Téka sztorik

oposszum vagyok

2011. április 29. - tekasztorik.blog.hu

Láttad a Jégkorszak című rajzfilmet?

Láttad.

Na abban volt a csaj mamut, akinek most nem jut eszembe a neve. És neki az volt a fejlövése, hogy ő oposszum. (az oposszum az erszényespatkány, akkora, mint egy egér. köszi wikipédia.)

Hiába mondták neki, hogy nézd már, mekkora az árnyékod, mekkora a lábnyomod, ő váltig állította, hogy oposszum.

Nos, én dettó ugyanez vagyok.

Az énképem leragadt 14-15 éves koromnál, amikor még 50 kiló voltam, hosszú hajú, ragyás és fogszabályzós. Ebből kifolyólag állandóan baromi kicsi helyeken kuporgok. Ha bejössz a tékába, azt látod, hogy itt kucorgok a sarokban, összehajtogatva, mint egy kis csomag. Az ágyam is kicsi, azt hinnéd, leesek róla, de én azt mondom, még nagy is, két ember elférne rajta.

Mivel ilyen aprócskának és végtelenül aranyosnak képzelem magam, ezért bizony előfordul, hogy kényes helyzetekbe keveredem, például beszorulok bizonyos helyekre. Ha játszom a gyerekekkel és átszaladnak 2 villanyoszlop között, simám szaladok utánuk, hisz mit nekem, van hely bőven. Aztán visítva jönnek a tűzoltók, hogy kiszedjenek. Ha tömve van a lift, beszökkenek, mert ó, ide még hárman elférnek. Aztán csodálkozom, hogy a falhoz préselem a népet és villog a "túlterhelt" gomb.

Ha egy bevásárló központban 3 éves gyerekekre méretezett, 100 forinttal működő kis műanyag, berregő, rázkódó űrhajót látok, azonnal bele akarok ülni és nem értem, miért nem férek bele.

Ha ruhát veszek, nem értem, miért csak a könyökömig jön fel az XS-es méret.

De azért a legjobb mégis csak az volt, mikor tavaly nyáron mérleghintáztunk Anitával.

Lementünk a játszótérre a gyerekkel (a gyerekével), majd Anita kitalálta, hogy mérleghintázzunk. Én roppant lelkesen neki is indultam a történetnek, fel is pattantam, majd lekonyult szájjal konstatáltam, hogy nem tudunk mérleghintázni, mert én csak ülök a zúzott kövön, ő meg röhögve kalimpál odafent a 45 kilójával és potyognak a könnyei a röhögéstől, én meg nem értem, most miért nem tudunk rendesen hintázni. Aztán mikor odahívtunk még 5-6 gyereket és felcsimpaszkodtak Anita térfelére, akkor létrejött valamiféle balansz és tudtunk egy kicsit hintázni. Én váltig állítottam, hogy rossza a hinta, hiába lökdösöm magam lábbal, az istennek nem megy. Utána még belepréseltem magam pár gyerekjátékba a játszón, majd rápattantam egy 4 éves gyerek műanyag kis motorjára ami azonnal ripityára tört alattam. Szidtam a konstrukciót, meg hogy a műanyag nem tartós, de végül kifizettette velem a dühös anyuka és rámordított, hogy "maga idióta, miért ül rá a 100 kilójával egy gyerekmotorra? Normális?" Én kikértem magamnak ezt a hangot, közöltem vele, hogy maximum 53 kiló vagyok és szégyelje magát. Kicsit furcsán nézett, de rám mindig furcsán néznek az emberek, mintha bolond lennék...(nem is értem...)

Aztán hazamentünk és Anita ráállított a mérlegre. Azt mutatta, hogy 89, de tudom, hogy rossz. Én egy aprócska kis oposszum vagyok.

Nagy testben.

És?

komment komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek