Téka sztorik

Móki és Böbe visszatérnek :)

2011. február 20. - tekasztorik.blog.hu

Nyílik a tékaajtó és kettő darab, végtelenül aranyos anyóka lép be. Az egyiket már ismerem, ő Böbe, a másikat meg borotvaéles eszemmel kitaláltam, hogy Móki. Nagyon megörültünk egymásnak, épp a hegyen sétáltak és beugrottak a "kedves tékás lányhoz, aki pár héttel ezelőtt olyan türelmesen segített pénzt tenni Böbe néni telefonjába".

Kérdezem tőlük,mi a helyzet, hogy vannak.

Böbe:-Hát a Móki azt találta ki, hogy még mielőtt 100 évesek leszünk (nemsokára), menjünk el síelni a friccekhez, mert még életünkben nem síeltünk, valahogy a háborúk meg a család lekötötték a figyelmünket, naszóval aranyoskám, elmentünk 2 hétre, vonattal...

Móki-mert mi már ingyen utazunk!

-Böbe:- persze persze, ezt a hölgy is tudja, na, ne vágj közbe!

-Móki:- de azt biztos nem tudja, milyen kacéran méregetett engem a kalauz!

-Böbe: -nem kell foglalkozni Mókival, örök húszéves, az a kényszerképzete van, hogy még mindig tetszik a férfiaknak...

-Móki:- más az én koromban már rég halott! engem meg mustrálgatott az a fiatalember!

-Böbe:- jó jó maradj már, vén szatyor, nem ez a lényeg! Szóval, idefigyeljen aranyoskám. olyan magasan voltunk a hegyekben, hogy majdnem szédültünk! a friccek nagyon kedvesek voltak, hát igen, a háborúban is volt köztük pár daliás, udvarias legény, bárki bármit mond... nade, mi ott fent  a hegyekben, hát, aranyoskám, sílécet sem láttunk életünkben...

-Móki:- én az orosz fogságban '42-ben egyszer láttam...

-Böbe: jaj már megint belecsipogsz, várjál, had mondjam már el a hölgynek...

-Móki:-látod kint azt az autót? annak a sofőrje is hogy megbámult most engem! Ne mondd, hogy nem láttad!

-Böbe:-Mondom, el van akadva a múlt század elejénél, nem kell vele foglalkozni. tehát, kaptunk egy szép kis szobát a friccektől, reggeli után pedig elindultunk jól beöltözve, hogy keresünk valakit, aki foglalkozik velünk, vénlányokkal.

-Móki:- Lehet, hogy TE vén vagy, nekem még...

-Böbe:-Most mondja meg! mindjárt 100 éves és még mindig bizsereg a csunyája! Egész életében ilyen volt! Szerintem a háborúk alatt az összes tiszt és kiskatona megvolt neki, azért maradt életben!

-Móki:- Nana, csak óvatosan a száddal!

Böbe:- jaj maradj már... szóval az történt, hogy kerestünk valakit, aki vén csontjainkra felszereli ezt az izét és óvatosan lelök minket a domboldalon, kis kezünket fogva és navigálva. oda is értünk valami fa házhoz, bekopogunk és kilép egy velünk egy korú...

Móki:-azaz fiatal...

Böbe:- tehát kilép egy férfi és döbbenten bámulni kezdik egymást a Mókival... és hosszú percek után kiderült, hogy a férfi az ötvenes években ugyan abban a gyárban dolgozott, mint Móki és hát...

Móki:- a szeretőm volt a Lajos, na, nem kell szépíteni!

Böbe:-képzelje ezt el! ott, a fricceknél, a világ végén, összefutunk egy ilyen emberrel! Na és az történt, hogy mielőtt felidézték volna az elmúlt fél évszázadot, mondtuk a vénembernek, hogy segítsen nekünk, de hát ő már nem síel, mondta, ő csak ilyen helyi ezermester, de segített feltenni a léceket és Móki 1 centi megtétele után elesett és a Lajos karjaiba zuhant és a Lajos norvég mintás pulóverén landolt a műfogsora...

-Móki:-hát ezt a részt azért kihagyhattad volna...

Böbe:- de hát én vagy 30 éve nem nevettem akkorát!

Móki:-neked meg a reggelizőasztalnál beleesett az olvasószemüveget a csájába, mégsem nevettelek ki!

Böbe:-Mert nem volt annyira vicces, mint mikor jött a hókotró és te kiálltál stoppolni a pálya szélére, mert fixa ideád volt, hogy a sofőr téged stíröl! közben meg  olyan fiatal volt, hogy az ükunokád lehetett volna!

Móki:-igenis stírölt, a fricceknek mindig is tetszett a szőke hajam...

-Böbe:- 40 éve ősz vagy!

Móki:-nem baj, átüt rajta a szőke és akinek jó szeme van, az ezt pontosan látja!

Böbe:-na most mondja meg aranyoskám, ilyen egy szipirtyóval barátkozom én lassan 100 éve! na had fejezzem már be, feltartjuk itt a drága hölgyet! Szóval. A Móki ráesett a Lajosra és a Lajoson volt a fogsora, mint ezt már említettem, de hát hiú nő a Móki, nem akarta, hogy a Lajos ezt észrevegye, ezért úgy tett, mint aki megint esni készül, elkapta a Lajos nyakát és ugyanazzal a lendülettel le is rántotta a Lajos parókáját, ami belegabalyodott a pulóverébe már majdnem szintén belegabalyodott fogsorba...

Móki:-de mennyivel sármosabb volt kopaszon a Lajos!

Böbe:-hát te nem néztél ki jobban fog nélkül!

Móki:-nagyon vicces vagy, öreglány!

Böbe:- tehát, ezek ott álltak a havas táj közepén, mindenféle értelemben összegabalyodva, én meg hátat fordítottam nekik és visítottam a nevetéstől, majd elkezdtem csúszni lefelé...

Móki:-háttal...

Böbe:-mint egy darab fa. Ezek meg felriadtak zavarukból, Móki a fog nélküli szájával kiabált utánam, hogy Böbe, Böbe, az iszten ágyon meg állj meg összetöjöd magad édesz isztenem! A Lajos meg a mellkasán fityegő, csattogó műprotkóval és az azt körbeölelő hajkoronával loholt utánam, miközben én csak csúsztam, csúsztam...egyre gyorsabban...háttal...miközben...

Móki:-na mondjad csak, ha már engem eláztattál itt a hölgy előtt!

Böbe:- mondom hát, nem vagyok én szívbajos! szóval, miközben csúsztam, na, tudja, nekem mindkét mellemben daganat volt annak idején és leműtötték őket, ezért nekem olyan melltartóm van tudja, amiben két műmell van, megszoktam már, boldogan élek, nem zavar, csak reggel a kapkodásban nem csatoltam be rendesen a melltartót hát ezek kicsúsztak lassan a kabátom alól, én meg ugye háttal csúsztam lefelé, a Böbe meg kiabált, hogy úriszten a sziszik, elhagytad a szisziket, szegíszég szegíszég, Lajos, gyószan kapd fel a Böbe sziszije ott csúszik jaj isztenem, Böbe!

Móki:-és ekkor esett seggre a Lajos...

Böbe:-na és akkor elesett a Lajos, aki szintén közel van már a százhoz, én csúszott lefelé, szerencsére a melltartómat a cicikkel még fel tudta markolni, és egy viszonylag sima terepen végre megálltunk. És akkor jöttek a hahotázó turisták akik nem értették, mit keres Lajoson egy protkó, azon egy paróka, a kezében meg a melleim, biztos azt gondolták, megvolt neki mindkét öreglány, de mi csak nevettünk, hogy senkinek nem esett komolyabb baja, és mindenki visszatette a helyére a hiányzó testrészeit.

Móki:- és ez még csak az első nap volt...de most már sietnünk kell nagyon, majd folytatjuk...

Böbe: -csók drága, jövünk még, ne haragudjon, hogy feltartottuk!

 

én:-sok puszi, dehogy tartottak föl! jöjjenek máskor is!

(remélem jönnek még)

:)

komment komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek