Téka sztorik

Joli-a Blaha vörös csillaga

2011. december 15. - tekasztorik.blog.hu

Felkelek reggel, mondom anyámnak, hogy vegyél elő zsepit, mert nem leszek benne se a Story magazinban se a Valóvilágban, nincs már ötletem, kiégtem szakmailag, egy szar vagyok, egy fos, egy nímand, egy baktérium, itt verik a népek a virtuális ajtót, hogy írjak, én meg nem tudok, mert nincs ötletem, kész, vége mindennek, ennyi volt a fényesen felfelé ívelő csillagom, nekem lefőtt a kávé, kolostorba vonulok, aviszonhallásra.

 

Anyám áll, gondolkodik, aszongya: Miért nem írsz a Joliról? Hát az egy jelenség! Emlékszel még rá?

ÚRISTEN! Hát hogyne emlékeznék!

 

Dolgoztam 2 évet Megdonácban, mert ahhoz aztán kurvára kellett az egyetem, majd utána nekiálltam másmilyen melót keresni, mert sajtburger folyt ki az orromon is.

Nézegettem hirdetéseket és jártam a várost, hol lehetne elhelyezkedni.

Ekkor botlottam bele egy kis cipőboltba a Blahánál. Ki volt ragasztva egy cetlire hogy eladót felveszünk.

Bementem és fényt kaptam.

Megvan neked fejben a Queen Latifah?

Megvan.

Fesd át a bőrét fehérre, csapj hozzá egy laza 60 kilót és kapsz egy Jolit.

Apááááám! 230 kilós, vörös parókás, erősen sminkelt, műkörmös termékenység istennő, olyan temperamentummal, hogy a jövőheti fing vigyázzban állt benned!

Belépek, mint egy kis riadt nyúl-hozzá képest-, Shrekesmacskás szemekkel, hogy hát jónapot én jelentkeznék az állásra.

-Eszem a zúzád cicabogár-ölel magához, miközben eláraszt a Szofi meg az olcsó parfüm illata-Joli vagyok, a külföldi vevőknek csak Dzsoli. Gyere csillagvirág, megmutatom neked az én kis birodalmamat. Itt vannak a férfi skárpik, kamu digó műbőr nagyrészt, de bőrként áruljuk, itt meg a női cipellők vannak aranyom, természetesen mindegyik bőr, mert a picsák nem vesznek velúrt meg műbőrt és természetesen mindegyik ehte originál digó. Ennyi a történet cicabogár, ezeket kell eladni. Dolgoztál már kereskedelemben, angyalom?

-Igen...igen...mondjuk cipőboltban még nem de...

-Semmi az egész. A szart is el lehet adni aranyom, megmutatom neked a következő vevőn, aki bejön az ajtón.

 

Ezzel rágyújtott-az üzlet kellős közepén-majd kortyolt egy nagyot a rumos kávéjából.

 

Nyílt az ajtó, belépett egy 90 év körüli bácsi, szódásüveg szemüvegben, kopott aktatáskával, hogy BKV jegyet árulunk-e. Na, Jolinak több se kellett, már repült is rá az öregre.

-Szevasz papa! Pont téged vártunk itt a kis barátnőmmel...mi is a neved? Ja Viki, igen, Viki. Szóval minek neked BKV jegy apukám, fiatal vagy, fickós vagy, áll még a cerka látom én, tudsz te gyalogolni, de hát ilyen topánkában már ne is haragudj, na gyere édes fiam, mutatok neked igazi olasz cipőket, nem túl drágákat, hogy maradjon csirke farhátra a kis nyugdíjadból...

-E... e.. elnézést én csak BKV jegyet...

-Jaj papa, a frászt hozod rám a dumáddal, hát csüccs le a kis fokhagyma popsidra cuncikám-és lenyomja az öreget a stokira-, gyere szépen levesszük a cipődet, hopp, látod? Itt egy lyuk rajta! Ezzel én ki nem engedlek a boltból édesapa! Hát mit mondanak majd az emberek? Hogy a Joli így engedi el a vevőit? Na nézzük hanyas a bütyköd kis csillagom. 42. Itt van ez az olasz bőr cipő, 8500 forint, de nekem nem lenne szívem ennyit elkérni tőled, mert nagy testben nagy szív ketyeg tudod-e te kis megszeppent mókus, hát idefigyelj, ötezerért a tiéd, várjál, felhúzom, így ni, most sétálj benne hogy kényelmes-e, bogaram.

-Hát... izé... (hebeg habog az öreg, akit lesokkoltak a felpörgött események én meg csak pilláztam valamelyik tükör előtt...)

-Na ugye kényelmes? Ezek a digók nem szaroznak édesapa! Ezek tudják a tutit! Milyen kis hetyke lettél egyből figyeled? Ezt rád öntötték édesapa, ugye kényelmes? Igen? Pont illik hozzád, a stílusodhoz, nem túl fiatalos de azért divatos, menő leszel majd ha mész az apehba vagy a nyugdíjfolyósítóba vagy amikor az önkiszolgálóból viszed haza ételhordóval a kajádat. nem?

-Hát...hát..nem is tudom, ez egy 14 éves cipő...

-Na akkor basszuk is kifelé a kukába, hát apukám, hol kapsz te ilyen olcsón valódi olasz cipőt? Csak a Jolinál édesöregem. Mehet az ötezer?

-Hát...Igen az valóban nem sok... Tessék mondani asszonyom, ez vízálló?

-Micsoda? Ezzel a vízen fogsz járni papa! Tűzálló, vízálló, csókálló, kiváló, mindent tud édes kis szivem szotyolája!

-Jó jó...akkor megveszem...

-Ez a beszéd cukorborsó-és hatalmas ölelésébe zárja a riadt verebet, nyom a homlokára egy rúzsos cuppanós puszit.-Tessék, kész is vagyunk, itt a blokk, ha töri a bütyköd, gyere vissza, Isten áldjon arany bogaram!

-Hát akkor.. a viszont látásra... Esetleg BKV jegyet...

-Azt itt kapsz mellettünk a trafikban mézesmackó! Vigyázz magadra!

 

 

 

Én, konkrétan, nem tértem magamhoz. Csak álltam mint egy elem nélküli vibrátor és próbáltam agyban feldolgozni az eseményeket.

Odalibben hozzám Joli, aszongya:

-Na így kell eladni prücsök. Látod?

-Á, hát én így..én így biztos nem tudok kezcsókolom, hát én...

-Majd belejössz-ölel át-, semmi az egész.

 

Ekkor megint nyílik az ajtó és amerikai turisták lépnek be.

Namármost vannak emberek, mint például Joli, aki a világ minden nyelvén beszél activity üzemmódban. Ő maga volt az egyszemélyes kommunikációs főiskola.

Szóval beléptek az amcsik.

-Háj, du ju nó ver iz Parlament?

-Háj szvíthárt, kámon kánom, no parlament, no, no, itálián súz, kámon kámon háni!-és már terelte is be őket az üzletbe.

-Őőőőő szori, vi dzsászt...

-Nó no szori, szit dán háni, gyere csak,kámon, nézem meg a súzodat, hát ez nagyon bed, nagyon bed, ronda, kopott, old súz ju nó, én mutatok itálián ledör súz, ezt próbáld fel szvíti, igen-és az amcsikon már gyakorlatilag egyáltalán nem volt cipő, ott ültek zokniban és pánikban.

-Lúk et disz súz háni, ez jó neked, gúd gúd veri gúd, ne rázd a fejed, akkor is rádadom bazmeg, mert neked gúd, látod? szí? Kényelmes mi? Cséndzs kálör? Semmi gond, hozok másikat, nesze. ez gúd? állj fel, sztend áp túriszt, lehet vókingólni itt a mirror nézzed magad szí? itálián! originál itálián ledőr!

 

A két amcsin máris ott figyelt úgy 50-60ezer forint összértékben 1-1 pár cipő, azok pedig elkezdték átérezni a magyar vendégszeretetet és helyzet komolyságát, illegtek billegtek a tükör előtt.

-Ugye mondom én ámerikensz, hogy ez veri gúd cipő aranyoskáim! Ne törődj vele mi van ráírva, szikszti tázend, oké? szörti tázend per stükk, érted? a tú darab az szikszti tázend. oké? ólrájt?

 

A turisták elővették a pénztárcájukat és kipergettek egy laza 60 rongyot, mondjuk ezek valóban korrekt, jó kis bőr cipők voltak, szó se róla, de hát ahhoz képest, hogy csak a Parlamentet keresték, elég drága volt az útbaigazítás.

 

Elmentek, Joli leült és rám nézett.

-Na kis bogár? Akarsz itt dolgozni?

-Hát csókolom, én ehhez, azt hiszem, töpörödött kis nokedli vagyok, ne tessék haragudni meg minden...

 

Szorosan magához ölelt, adott egy puszit és azt mondta, majd nézzek be, ha erre járok.

 

Hát, így nem lettem cipőbolti eladó.

 

 

 

 

 

komment komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek