Téka sztorik

Fos

2010. november 26. - tekasztorik.blog.hu

Kéremalássan, új irodalmi műfajt hoztam létre, melynek a neve: fos. A fos amolyan semmilyenség, senem vers senem semmi, pusztán kijön az emberből.

Íme egy fos:

Eposz a reménytelenséghez


Egymás sebeit szaggatva
Vágyódás ízű álmokban
karokban, ölelésekben, véget nem érő csókokban
mi is tudjuk
hogy nincs jövő.
Húzd meg, ereszd meg
hazudok, játszom, kérdezek
Figyelek, nevetek, gúnyosan vagyok csak
hátha
de nincs remény
csókok nem tarthatják össze a világot
még a miénket sem.
Szeretlek, szeretsz,
vége, nincs vége,
szeretném, szeretnéd,
más galaxis, más nyelv,
félreértés és elbeszélés
mellélövés, veszekedés
vágyódás, sóvárgás,
érezzelek már, érts már, láss már,
halld amit mondok,
de hiába.
friss síron táncolunk
ki tudja meddig még.

 

 

Na majd fosok még ilyen fosokat. :) szevasztok :)

komment komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek