Téka sztorik

akku-punk-túra

2011. január 18. - tekasztorik.blog.hu

Hol volt hol nem volt, történt egyszer (tavaly) hogy valaki javallotta, hogy menjek el írisz diagnosztikára valahova a világ faszára ( világfa szára) és ott van rengeteg alternatív gyógymód és az majd nekem roppantmód jó lesz.

Nu, kaptam fogtam magam, utaztam egy laza 2 órát (és még mindig nem hagytam el Budapestet!), oda is értem, be is hívtak, meg is sasolták a kis gülü szemeimet, mondtak olyan vadakat, hogy majdnem lefejeltem a troposzféra legkülső határát, de csendben tűrtem. A végén azt mondja a nő, aki elég érdekesen és elég erős ukrán akcentussal törte a magyart, hogy „márádni itt kjezeléssen, menni aáábá á szóóbába, én ljönni mingyárt.” Ó, mondom, elnézést, de nem akarok semmilyen kezelést, nem is hoztam pénzt. „Nljem báj májd fízetni ljegkőzelebb, most csljínálni ákupunktyúrát”

Nekem b***meg? olyan tű fóbiám van, hogy ha 4500 kilóméterről meglátok egy üres fecskendőt, azonnal elájulok. próbáltam szabadkozni, hogy á nem, áá dolgom van, sietek, nem bírom a tűt, eresszen már el, stb, de hát erősebb nemzet, nem szaroznak, letépte rólam a pólómat és lefektetett egy ágyra. Én, konkrétan, már akkor ájulni/halni készültem, mindezt tetézte, hogy egyszer csak egy fehér ruhás nő lépett az ágyam mellé, mellette egy gurulós zsúrkocsin 1 db fém edény, bene kb. 65 millió tűvel. Namondom, ennek a fele sem tréfa, úgy pattantam fel, mint akit megcsípett egy fürkész darázs, de kedves, bársonyos hangon megnyugtatott, hogy nó para, csak a bőröm alá megy egy kicsit, lazuljak el. Na ettől, hogy lazuljak el, úgy befeszültem, hogy egy merev húsdarabként, 500-as pulzussal, hiperventillálva  feküdtem az ágyon és a világ összes nyelvén imádkoztam egyszerre.

nem telt el 2 perc  és úgy néztem ki, mint egy túlsúlyos sündisznó, a fejem tetejétől a kis lábam ujjáig, mindenhonnan ezek a hosszú tű izék lógtak ki belőlem, folyt a könnyem, vert a víz, papot akartam, mint egy elmebeteg, folyamatosan magyaráztam a nőnek, hogy kérem, könyörgöm, én haza akarok menni, de nem törődött velem. „30 pjerc, pihen, élvjezi, éz lénni nljagyon egészséges önnek, látni, többi ember is itt píhen, dljógyul!” Ó hogy baszott volna meg téged a Don-kanyarban a teljes orosz hadtest, te rohadék Másenyká! 30 perc múlva én már halott ember leszek! és körbenéztem és mellettem 5-6 ilyen vén trotty feküdt és halál jól érezték magukat. az egyik oda is szólt: „ugye milyen kellemes?” Az lenne a kellemes, ha az egész fém vödröt az összes kurva tűvel feldughatnám a seggedbe! Nem látod hogy minden másodpercben az életemért küzdök????

Így feküdtem kő mereven 30 percig, míg végre jött valamelyik másenyká és kiszedett belőlem mindent. Gyorsan felültem, felvettem a pólómat, lepattantam az ágyról, majd az ajtóban elájultam.

 

 

 

Isten bizony nem megyek oda soha többet! :) Inkább az asztmaspré!

komment komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek