Téka sztorik

Nőgyógyásznál című sztori.

2011. április 22. - tekasztorik.blog.hu

Kb. 10 évvel ezelőtt történt, hogy anyám könyörögni kezdett, menjek má el végre nőgyógyászhoz, mert ez nem állapot, hogy még sohasenem voltam. Hosszasan ellenkeztem, taknyomon csúsztam, kérleltem, had ne menjek, de végül győzött az anyai szigor.

Gyerekek átjöttek délelőtt, játszottunk, aztán azzal kezdtek el szórakozni, hogy teleszórtak mindenféle valdiznis matricával meg színes képekkel, na mondom ölég vót, hess innen, úgyis mennünk kell, majd este folytatjuk a fesztiválozást.

Anyám kézen fogott és elindultunk a rendelőbe. Tudni kell, hogy én vagyok a galaxis legszégyenlősebb teremtménye, még fürdőruhát sem veszek fel, nyáron ki vagyok készülve a rövid gatyától meg a szoknyától, a nőgyógyász az nekem maga a civilizált inkvizíció! De, nem volt apelláta, menni kellett.

Leültünk a váró terembe, tövig lerágtam a körmeimet, folyt rólam a víz, könyörgőre fogtam, hogy menjünk el, rosszul vagyok, elájulok, majd visszajövünk legközelebb, jaj épp most menstruálok, de poroszos anyám rendre utasított, így aztán nyílt az ajtó és én következtem.

Remegő lábakkal, halál vörös fejjel léptem be az ötven körüli profhoz. Szakáll, szemüveg, igazi tudós alkat, aki előtt szólni sem mersz. Kedvesen rám mosolyog, megkérdezi, miért jöttem? Rákszűrés lesz? Én persze nem tudom, így azt válaszolom, hogy nem akartam jönni de anyukám elhozott. Megkér, hogy fáradjak a paraván mögé és vetkőzzek le DERÉKTÓL LEFELÉ. Na ezen a ponton sokkot kaptam. Álltam, mint akinek a földbe gyökerezett a lába. Néztem a padlót és kővé dermedtem. Odajött, megérintette a vállamat és megismételte. Én meg csak álltam mereven. Aztán azt mondta, hogy ne aggódjak, 30 éve van a praxisban, már mindent látott, pár perc lesz az egész.

Elmegyek a paraván mögé. Érzem, hogy lángol a fejem. Kigombolom a gatyámat, letolom. Szokásomhoz híven dobnám le a földre, mint otthon, de van mellettem egy ilyen álló fa fogas, na, rendes leszek, felakasztom. Letolom a bugyimat, de persze beleakad a bokámba és magatehetetlenül zuhanok előre, reflexből elkapom a fogast, kibaszott nagy puffanással landolok a közben szintén eldőlt paravánra, beütöm a térdem, pucér seggem az égnek mered, bugyi a bokámon, doki rohan oda, hogy mi történt, én már majdnem sírok, annyira ciki az egész helyzet. Gyorsan felpattanok, fáj a térdem, ráestem rendesen. Leveszem a bugyimat, most már minél hamarabb szabadulni akarok innen, édes Istenem, miért kell nekem állandóan rommá égetnem magam??!!

Felfekszem abba az izébe, ahol be kell terpeszteni, becsukom a szemem és imádkozom-pedig nem is tudok. A prof kellemes hangon próbál nyugtatni, hogy csak pár perc az egész, nincs semmi baj, engedjem el magam-ettől görcsöl be mindenki-mindjárt végzünk, satöbbi. Hallom, ahogy matat valahol a szoba végében, fémes eszközök meg minden, én meg fekszem kiszolgáltatottan, mint aki szülni készül. Közelednek a léptek, összeszorítom a fogamat, doki zavartan köhint egyet, majd azt mondja:

-kh...tévedtem. ilyet még valóban nem láttam az elmúlt 30 évben.

 

Jézusom, villan át az agyamon minden gondolat! pöcsöm van! Biztos pöcsöm van! Vagy defektes a puncim! Vagy nincs is puncim! Vagy pöcs alakú a puncim! vagy valami élien van a lábam közt! Mi az, hogy ilyet még nem látott? Nem merem kinyitni a szemem!!! Megkocogtatja a vállam és megkér, hogy nyissam ki látószerveimet. Ott áll felettem, mosolyog és azt mondja:

 

-Ezt találtam a szeméremajkán.

 

És ott van a kezében egy Donáld kacsás matrica.

 

 

 

Irtózatosan elkezdtünk röhögni, aztán már nem is voltam olyan zavarban. Persze soha többé nem mentem hozzá. És persze kaptak este a kölkök hideget-meleget...

 

komment komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek