Téka sztorik

Fater, a mozigépész

2012. március 25. - tekasztorik.blog.hu

Na szóval, ma ebéd után az történt, hogy megkérdezte fater, mihez lenne kedvem, mert látta, hogy céltalanul lődörgök a lakásban és bármelyik spanomat hívom, senki sem ér rá, úgyhogy megsajnált orrlógatás ügyileg és feltette ezt a kedves kérdést.

Mondtam neki, hogy nagyon rég nem voltam moziban, mondta, hogy 30 fok van a napon, csicseregnek a madarak, lebbenek a mini szoknyák, tombol a tavasz, hát mennyire jó elképzelés egy sötét, légkondicionált dobozban ülni és zacskózörgést meg szürcsölést hallgatni, de, oké menjünk, ő választ filmet, ami irtó könnyű vállalkozás, tekintetben véve a cseppet sem elhanyagolható tényt, hogy utoljára 1973-ban volt filmszínházban és még ott tart fejben, hogy a páholyba kér jegyet és 15 perc a híradó.

Elővettünk egy műsorújságot és mivel nem tudtunk megegyezni, ezért annyiban maradtunk, hogy beülünk az oldtájmerbe, elindulunk a körúton, oszt lesz ami lesz.

Így is történt, csapatunk a kis citromsárga, 41 éves 850-es Fiat Sport Spider Cabrióval (fater mesterműve, 3 évig dolgozott rajta, sírsz, olyan gyönyörű), miénk a világ, süt a nap, szippantjuk befele a tavaszt, mikor is, szinte egyszerre vesszük észre, hogy hoppácska, ott egy mozi. Ilyen kis művész jellegű, retro.

Bemegyünk, lazák vagyunk, mondjuk a raszta hajú kasszásnak, hogy 2 jegyet kérünk, ha van olyan film, ami pont most kezdődik.

Van. Viszont nincs büfé, ami remek, mert nem lesz zaj.

Mondjuk, közönség sincs, ami kicsit gyanús, dehát tudjuk, válság meg minden.

Leülünk a kis fenekünkre, szakadt székek, szakadt vászon, omladozó falak, elkezdődik a vetítés.

Na most az rendben van, hogy lement 25 perc és valami japán-török elvont kurvaannnnya volt holland felirattal és követni nem lehetett, hogy mivan, de állandóan megállt a film, hallani lehetett, ahogy a gépész anyázik, miközben módszeresen fújja a nézőtérre a cigifüstöt.

Faternak tele lett a puttonya, felpattant, hogy hát ilyen nincs, megnézi, mi baja a vetítő gépnek, mert neki bejön ez a film (WTF?!), végig akarja nézni, mert érteni akarja és a végén biztos összeáll. Mondtam neki, hogy ez tipikusan olyan film, hogy csak 3 kiló heroinnal, másnaposan, cafatokra tépve lehet megnézni, de élvezni és megérteni soha, de leszarta mit pöntyögök és határozott léptekkel elindult a vetítős csávóhoz. Én meg utána, mert tudtam, hogy ebből blog lesz...

Fater illedelmesen bekopog, egy 60 körüli csóka kinyitja az ajtót, állnak, állnak, nézik egymást, majd Faterból kirobban:

-Bádogos Jani!!!! Hát basszameg te mit csinálsz itt?

-Öcsike!!!!!!-csillan fel a manus szeme.

Na, mondom, ilyen nincs, hát ez télleg mindenkit ismer. Kiderült, hogy ipcsitancsiba (ipari tanuló suli)jártak együtt, az autószerelőbe-hova máshova-még Krisztus előtt, szóval elbeszélgettek kivel-mi történt, közben fater szétkapta a mozigépet, kunyerált eszközöket, alkatrészeket, hümmögött, pucolt, lazított, húzott, leszedett, visszarakott, olajozott, érdekes módon, a tekercsek közül előkerült egy kis hazai, na azt elszopogatták közben, kérdezték, kérek-e, de nekem is van tartásom, meg mivoltom, nem iszom 2 dohányos pasi után, laposüvegből, meggypálinkát...szóval hoztam egy műanyag poharat...nőiesen...

Így ment el másfél óra, a gép megjavult (mert fater genetikailag képes mindent, de MINDENT megjavítani, szerintem van az agyában ilyen multifunkcionális világkapcsolási-és szerelési útmutatási térkép vagy mi), aztán fater megkérdezte, hogy bár roppant izgalmas ez a semmiről nem szóló művész izé, nincs-e itt a pult alatt valami jó kis Denírós film, azt megnézne egyet, cimbora mondta, hogy lemegy a raktárba, keres egy tekercset, úgyhogy felhozta a Sleepers címűt (nem láttam sokszor, csak a stáblistát tudom 32 élő és holt nyelven), adott még némi hazai ízt a poharamba, meg faternak egy másik bugykost, visszakísért minket a nézőtérre és mondta, hogy nyugodtan dohányozzunk, úgysincs itt senki, hamuzásra meg itt egy üres szalontüdő-zsemlegombóccal elnevezésű pléh vacak, aztán a viszonhallásra.

Szóval irtó lazák voltunk, én elfogyasztottam szerintem negyed decit a pálinkából, fater szerint több volt, mert úgy vihogtam a drámai részeknél, mint egy csillámfaszcickány, véget ért a film, elköszöntünk a havertól, mondtuk neki, hogy nem valószínű, hogy máskor is jövünk, de sose lehessen tudni, aztán boldogan, felhőkön járva az örömtől és az élményektől, kileptünk a körútra, ahol egy akkora kerékbilincs éktelenkedett a kis oldtájmeren, hogy faternak vissza kellett mennie a cimborájához, kérni egy kis szíverősítőt...

 

 

komment komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek