Téka sztorik

A névjegykártya

2011. október 22. - tekasztorik.blog.hu

Rólam tudni kell, hogy habitusomat illetően Mr.Bean és Terézanyu keveréke vagyok, ez most egy nagyon szép szinonima a "szerencsétlen balek"-ra, de így mégis csak jobban hangzik.

 

A tegnapot nem részletezném, gyakorlatilag reggeltől estig vagy a fajanszban vagy a csapban volt a fejem és nem azért mert "jó volt a buli" és diszkógömbök meg Martinik pörögtek bennem, így aztán el is jöttem a melóból 3 óra tájékán. Gondoltam ennek a fele se tréfa, lemegyek a körzetihez-nagyonbátran és nagyonbízva hogy míg leérek, se alul se fölül nem jön ingerenciám- hátha mond valami okosat, úgyis ismer pici gyerekkorom óta-mikor még azt írta a kartonomra, hogy "jól táplált, mentálisan és fizikálisan egészséges gyermek", az idők során ez megváltozott -a jól tápláltból túlsúlyos lett-, de nem írom le ide az egészet mert elfogynak a billentyűk.

 

Amit még tudni kell, az az, hogy akármilyen  (AKKKKKÁRMILLLLYEN) betegséggel megyek orvosokhoz, mindig az a vége, hogy pszichológushoz küldenek. Lásd asztma, lábtörés, nőgyógyász, tüdőszűrés, ortopédia, fülészet, TELJESEN MINDEGY, beszélgetünk 4-5 mondatot (szerintem itt van a bibi) és máris csusszan elő a fiókból a kis diszkrét névjegykártya, hogy hát kedves Viki, ezt a kollégámat tudnám ajánlani hát mert...

 

Hívtam anyámat, hogy megyek dokihoz, mondta, hogy kössünk fogadást, feltesz rá 20 rongyot, hogy az lesz a vége, hogy névjegykártyával távozom. Mondtam neki, hogy ne röhögtessen, ez TÉNYLEG nem az a helyzet, ez sima ügy, de oké, áll az alku és becsületes leszek, ha ESETLEG névjegykártya lesz a vége, nem tagadom le, hazahozom. De úgysem lesz. És már dörzsiztem a tenyeremet, hogy juhéjjj van 20 rongyom...

 

Szóval. Bemegyek a rendelőbe, szokás szerint ezer ember, kérdezem zavartan, hogy Egri doktornőhöz ki az utolsó, egy öreg bácsi jelentkezik, valaki pedig közli, hogy a doktornő 2 hete nyugdíjba ment, egy új, fiatal orvos van helyette, de ne aggódjak, ő is nagyon aranyos. Persze azonnal elkezdek aggódni, hát milyen dolog már egy vad idegennél azzal nyitni, hogy heló szia szevasz, fosokhányok egész nap, mi a pálya?

 

Sorra kerülök és még csak 2 és fél órát vártam, belépek, huszonéves fruska üldögél az én imádott 75 éves dokinénim helyén! Ó máj fákin gád, gondolom magamban, hát most mi lesz. Ez nem is tud rólam semmit!!! Mindegy, legalább tuti nem fog pszichológushoz küldeni.

Leülök, kérdi mivan, próbálom elmondani tőmondatokban, hogy ne égjek rommá, szerencsére hamar megérti mert állítólag valami vírus van mostanság. Majd a következő beszélgetés veszi kezdetét.

-Evett mostanában valami külföldi ételt, vagy valami nehezet?

-Anyám vett norvég kaviárt. Tudja anyámmal lakom. Januárban leszek 35 de nem azért lakom vele mert sérült vagyok hanem mert hát ennyi pénzből leválni manapság...szóval azt ettem. Meg francia sajtot. A Neszkvik kakaó sem magyar szerintem. Egyáltalán van még itt magyar élelmiszer? Szerintem a vaj sem az. Tuti létezik vaj maffia, tyí apám, azok aztán kereshetnek!...

-Ő, jó értem, köszönöm. Szed valamilyen gyógyszert?

-Képzelje, már 1 hónapja nem. Nem szedek semmit. Az asztma gyógyszert sem szedem mert dzsedi vagyok, velem van az erő és úgy döntöttem, ha jön a fulladás hát had jöjjön, én erősebb vagyok nála! Tudom arra céloz, hogy testsúly csökkentőt szedek-e vagy hajnövesztőt, mert hát én is ezt kérdezném magamtól ha orvos lennék, de...

-Nem, nem ilyenekre gondoltam... Fogamzásgátlót szed?

 

(hopp itt felugrott a vérvörös zorró álarc, olyan enyhe metamorfózison szaladtam keresztül, mint mikor egy hatalmas tábla út széli pipacs emberré alakul nagy hirtelen...)

-Hát őőőőőőőőőőőőőőő nem szedek ilyet...

-Akkor hogyan védekeznek? Esetleg allergiás?

-Kik hogyan védekeznek? (máris többes szám második személyben beszél, na, kezdődik, skizonak néz.)

-Maguk hogyan védekeznek?

-KIK? (KIK BAZMEG? VAGY AKKORA DARAB VAGYOK HOGY AZT HISZI HOGY EZ 2 NŐ?)

-Hát maguk. Maga és a párja.

-Jaaaaaa, értem, elnézést (köhintek zavartan). Hát, nekem nincs... érti na...nekem...nincs...

-Ja értem. Akkor óvszert használnak az alkalmi együttlétek során?

 

Na itt már tényleg kezdtem gondolatban bemászni a szék alá, hát hogy lehet már egy vad idegentől ilyeneket kérdezni????? Én meg itt feszengtem a fosáshányáson ez meg már a tundrabugyimban turkál!!! SEGÍTSÉG!!!!!!!

-Hát én... tudja... nekem nincsenek "alkalmi partnereim" mert nem vagyok ösztönlény, tudja, érzelmek nélkül nem igazán hiszek a... érti... amikor a lélek a fogason hever, ahogy a költő mondaná, én abban...nem igazán..szóval hát.. nekem nincs ilyen...

-Ja értem. És mikor volt utoljára mikor nem "hevert a fogason a lelke"?-kérdi kedvesen mosolyogva de úgy mosolyog, amit már ismerek, ahogy a gyogyósokra mosolyognak az orvosok, tudod, ilyen nagyon szelíden, a "te annyira édes kis elmebeteg vagy" című tekintettel...

-Nézze-szedtem össze magam.-Én nem terápiára jöttem ide, hanem azért, hogy adjon nekem valamit a gyomorbántalmaimra. Ahhoz képest kissé elkanyarodtunk a témától..

-A gyomor panaszok gyakran pszichés eredetűek, ezt a faktort is ki kell zárni...

-NE MONDJA NEKEM AZT, HOGY PSZICHÉS!!!!!!!! (ordítottam fel még mindig vörös fejjel!)

FOSOK BAZMEG, HÁNYOK BAZMEG, NEM DUGOK BAZMEG, DE MINDEZ NEM PSZICHÉS BAZMEG, ÍRJON FEL NEKEM SZENET BAZMEG, VAGY VALAMI FLÓRÁS-REKLÁMOS-DIZÁJNOS CUCCOT BAZMEG,VAGY AMIT AKAR, DE SZÁLLJON KI VÉGRE AZ INTIM SZFÉRÁMBÓL!!!!!

 

 

Dokinénin látszott, hogy nagy a baj, rajtam ugyanez látszott, csendben elővett pár üres receptet, kitöltötte, majd mikor távozni készültem, utánam szólt, nyílt a kis dugi fiók az asztal alól és elővillant a szokásos, diszkrét, fehér kis névjegykártya, Dr. Ábrahám Péter szexuálpszichológus finom, cirkalmas betűivel...

 

 

 

-20 rongy és válthatok körzetit. fasza...

 

komment komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek