek a Dzsexon telkére, ami Ráckevén van.

Nagyon jó kis telek, ott áll pontosan a Duna partján, kert végiben stég, lehet pecázni álló nap, tiszta háváj meg minden.

Tudni kell, hogy a horgászásnak azé' vannak változatai.

A Dzsexon az leül arra a kis nyomi horgász székre, és mondhatni 12 órán keresztül képes néma csendben nézni a saját köldökét, közben pedig a lábszagára és a víz halk csobogására meditál, néha elbóbiskol és egy olyan 3-4 óránként kiveszi a botot. Hát, nem az a kapkodó elmebeteg fajta, mondjuk napi 6 antidepivel én sem pörögnék úgy, mint egy white partyn a parasztok.

Fater, az meg , sutty, reggel bebassza a botot a vízbe, felpattan a bringára, kimegy a ráckevei piacra, vesz ódalast, kolbit, kenyeret, bort, visszajön, tüzet rak, kitakarít, magyaráz, fröccsözik, rádiót hallgat, meg néha odamegy csesztetni a Dzsexont, hogy érezze a szeretetet, az meg ordít, hogy "mennyé innen a jó k***va anyádba hát elmennek a halak! Mitől mennek el, hát itt pofázol bazmeg a hátam mögött, ezt csendben kell csinálni...ne nyissad ki a dobozos sört, mert a szisszenésre is elmennek a halak! Foglalkozzál a botoddal, már megint leették a csontit, üres az etetőd, faszom hát ez neked horgászás?!"

Na így nyomják álló nap.

A telek 2 másik telek közt helyezkedik el, balra vannak a Basztatósék, jobbra meg a náci néni meg a náci bácsi.

Ezeket ám mind Fater nevezi el, mert mindenkit elnevez, ez a heppje.

A Basztatósék:

Onnan indult a sztori, hogy van a Brigi. Az egy ilyen rendesen karban tartott 45-50-es bula, bomba alak, átlagos fej, de nagy csöcsök, és az mindenképp szempont. Namármost, akármilyen évszak van, a Basztatós Brigi kijön a kertbe és gazol, tesz, vesz,( basztatja a kertet magyarul,) pontban délután háromtól ötig. Ez a műsor. Ekkor lehet őtet stírőlni a kerítésen keresztül, ami nagyrészt nád, de persze vannak benne kicsiny hézagok, amiket Fater gondos-dolgos kis kezei tettek oda.

Van a Brigi férje, értelemszerűen: A Basztatós. Fater szerint diplomata, mert 1 évben egyszer ha itt van a telken, akkor is lesötétített BMW-vel jön zakóban. Szerintem a Basztatós egy sima drog díler, de persze a diplomata jobban hangzik, a bűnözők sem úgy titulálják magukat, hogy bűnözők, hanem hogy "vállalkozók."

Basztatóséknak van 2 fia, a Nagy Baszta, meg a Kis Baszta, plusz, itt van a Basztatós anyja, az Ótvar Nagyi, aki nagyon szakadt és nagyon igénytelen egy vénasszony, fogatlan és házsártos, kisebb koromban mindig megdobáltam szilvával, de Fater lecseszett ,hogy azt nem illik, az nagyot koppan, térjek át a dióra, úgyhogy áttértem.

A másik szomszédban lakik náci néni és náci bácsi.

Nekik azért jutott ez a megtisztelő nick név, mert jó pár évvel ezelőtt elhúzott az utcában vagy 20-25 motoros és irtó nagy port vertek fel, a kis öregek meg nekiálltak anyázni és zsidózni, hogy ezek biztos ilyen zsidó motorosok, mert olyan hangosak, mint a zsidók (logikát ne keresd), így aztán ez lett a becenevük. Amúgy irtó cukik, ezt leszámítva, náci néni mindig átküld nekünk sütit (meggyes nácit, ahogy mi hívjuk) és megalázó módon, mindig nekem kell visszavinnem az üres tányért és megköszönni az édességet. Mivel hót nagyot hallanak, ezért azt szoktam csinálni, hogy becsöngetek-olyan százötvenszer-, kijön a néni, fülig ér a szám és azt mondom: "Shalom! Köszi a sütit náci néni, irtó finom volt, majd este hozunk egy kis sóletet, szia!" ő meg boldogan nevet hogy jaaaaaj nagyon szívesen hát az uram szedte a meggyet a...(végtelen beszédáradat a fáról, az életről, tudod, nem megyek bele.)

Szóval ez a 2 mozi csatorna van Ráckevén, a Basztatós meg a nácis. Meg van a Nesönel Dzseografik, hogy folyik a Duna, de az Dzsexonnal és Dzsexon nélkül is állati unalmas.

Így aztán Fater kénytelen magát feldobni, mert a Dzsexon úgyis elalszik, miközben nézi a semmit és sajnálja a halakat, mert milyen rossz lehet szegényeknek, hogy folyton vizesek és hideg van és ő még ki is fogja őket és mi van, ha egy anyuka halat fog ki és ott maradnak árván a kicsik...szóval Dzsexonnál is csúszik azért valami ott fejben ölég rendesen, tehát unaloműzés gyanánt azt szokta csinálni az öreg, hogy sunyi módon megvárja, míg elalszik a Dzsexon, aztán odalopakodik a háta mögé és székestül meg botostul beleborítja a Dunába, aztán meg úgy röhög, hogy nem bírja abbahagyni.  Az a vicc, hogy 40 éve ezt csinálja és a Dzsexon ugyanúgy elalszik a stégen, miközben TUDVA TUDJA, hogy kúúúúúrvára bele lesz borítva.

Miután csurom vizesen kijön a folyóból, szidalmazni kezdi az öregemet és a kert végében összegyűjtött tűzifa darabokkal kezdi el dobálni, amiből ugye 1-2 rönk átreppen a Basztatósékhoz is, mire visítani kezd a Brigi, hogy az nem igaz, hogy meglett 60 éves emberek ezt csinálják, ez hihetetlen, fejezzék be azonnal, mire Faterék leoltják, hogy fogja be és törődjön a saját dolgával, közben a 2 Baszta gyerek nevetgélve visszadobja a fákat meg hozzá még pár rohadt gyümölcsöt, ettől a Brigi még jobban beidegesedik és sivít, aztán kijön a náci bácsi, hogy mi ez a lárma-ezt bezzeg meghallja-mire a Dzsexon odaüvölt, hogy PAPA, MEGJÖTTEK AZ OROSZOK!, mire a náci bácsi megszeppenve bemegy a házba és kivezényli a felettes énjét, hogy csináljon rendet, na, előtotyog a náci néni, értetlenül nézi, mi ez a rohangálás meg dobálózás, megkérdezi, hogy kérünk-e fánkot, aztán bemegy és elkezd sütni. Közben a Dzsexon, ha nyár van, levetkőzik meztelenre, hogy száradjon, Fater odamegy a Basztatósék kerítéséhez és kitép egy jó nagy adagot belőle, hogy "gyere Brigi, ha van egy kis apród, olyat láthatsz, amilyet a férjed még sohasem mutatott neked!", mire a Dzsexon fülét -farkát (szó szerint) behúzva elmenekül, Fater pedig továbbra is vinnyog a röhögéstől.

Dzsexon kijön átöltözve, száraz ruhában, még gyorsan megkergeti és megdobálja fatert műanyag flakonokkal,majd dohogva visszamegy a stégre.

Na, ez szokott lenni a program, néha kiintegetnek a vízi rendőrök, mert már ismerik faterékat, majd továbbhajtanak, pont le se szarják, hogy 10 kilós farönkök meg punnyadt szilvák és boros kannák repkednek az amúgy torkuk szakadtából üvöltöző népek között a parton.

Aztán egy szép nyári estén azt kérdeztem apámtól:

-Fater, mondd, ti miért vagytok barátok? Egyfolytában civakodtak, több mint fél évszázada! Mégis mi köt titeket ennyire össze?

Fater elgondolkodott-tudod, mint a hatásvadász amcsi romantikus filmekben-majd azt felelte:

-Tudod kis Viku, mikor odaosonok a Dzsexon háta mögé és megfogom a kis székét, hogy beledobjam a folyóba, akkor átnézek a válla felett és azt látom, hogy alig bírja visszatartani a nevetését.

Nem alszik, hanem izgatottan várja, hogy beledobjam a vízbe és kezdődjön a játék.

Na ez az, amit egy harmadik ember nem lát, csak mi ketten tudunk.

Azt hiszem, ez a barátság.

...És mivel ettől a kis monológtól még ő is kurvára bekönnyezett, ezért aznap éjjel még kétszer csobbant a Dzsexon a Duna hömpölygő vízében.

Rádijókabaré 2012 Szilveszter

 2013.01.25. 23:55

Ez itt most egy rövid poszt lesz.

Írtam a rádijókábáréba jelenetet, akit érdekel, meg lehet hallgatni, a 9. percnél kezdődik kb.

Nagy megtiszteltetés, nagy büszkeség, nagy lépés az emberiségnek és nekem is. :)

www.youtube.com/watch?v=Z5A1AzFfcc4

Gyere igyál, nem vagy zsidó!

 2013.01.24. 20:43

Karácsony harmadik napja volt.

Élveztem, hogy otthon vagyok, a szülő hazámban, ahol nem vagyok se menekült, se bevándorló, se ingyenélő, nem kevernek össze csehekkel, lengyelekkel, románokkal, ahol mindenki magyarul beszél és nem kell keresgélnem a hülye szavakat, hogy megértessem magam rém kedves, ám konzervatívan karót nyelt, kimért idegenekkel.

Karácsony harmadik napja azért bír nagy jelentőséggel, mert ilyenkor van a halászlé vacsora.

Balta műhelyébe sereglik a nép, körülbelül 40 fő, 50-60 év közti melósok.

Melósok, tudod.

Ácsok, asztalosok, autószerelők, gázszerelők, villanyszerelők, szobafestő-mázolók, anyagbeszerzők, karosszériások, fényezők, üvegezők, raktárosok, zöldségesek...csupa csupa olyan ember, akinek mindkét keze érdes az elmúlt évtizedektől és hiába dolgozták halálra magukat tinédzser éveiktől kezdve, most csak hitelük, reumájuk,tartozásuk és befásult, unott házasságuk van.

Melósok, akik trógerolnak nyugdíj mellett is, mert "40ezer a gáz, 30 ezer a villany és akkor még nem ettem meg nem tankoltam, bazmeg!"

Nagyrészt panel lakók, valamikor volt, szerény középosztálybeli, lecsúszott munkások, akik már nem mennek ki az asszonnyal Bécsbe autóstáskát és mosógépet venni a Máriahilfer strásszéra, mert drága a benzin.

Ülök egy sarokban és nézem őket.

Nem okosak, nem gondolkodnak olyan dolgokon, mint én, és a magamfajta "semmirekellők", hogy miért tágul az univerzum, miért csíkos a zebra, miért sajt alakú a Hold, van-e élet a halál után, van Isten vagy nincs, ők kőkemény materialisták. Szög, fém, kalapács, fa, létra, szerszám, kihúz, bever, szerel, anyázik, iszik, cigizik, foci, politika, alvás.

Van, amelyiknek tiszta a szíve és az életét adná a barátaiért, van, aki a saját anyját eladná egy kéddekásért. Vegyes brigád, keserű életutak, megcsömörlött emberek.

Ami életben tartja őket, az a melós humor, a Ferencváros, a meztelen csajos öltözőszekrényes képek meg a hatalmon lévő párt permanens szidalmazása.

Most karácsony van, megy a sztorizás, ki mit vett, mennyiért, hol, melyik plázában milyen őrület volt, mi történt a piacokon, vidéken, milyenek az unokák, elővillannak a műbor pénztárcákból a szamárfüles fotók, "jaj de édes, szerencse, hogy nem rád hasonlít" ésatöbbi.

Szól a kétkazettás, fehér festékkel még 1998-ból lecsöppentett magnóból az Omega meg az Illés, áll a füst, folyik a tömény meg minden más, ami ilyenkor folyni szokott. Műhely közepén a halászlé, körülötte műanyag tányérok és kanál, asztalon 2 kilós kenyér szelve, otthonról hozott bejglik és hókiflik, "vegyetek gyerekek, nincs benne cukor csak édesítő", "Marikám drága, hogy mennyire tudja ezt, sose hibázik ha Pista kifliről van szó" , mondják teli szájjal, bajszukon morzsával, hiányos, szuvas fogsorral röhögve bele a koszos műhely áporodott levegőjébe.

Egy satupadon ülök, nincs jó kedvem, csak megfigyelni jöttem. Kezemben pálinka, nem bírom meginni, mert a szagától is felmegy 20 ezrelékre a véralkohol szintem.

Fater néha odajön, "mi a faszt lógatod a duda orrod kis Viku"-kérdezi-"gyere táncolj egyet az Alkatrészes Janival"-aztán visszamegy a tömegbe.

Őszintén szólva: Sajnálom ezeket az embereket.

Voltak álmaik fiatal korukban, voltak terveik, ötleteik, amiket meg akartak valósítani, aztán bedarálta őket is a szürke hétköznapok monotonitása, a gondok, az anyagiak, a család, a veszekedések, a hétfőtől szombatig tartó 12-14 órás gályázás és most igaz hahotáznak, de mindegyiknek van valami keserűség a szívében, egy "ej, mégsem sikerült ez az élet" hangzású sóhaj.

A munkásruha a második bőrük, otthon és a telken is abban vannak, szekrényükben 1 darab zakó, élre vasalt nadrággal még 1973-ból, azt veszik fel húsvéti locsolkodáshoz és ha valamelyikük gyereke megházasodik. Körmük és homlokuk ráncai közt évtizedes kosz és izzadtság.

Tényleg fáj nézni.

És fáj nézni az apámat, aki autószerelő iskolában akart tanár lenni annak idején, de nem engedte a rendszer, mert nem volt párttag és soha nem is akart az lenni. Be kellett volna fogni a pofáját, de ez sohasem ment neki, sajnos gyakran nekem sem megy, hát kellett valami "jót" is örökölnöm erről az ágról...

Nézem, ahogy az általam annyira gyűlölt politika, a férgek és bábok gennyes játékszere, hogyan karcol sorsokat a mosolyok mögé.

Közben a hangulat a tetőfokára hág, mindenki táncol mindenkivel, nők híján a brigád fele jégeralsóban és atlétatrikóban imitálja, hogy nem tartoznak ugyanahhoz a nemhez, majd megfordítják a kazettát és közben a rádióra kapcsolnak.

Mennek a hírek, elkezdődik az okoskodás, mert mint tudjuk, 10millió politikus és szövetségi kapitány országa vagyunk. Mindenki tudja a tutit, mindenki osztja az észt a másiknak, terítékre kerül a zsidó kérdés, "mert minden bankár zsidó, hallod?!" "A zsidók irányítják a világot" "A zsidók miatt van minden" "Na, az Orbán, idefigyelj, az a legnagyobb zsidó, hát hogy hívják már a gyerekeit, te!", "A Gyurcsány is zsidó, ja nem, az cigány, tökmindegy, ugyanaz" , durrognak a csontig lerágott, unalmas demagóg közhelyek.

Ekkor felpattan a székről az egyikük és elkiáltja magát:

"Hát baszki gyerekek, hagyjuk már ezt abba, én zsidó vagyok!"

Döbbent csend, kikapcsolják a híreket, a tömeg egy emberként fordul a felszólaló felé, tekintetükben a "hűbazmeg nemmondod" és a "de hát 30 éve ismerem, most akkor át vagyok baszva?" életérzés tükröződik.

Az ember áll, majd folytatja.

"Srácok, hát nekem Grünberger Gábor a nevem és zsidó vagyok, de ki a fenét érdekel ez?"

Többiek vadul gondolkodóba esnek, hogy tulajdonképpen mit is kéne mondani, mi is a vád, milyen külső jegyeket kellene találni a barátjukon, majd Állványos Józsi a homlokára csap és megmondja a frankót:

"Baszki neked nem is "i"-re végződik a neved, nem is szereted a kóser szilvát és különben is te vagy a Villanyos Gabika!"

Nagy röhögés, koccintás és összeölelkezés következik, Gabika zavartan mosolyog, hát ha nem hát nem, neki aztán teljesen mindegy, "Isten Isten" "igyunk gyerekek, faszom a politikába" "egyszer van karácsony" "hozok még egy kis halászlevet, ki kér még?" mondatokba fullad valami, amin csak én akadok fenn, ami csak bennem hagy nyomot.

Szótlanul megiszom a pálinkámat, lassan csurog le a gombóc mellett a torkomon.

Halkan kinyitom a műhelyajtót, hogy friss levegőt szívjak.

Hideg van odakint és ahogy megcsap az északi szél, érzem:

Ma este bennem is megfagyott végérvényesen valami.

Fater odabasz ezoterikusan

 2013.01.07. 18:48

Január elején történt, valamelyik éjjel, ülünk a konyhában az öreggel, épp könnyben ázik a kis szeme, na nem a cigifüsttől, csak csütörtökön reppenek vissza a ködös fisendcsipszek földéje és ez eléggé tönkrevágja Fatert, szóval ültünk a konyhában és K1-et néztünk, hogy ne sírjunk, meg fröccsöztünk.

Már úgy hajnali 1 óra lehetett, épp szünet volt a mérkőzésben, idösapám meg elkezdi kattintgatni a távbizgentyűt, hogy ugye hol-mi van.

Kapcsol ide, kapcsol oda, hopp, ezoterikus műsor, betelefonálós, tudod melyik, Te biztos nem nyersz, csak a vonal másik végén kaszál valaki kb. 600.- forintot percenként.

Épp ott tartott az asztrológus(nak mondott), 60-65 év körüli nőszemély, hogy a betelefonáló 80 éves Magdi néni magánéleti dolgait elemezte bőszen, hogyaszonyga idén jön a nagy változás (gondolom csökken a nyugdíj vagy felfedez egy új hentest, mi más lehet ebben a korban), meghogy költözést lát (körfolyosós szuterénből nyuggerotthonba valószínűleg), DE még az is benne van a pakliban, hogy fellángol egy új szerelem.

Nabazmeg, itt esett ki fater kezéből a realitás meg a Kékfrankos, "a kurva anyját, add ide a mobilomat kis Viku!!!!"-ordította dühödten, én meg levettem a frigó tetejéről és a kezébe nyomtam. Kérdeztem, mit csinál, mondta, hogy ő most ide betelefonál és rendet tesz, mert mekkora egy genya dolog így lerántani öreg, beteg, tudatlan embereket és a szemükbe hazudni, hát majd ő, mint önjelölt ombuccmann és Igazság Bajnoka, majd ő rendet tesz itt a rohadt életbe!

Próbáltam  rávilágítani a dolog anyagi hátterére, hogy hát percdíjak meg minden, de nagyon idegállapotba' volt és betelefonált. Hosszasan jelzett foglaltat a szerkezet majd kicsörgött és Fater benne volt a tévében, mármint hangilag mindenképp.

-Haló!

-Haló, üdvözlöm, miben segíthetek az úrnak?

-Haló! Na idefigyeljen maga piócás asszony, maga kókler, sarlatán! Adja vissza mindenkinek a pénzét, mert ez, amit maguk művelnek, hogy ráteszik a kezüket a képernyőre meg bazmeg műtenek meg össze vissza hazudoznak, ezzel nekünk, tisztességese embereknek, a faszunk televan! Mégis minek néznek minket?

-Drága Uram, a Mars most lépett a skorpióba, ezáltal harcias, ingerlékeny lehet...

-Dugja fel magának a skorpióját meg a mittudomén micsodáját, egész egyszerűen ez vérlázító! Maguk csak hablatyolnak baromságokat, hogy egészség meg jön a  pénz meg az energia, mi meg közben nem bírjuk befizetni a sárga csekkeket, maguk meg ott szépen, békésen üldögélnek a fűtött stúdióban és ellopják az emberek pénzét! Ha olyan kurva jó boszorkány, tessék, mondja meg, milyen kocsim van???!!!

-Drága uram, egyrészt nem is tudom mikor született, mi a neve, miért nem ad egy esélyt hogy...

-Nincs itt semmilyen esély! A látnokok mindent látnak nem?! Mondja meg milyen autóm van, aztán beszélgethetünk tovább!

-De ez nem így megy, ha tudnám a születési idejét, akkor sem tudnám, milyen autója van hiszen azt nem mutatja a radix horoszkóp, de kérdezhet egészségről, párkapcsolatról...

-Na tessék! Erről pofázok! Van egy általános sémájuk, aztán azt ráhúzzák mindenkire! Össze vissza ködösítenek, hogy "hát igen, úgy látom gondok vannak a házasságában" "dehát nem is vagyok házas" ja igen, akkor a munkahelyén!" Hát bazmeg, ilyet én is tudok! Ránézek magára és simán kielemzem!!!!

-Tessék uram, elemezzen ki!

-Maga 62 éves, 25 évig volt rajz tanár a Fő utcai általános iskolában, van 3 gyereke, egyik nagyobb köcsög, mint a másik, a férjét 30 éve csalja, hála a jó Istennek a férje is csalja magát, akinek egy 1980-as Ford Fiestája van és kedvenc csapata a Ferencváros.

Hát öcsém, én csak leszakadt pofával néztem az öregre, a tévében a nőnek a feje hasonlóan eltorzult geometriai formát vett fel és vagy 30 másodpercig köpni nyelni nem tudott, majd sokkos állapotban csak ennyit kérdezett:

-Maga...maga tisztánlátó?

-NEM TE KIÉGETT BOSZORKÁNY, ÉN A FÉRJED AUTÓSZERELŐJE VAGYOK BAZMEG!!!!!!!

3 évvel ezelőtt történt, mikor még a tékás bizniszben nyomultam, hogy volt vagy 4 szabadnapom egybe', mondta Fater, itt a remek alkalom, menjünk le a Héves Gusztihoz a Tiszához és készítsünk szamárszalámit, mert a Héves Guszti abban kurvanagy.

Namármost, itt álljunk meg egy pillanatra.

Egyrészt a Kis Viku soha életében nem látott meghalni olyan dolgot, ami mondjuk 15 centinél nagyobb és elevenszülő, mert a Kis Viku nem bírja az ilyet, de nagyon nem. Se desznyóvágás, se harcsa belezés, se semmi kannibál-barbár dolog, 5 évvel ezelőtt tudtam meg például azt is, hogy a lókolbász nem azért lókolbász, mert nagy, hanem mert a paciból készítik, na, gondolhatod, totál kész voltam hetekig és ez pont akkor történt, mikor azt is megtudtam, hogy a combnyak törés nem azt jelenti, hogy olyan balfasz módon taknyolsz el, hogy eltörik a combod meg a nyakad, hanem hogy a combnyak az a combnak ottan a része neki.

Jóvanna, néha késve jutnak el hozzám bizonyos infók, és? Vállalom.

Visszakanyarodva, mondtam Faternak, hogy a puszta gondolattól is kiráz a hideg, hogy a szamár meg a szalámi így, egy szóösszetételbe belepaszírozva, na hát tuti nem megyek sehova az kurvaisten. Mondta az öreg, hogy nem kell befosnom, van ott 2 gyerek, nyilván nem előttük fog zajlani a ásemény, a Héves Guszti felesége meg csinál bográcsban pörkűttet meg túrós csuszát (azt a sütőben, nem a bográcsban) és a Héves Guszti felesége igen jól főz, szóval rohadjak meg, elcsábultam, de a lelkére kötöttem Faternak, hogy ezt a csacsi dolgot ezt...ne erőltessük ha lehet.

Beültünk a gépjárműbe, lementünk a nem tudom hova mert helységnevekben elég tré vagyok.

Kiszálltunk, már jöttek is a Héves Guszti kis lurkói, marha édesek, bementünk a házba, lepakoltunk, velkám drinknek meg bevertünk egy kóserszilvát a hosszú és poros út emlékére.

Ja várjá, pislogsz itt értetlenül, drága óvasó, mert nem is tudod, fater honnan ismeri a Héves Gusztit.

Kérlekalássan 2002 telén Faternak el kellett hoznia egy verdát Szentendréről.

Gondolta, kimegy hévvel és visszajön az ótóval, mert az a logikus eljárás.

Fel is pattant a zöld szörnyetegre a Batthyány téren, majd menetrend szerint el is indultak.

Egyszer csak, Csillaghegy magasságánál, azt látja az ablakból, hogy a megállóban egy kisebb baráti társaság ül egy kempingasztal körül (A hév megállóban, he! hát hogy?!) és söröznek, cigiznek,szakadnak a röhögéstől.Fater nem értette, mi ez az instant fesztivál, lehúzta az ablakot és kihajolt megnézni az eseményeket, nehogy má lemaradjon valamirűl!

Eltelik pár másodperc, hát mit lát?

A vezetőfülkéből, anyaszült meztelenül kirohan a pilóta és "Hajrá Újpest, hajrá Újpest" kurjongatással végigszalad a peronon, majd vissza a vezetőfülkébe.

A kis csapat a kempingasztal körül konkrétan a földön fetrengett, persze Fater szeme sem maradt szárazon, mert azé ilyet nem lát minden nap az ember, hogy megkettyósodik a sofőr, de aztán elindult a masina és beértek Szentendrére. Faternak, akinek a szíve helyén egy kurva nagy zöld sas ficánkol, kicsit baszta a csőrét, hogy mi volt ez a jelenet, ezért a végállomásnál megvárta a Héves Gusztit, aki fülét farkát behúzva menekült a szolgálati helységbe és utána eredt. Megkérdezte, mi volt ez a nudista produkció, na nem is az esztétikai része meg maga a műsor érdekelné, hanem miért pont Újpest?

Héves Guszti elmesélte neki, hogy hát elvesztett egy fogadást, történetesen Fradi-Újpest meccsről volt szó, és hát abban fogadtak, hogy a vesztes, anyaszült péniszben, végigrohan a csillaghegyi peronon, amúgy Héves Guszti is fradista, na ekkor nagy kő esett le Fater szívéről, aztán beszélgetni kezdtek (pasiknál, tudod, nem kell sok közös kapcsolódási pont egy öribarisághoz: foci, pia, kocsik,pina), aztán Héves Guszti is csatlakozott később az öreg baráti köréhez és elkezdett lejárni a Pöttyösbe, mikor a Fradi rúgta a bőrt.

Szóval, így ismerkedtek meg, csak hogy képbe legyél, mert aztán írod a hülye íméleket, mert nem érted ki kicsoda.

Visszatérve a történet vezér motívumához, megérkeztünk ugye a Tiszához, ott volt az asszony, a gyerekek, Bubu, a puli kutya, Zsanett, a még vágósúlyát el nem ért malac és Adolf, a szamár.

Namármost várjá', mert Adolf az egy külön történet.

Megkérdeztem a Héves Gusztit, hogy szerencsétlen állat miért lett Adolf, és legnagyobb döbbenetemre, nem várt ideológiai fejtegetést kaptam cserébe!

Kérlekszépen. Ugyebár minden évben kinyírnak ezek ott egy csacsit. Ráadásul olyan csacsit, akit alapvetően szeretnek ők is meg a gyerekek is. A csacsi megölése előtt mindenképp el kell fogyasztani vagy háromnegyed liter pálinkát, mert ki az az elmebeteg, aki JÓZANON megölne egy csacsit! Hát senki.

Naszóval.

Mikor az ember már nem szomjas, akkor felhergeli magát, hogy ölni tudjon. Egy Golgotai Szent Teréz vagy egy Jézus nevezetű szamarat nem lehet dühből lemészárolni, mert lelkifurkát okoz. Nade egy Adolf! (A tavalyi Sztálin volt, előtte Gyurcsány, meg Viktor, mikor-ki), szóval mindenképp olyan név kell, amire fel lehet hergelődni így harag ügyileg, ezért az idei szamár az Adolf.

Köszönjük, most már ezt is tudjuk.

Telt múlt az idő, én meg még mindig nem bírtam az alkoholt, most sem, de nagyon igyekszem és sokat edzem, szóval a harmadik feles után nekiálltam megtartani Adolf védőbeszédét, beleszőve olyan fogalmakat, hogy az élet értelme, ne ítélj, hogy ne ítéltess, BAZMEG EZ EGY ÉLŐLÉNY!, inkább öljetek meg engem, satöbbi, tudod, olyan kacifántos retorikával, amire csak egy ex-bölcsész képes, na, meg is lett a hatása, mindenki csak nézett rám üveges szemekkel, hogy ebbe meg mi ütött, így aztán újra kellett pozicionálnom a szövegkörnyezetemet és azt mondtam, ne nyírjátok ki a szamarat, mert szólok az állatvédőknek, az áentésznek, a köjálnak sőt még a távhőnek is (bár őket nem tudom miért kevertem bele a sztoriba, de tökmindegy), mire mondták nekem a gyilkosra keményedett férfiak, hogy márpedig itt vér fog folyni ma este, mert bennük tombol az ősi vadász erő, érzik, ölniük kell, úgyhogy kusshadjak el mert megjárom.

Nekem meg, tudod milyen vagyok, olyan a lelkem hogy ha egy muslica nekirepül az ablaküvegnek és meghal, 3 hétig bőgök, szóval nem volt olyan verzió,hogy a jelenlétemben megölnek egy szamarat, hát bazmeg az már majdnem ember! denem? Mé mi jön a szamár után? Kutya, majom, ember! Hádde nincs igazam? Szamarat ölni majdnem olyan mintha megölnéd a szomszédodat!

Na mindegy, éreztem, hogy akármilyen érvelést vetek be, az instabil lábakon áll, így taktikát változtattam.

"ÖLJETEK MEG ENGEM, ROHADT GENNYLÁDÁK!"-ordítottam, jelzem, nem voltam már szomjas és ezzel a csatakiáltással az asztalhoz vágtam 3 üveg pálinkát és egy üveg bort, amik szépen el is törtek a nedű pedig békésen csordogált a földre.

Öcsém, mint bikának a vörös posztó, ezek vérben forgó szemekkel felpattantak és elkezdtek kergetni.

Tiszta indul a bakterház volt, én, mint Bendegúz, káromkodva rohantam elől, ki a kertkapun, át az úton, le a Tiszapartra, ott meg rohanás a homokban ezerrel, ezek ketten meg utánam, Héves Guszti kezében egy nyárs, faternál egy böllérkés, gondoltam, fele se tréfa, ezeket most aztán tényleg sikerült felheccelnem, tényleg úgy szedtem a lábaimat, mint aki az életéért küzd, miközben tudtam (pontosabban: reméltem), hogy ha utol is érnek, csak nem ölnek meg! Mondjuk a pálinka darabja 12ezer forint volt, mikor ez realizálódott bennem, akkor azé gyorsabban kezdtem szaladni.

Nos, gondolom jártál már folyóparton, az egy olyan hely, ahol esténként fiatalok üldögélnek, beszélgetnek a tábortűz mellett és néha elfogyasztanak ezt-azt, cigaretta formájában, csak hogy többet tudjanak nevetni.

Én a nagy rohanásban konkrétan 2 másodperc alatt nyomattam egy sámán tűzönjárást az ifjúságnak, mert úgy gázoltam el őket, hogy azt hitték jetit látnak!

Na akkor picit lelassítottam és elnézést kértem, hogy legyalultam a félig megsült szalonnákat, közben utolértek faterék is, akik alig kaptak levegőt és lerogytak a tűz mellé.

A fiatalok nem igazán értették, mi zajlik itt, mondtam hogy nó para csak fogócskázunk, ez ilyen régi busó hagyomány nálunk, télleg, semmi gond, kicsit szusszanunk ha nem baj.

Füvet kértek?-kérdezték kedvesen, én már nyújtottam is volna a kezem (nem vagyok valami nagy fogyasztó, életemben ha összesen 10 szál ilyen dolgot ha eltoltam, azt is 12 éve kb), de Fater rávágott egy marha nagyot a kacsómra, mondván Kis Viku ez nem gyerekeknek való, így aztán a Héves Gusztival felesben eltoltak egy lantot.

Gondoltam, majd lecsitulnak a fűtől én meg visszamegyek a házba mert kezd hűvös lenni, ott is hagytam őket és felmentem.

*                                                       *                                                                        *

Reggel 8-kor ébresztget a Héves Guszti felesége, hogy keljek fel, mert mennünk kéne haza, ők is mennek valahova vendégségbe, leheljek életet az öregbe.

Csakhogy a ház urai nem voltak sehol. Denemám!

A házban nem voltak, a folyóparton sem, a kertben sem, hiába kiabáltunk, hívtuk őket, semmi válasz.

Fél12-kor találtuk meg őket az istállóban, a bokáig érő lószarban horkoltak édesdeden, Héves Gusztin a felesége rózsaszín pongyolája, fateron bajor népviselet és vörös paróka éktelenkedett.

Első gondolatom az volt, hogy ilyen amatőr állatos pornót forgattak biztos valami kelet-stájer kereskedelmi csatornának, az igazság sohasem derült ki, ugyanis nekik ott szakadt el a film, hogy eltörtem az üvegeket, gondolom az akkora sokk volt, hogy utána az agyuk automatikusan törölt minden fájlt.

Délután 2-re tudtunk belőlük embert csinálni, volt nagy fürdés meg tiszta ruhába öltözés, mondanom sem kell, a szagok még vagy egy hétig folyamatosan áradtak belőlük, de átmenetileg ez is jó volt.

Szépen elköszöntünk, szerencsére Adolf épségben megúszta a dolgot, aminek nagyon örültem, kiléptünk a kapun és elindultunk a kocsi felé, amit valahol kurvamessze hagytunk.

Mendegélünk az utcán és azt vesszük észre, hogy minden járókelő olyan furcsán néz faterra. Tudod ilyen megvető, undorodó, lapos nézéssel.

Szagolgatja magát az öreg, hogy miapicsa, ennyire érezni a szarszagot vagy mi, de hát aki az út túloldaláról is így néz, az csak nem érzi! No, így mentünk vagy 800 métert, mikor az öregnek elege lett a nézésekből és megállított egy fonott kosaras öregasszonyt.

-Csókolom, tessék már mondani, miért néz így rám mindenki a faluban?

Az öreg nénike szintén összeráncolta homlokát, mint a többiék és csak annyit mondott:

-Hát, ha maga volt az, aki hajnali fél négykor egy szál hózentrógliban és vadász kalapban szaladt végig a Fő utcán, "SZERETLEK ADOLF, GYERE HOZZÁM FELESÉGÜL" felkiáltással, akkor szerintem ne legyen ennyire meglepődve az úr!-mondta a néni, mi meg joviális arccal és nyújtott léptekkel távoztunk a tett helyszínéről és azóta a Tiszta környékén se jártunk!