Téka sztorik

Sadafakap, avagy inkább nem kéne angolul beszélni.

2012. május 05. - tekasztorik.blog.hu

Szóval megint itt vagyok a kis vörös hobbitok földjén (Anglia), úgy fest, maradok is hosszú távon-bár, ha így folytatom, szerintem kitoloncolnak...

Namármost rólam tudni kell, hogy azafajta balfasz vagyok, aki baromira konyhanyelven nyomja az angolt, de azt gecibátran. Ha engem ledobsz ejtőernyővel Norvégiába, egy kannibál törzshöz, azoknak is lököm a süketelést minden élő és holt nyelven. Ismered az ilyet, az igazi  bolond, aki olyan szavakat is mond, amik nem is léteznek!

Hát így történt, hogy el lettem küldve (meg lettem kérve virágnyelven és angyali hangon), hogy vegyek a gyerekeknek popsikrémet meg popsi törlő nedves biszbaszt.Ezzel semmi gond nem volt, amíg oda nem értem a pulthoz a patikában vagy miatökömben és akkor megkérdezték, hogy vadafak (persze nem ííííígy) és akkor én a következőket bírtam mondani:

-Áj lájk ö bébi esszhól klíner end ö bébi essz krím-és közben, profi ektiviti játékosként, elmutogattam a cselekményt is, nehogy félre legyek má értve, he!

 

Puffff, azt az arcot amit csóri nő vágott, én meg röhögtem, mert a szívem mélyén tudtam ám, hogy ez vulgarikusz hungarikusz, de a sótlan picsa nem röhögött, hanem hidegen átnézett rajtam és azt mondta, hogy next plíz, ami adott helyzetben azt jelentette, hogy húzzak a vérbe, kéri a következőt, mert én itt perszóna nongráta vagyok.

Erre befostam, mert oké, furán magyaráztam el a dolgokat meg minden, oké, seggtörlőt tudok venni, de seggkrémet nem, mert ötezerféle van és persze elhagytam a cetlit, hogy mi a márkaneve, szóval nekem VALÓBAN fontos volt az a telibevert seggkrém, de meg lettem alázva emberi mivoltomban, szóval kerestem egy biztiőrt. A biztiőr jó csávó volt, megeresztettem felé egy csábos mosolyt (csábos: képzelj el engem a magam 84 kilójával, pufi kabátban, tréning gatyában, szutyok hajjal, lukas edzőskárpiban, mindezt úgy, hogy gyakorlatilag tetőtől-talpig rámszáradt bébikaja,gyerektakony és nyál borít, valamint az állandó nátha miatt fokhagyma szagú a leheletem, mert egyfolytában azt zabálok), szóval mint valami puffadt hómlessz, rávicsorogtam és a következő mondattal kínáltam meg:

-háj, áj níd ö vazelin krím, bébi...

 

...és akkor ez volt az a pont, ahol távoztam -majdnem önként-és vannak ilyen 1 fontos boltok és akkor ott vettem mindent és nem kérdezősködtem. Hazaérvén persze kiderült, hogy nem popsikrém, hanem síkosító, de engem ismerve ezen már meg sem lepődött senki.

 

A másik kedvencem meg az volt (csak hogy tovább égessem magam, mert az tökjó), hogy elmentünk a szomszédokkal valami proccos étterembe. Ott ültünk és próbáltam csendben lenni, bájosan mosolyogni, mikor is Dzsim, aki irtó öreg és parkizonja meg álchejmere van-ezek ilyen idős kori hobbik-, kigurult a tolószékével a rötyire, majd visszagurult (ez ilyen elektronyos cucc, amit a gyermeki éned kibaszottul irigyel) és akkor azt láttam, hogy odaült mellém Dzsim és folytatta a vacsorát, de elfelejtette felhúzni a zippzárját és cakkumpakk kint volt neki a bré.

 

Namármost vannak helyzetek, mikor a fejedben lévő, virtuális útikalauzt fel tudod lapozni, hogy mit kezdj például olyan helyzetekkel, mikor lerobban a kocsid, vagy vendégségben összeszartad a vécét de nincs kefe, vagy épp rajtakapod a pasidat hokizás közben az erkélyen,de hiába kerestem, nem volt olyan paragrafus, hogy "mit kell mondani/csinálni, ha egy elegáns angliai étteremben észreveszed, hogy a melletted ülő öreg bácsinak kint van a pöcse." Így aztán arra gondoltam, hogy

1. Ugyebár azt nem lehet, hogy észrevétlenül megfogom egy kis szalvéta darabkával a gyulai kolbit és visszateszem a helyére, majd felhúzom Dzsim zippzárját, mert az feltűnő.

2. Sugdolózni nem illik.

3. Le kell passzolnom valakinek a feladatot, aki segít Dzsimnek visszatenni a kis ráncos bécsi virslit a gatyeszba.

 

Hm....fogós helyzet, végül arra jutottam, hogy szólok a pincérnek, majd ő cselekszik, biztos látott már ilyet és ki van tréningelve efféle malőrökre.

Odamentem hozzá és azt mondtam:

-Őőőőőőőőőőő (ezt rém hosszan, mert úgy gondoltam, az nagyon arisztokratikus), őőőőőőőőő ekszkjúzmi szőr, őőőőőőőőőő disz old mensz dikk iz autszájd, plíz help.

 

 

És ekkor a pincér elfehéredett majd elvörösödött és még vígan ettünk, de hozták a számlát és megkértek minket, hogy menjünk a picsába, de ezt valóban olyan udvariasan, hogy szinte örültünk neki és meg is köszöntük, de én azt hiszem most egy darabig inkább nem szólalok meg semmilyen környezetben, mert valahogy mindig az a vége, hogy el vagyok zavarva.

 

(...és voltam közértben és akartam venni rákot és mondtam a néninek, hogy áj láv kenször és azt mondta, hogy ju ár idiot és elmondtam itthon és télleg idióta vagyok és játékboltban akartam venni tollaslabdát de ezt a képzelőerőtökre bízom, hogy hogyan magyaráztam el...)

 

 

 

Majd még jelentkezem, biztos lesznek rém izgalmas dolgok, addig is, hajrá magyarok!!!!!!! Beszéljetek bátran, lesz ami lesz!!!!!

 

komment komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek