Téka sztorik

Múzeumi hajsza

2011. június 09. - tekasztorik.blog.hu

Elmentem ma a Szépművészetibe, mert mászkálós napom volt, gondoltam, adok a kultúrának, jáccom túristásdit.

Be is mentem, ki is választottam a legolcsóbb jegyet 1600 forintért, kedvesen felajánlotta a pénztáros hölgy, hogy kérjek az info pultnál térpéket, na gondoltam, ez nem ismer, egy üres, 3 négyzetméteres, ablaktalan szobában is képes vagyok eltévedni, mit nekem térpék, majd a teremőröket kérdezgetem.

El is indultam, már magától az épülettől bekönnyeztem, de azért voltak képek is. Most nem untatom a műértő közönséget, hogy mik voltak, mindenki volt már múzeumban, ha önszorgalomból nem is, iskolával biztos még a nyolcvanas években.

Tisztességes japán turistaként erőteljes léptekkel végigpörögtem a termeken, 4-5 kép ragadott magával, nem is néztem meg mindet, másfél óra után kezdet érezni, hogy leszakadnak a lábaim, közel 90 kilósan nem épp leányálom az ilyesmi, szóval, gondoltam, itt a vége fuss el véle, ez biztos a kijárat és kislisszolok.

Utamat állta egy végtelenül édes aranyos cuki öreg teremőr bácsi, aki nemodabuda felkiáltással-amúgy gőzöm nincs, honnan tudta, hogy mit láttam és mit nem-felzavart a második emeletre, hogy ugyan nézzem már meg a holland festőket is, azok olyan szépek. Kedves unszolásának nem tudtam ellenállni, fel a másodikra, holland festők, ühüm, aham...deszép (tényleg szép), ég a lábam, gyorsan megnézek mindent. Megint elment 1 óra. Kijárat. Nénike rám néz, hogy jaj hát ő lekísér, mert lent is van egy csodaszép kiállítás, biztos nem láttam-kezdett előjönni az üldözési mániám, mi van itt mindenki azt lesi, hogy láttam-e az összes képet, vagy ők jutalékos rendszerben vannak, minél több időt töltenek itt a látogatók, annál jobb neki vagy miapöcsöm-szóval beszállt velem a liftbe és levitt. Ott megint 1 óra. Na, körbenéztem, nincs-e valami kommandós öreg teremőr, aki rám vadászik és minden áron belém akarja tukmálni a kultúrát, szóval feljöttem a pénztárakhoz, ahol a biztonsági őr széles mosollyal mondta, hogy nézzem meg a görög-római tárgyakból készült kiállítást, mert látta (!), hogy nem itt kezdtem, hanem a másik oldalon. HÁT A KURVA ÉLET INNEN NEM LEHET SZABADULNI, VAGY MI? MI EZ A HELY? VALAMI CSAPDA? persze kedvesen mosolyogtam rá és megnéztem a kiállítást, a lábaimat már egyáltalán nem éreztem és árgus szemekkel kerestem a kamerákat, hogy vajon tényleg mindenhol engem figyelnek? Vagy az gyanús, hogy magyar vagyok? Vagy ennyire látszik, hogy rég voltam múzeumban?

Nem is tudom hány óra elteltével, mikor már azt is megnéztem, ahova nem is szólt a belépőjegyem, átcaplattam ezernyi termen ezernyi festmény között, végre megközelítettem a kijáratot.

 

 

...És akkor egy kedves öreg teremőr néni a vállamra tette a kezét, hogy ott található a szuvenír shop...

komment komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek