Téka sztorik

A balatoni nyár-rövid tanmese

2012. június 03. - tekasztorik.blog.hu

Nyár volt.

2002.

Annyira meleg, hogy szinte fekete masszaként folyt az aszfalt a lábunk alatt.

Fater kitalálta, hogy pattanjunk fel a vonatra és menjünk le a Balcsihoz lángost zabálni.

Azért vonattal, mert azzal 3 óra, kocsival meg háromnegyed.

Jó jó, az igazsághoz hozzátartozott, hogy nem volt épp kocsija aznap, mert kölcsönadta a Szepinek.

Lementünk a Délibe és felültünk a vonatra.

No légkondi, no légmozgás, no ülőhely.

Túlélésre mentünk nagyon keményen, kiültünk oda a senki földjére, a vonat végibe, tudod, ahol van 1 darab lehajthatós szék és lehet cigizni. Én ültem, fater kapaszkodott a nyitott ajtónál és a katonaévekről beszélt, hogy mekkorát és mennyit szívott Pécsen, közben cigiztünk, ő húgymeleg dobozos sört ivott, én meg jegesteát, amitől még szomjasabb lettem.

Sok cigit szívtunk, sokat nevettünk, sok időnk is volt, mert lassan suhant el mellettünk a táj. Minden fánál megállt a vonat, szerintem ez volt életem leglassabb utazása.

 

Végre megérkeztünk Füredre.

Már hozzánk volt tapadva a ruha, tetőtől talpig a saját izzadságunkban tocsogtunk.

Elslattyogtunk a partra, zsúfolásig volt, megláttuk a vizet és gondolkodás nélkül belemásztunk a magyar tengerbe.

Ruhástul.

Mert ugye csak lángosozni jöttünk.

Fél óra hűsölés után kikúsztunk és kerestünk egy büfévé avanzsált lakókocsit, ahol arany árban mérték a palacsintát, lángost, főtt kukit, üdítőt.

Kértünk két sajtos tejfölöset meg 2 kólát és leültünk vizesen egy padra.

Néztük a tájat és megrohadtunk a hőségtől.

Fater visszakanyarodott a katonaévekhez, hogy hogyan baszkodták fejen egymást lejárt löncshúskonzervvel, majd hogyan kellett felsikálniuk a körletet fogkefével és hogyan verték agyon egymást pokrócba bugyolálva, illetve, hogy neki azért mégiscsak szerencséje volt, hogy a sportszázadhoz került, mert egész nap rúghatta a bőrt.

Ezerszer végig hallgattam már a történeteit, de mivel tele volt a pofám lángossal és az orromon jött ki a kólából áramló szénsav, ezért csak hallgattam és bambultam a Balatont.

 

Így voltunk mi ott kettecskén, mikor is odalépett hozzánk Bundi.

Bundi-mint utóbb kiderült-vasutas volt Balatonfüreden, öreg, depressziós embernek látszott, egy teli műanyag pohár fröccsöt szorongatott és szemmel láthatóan nem volt jó kedve.

Leült mellénk a padra, 1 szál sortnadrágban és szintén baromi büdösen, aztán se köszönés, se semmi, mesélni kezdett.

"Volt itt egy nagy baleset '76-ban. Összeütközött két szerelvény, frontálisan. Valahol a kollégák elbaszták a váltót, aztán volt nagy csitt csatt, meg tűz meg halottak meg minden. Ameddig a szem ellátott, csak sérültek, meg jajveszékelő asszonyok, megcsonkított testek, végtagok, bőröndök, nem kell részletezni, mindenki látott már ilyet.

Jöttek a mentők meg a tűzoltók, odasereglett mindenki a környékről és az emberek próbálták menteni a menthetetlent, kötszereket meg vizet hoztak, gyógyszert, kinek-mije volt otthon.

Én még akkor forgalmista voltam, kis zöldfülű legényke, még biciklivel sem láttam elesni soha senkit, nemhogy autóval karambolozni, vagy uramatyám ne adj, VONATTAL! Teljes pánikban szaladgáltam fel s alá a riadt tömegben, majd egyszer csak azt vettem észre, hogy a haldoklók és sebesültek között négykézláb kúszik egy férfi, kezében fekete bőr táska és a szenvedőkről szép sorjában szedi le az arany órákat, gyűrűket, nyakláncokat, fülbevalókat. Teljesen megdöbbentem, mondhatni, lesokkolt a látvány, hogy a nagy riadalomban, a nagy jajveszékelések közepette, hogyan képes valaki ilyesmire, hogyan juthat egyáltalán eszébe...

Éppen egy zsebórát halászott ki egy öreg ember zakójából ez a furcsa valaki, mikor is észrevehette, hogy döbbenten állok már egy ideje tőle körülbelül úgy 3 méternyire és szép lassan rámnézett.

Szúrós tekintete volt, villámgyorsan körbepásztázta a terepet, majd magához intett és a fogai közt, halkan, szűrve, azt súgta a fülembe: "Maga itt most nem látott semmit. Világos?Azonnal mondja meg a nevét!" És közben egyik kezével határozottan megragadta a galléromat.

16 éves voltam és rettentően megijedtem, gyorsan válaszoltam és elszaladtam.

 

 

 

Másnap -pedig még csak a gyakorlati időm legeljén voltam- kineveztek állomásfőnöknek, ami a lehető legnagyobb dolognak számított akkoriban.

 

Értetlenül álltam az új helyzet előtt, majd hosszú hosszú évekkel később megtudtam: a szúrós szemű férfit Kádár Jánosnak hívták."

 

 

 

 

 

 

 

 

Döbbenten ültünk faterral és megállt a lángos a szánkban.

 

Már nem volt édes a kóla, nem melegítettek a nap sugarai, nem volt élettel teli a nyüzsgő Balaton part.

Bundi felállt és ugyanazzal a hűvös eleganciával távozott, mint amilyen hirtelen és teljesen váratlanul érkezett.

 

Visszaballagtunk az állomásra, leültünk az egyes vágány mellé a peronra és elkezdett esni az eső, majd recsegő hangon megszólalt a hangosbemondó: "A Budapest Déli pályaudvar felé közlekedő személyvonat, baleset miatt, előreláthatóan 2 órát késik."

 

 

 

Ekkor fater elővett egy cigit, meggyújtotta, mélyen leszívta a füstöt és így szólt:

 

-Látod kis Viku, megmondtam Neked. Minden a  komcsik miatt van!

 

komment komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek