Téka sztorik

Az Izomtibi interjú-vágatlan verzió

2013. május 06. - tekasztorik.blog.hu

Mostanában rákaptam ezekre az interjú készítős cuccokra, remek ötlet, szép lassan elveszítem az egész olvasótáboromat, olvasni meg nem olvassa senki, de pont le se szarom, tessék, itt a tuti, erősen +18-as a szöveg, gyerekeket ne engedjük a monitor közelébe.

Na jöjjön a kérdezz-felelek.

Mivel szégyenszemre nem vagyok nagy blog olvasó, ezért csak bizonytalanul merem kijelenteni, hogy ma, Magyarországon, 3 olyan internetes, szórakoztató, privát web oldal van, ami a trágárság, a szókimondás és a vulgaritás oltárán áldoz hétről hétre.

2 olyan létezik még –tudtommal! - az enyémen kívül, ami nem szégyelli odatenni a frankót, ők pedig Izom Tibi és a Börtönszleng.

Hogy Tibi kicsoda, erről régóta folynak a találgatások, mert intelligenciáját tekintve lehetne akár egy pályáját elhagyó ex-bölcsész is, történetei azonban hűen tükrözik a taxis-kidobó-éjszakai életben pörgő, kigyúrt csávó mindennapjait.

A sztorik annyira életszagúak, hogy mindenki magára ismer, nem marad el a társadalomkritika és a tuti megmondása sem, a posztokban ott figyel az a réteg, akikkel nap mint nap szembejövünk az utcán, vagy mellettünk élnek a panelban, de terítéken szokott lenni a politika és a közélet, valamint a celebek is.

Tibi nem egy nyilatkozós fajta, nekem most mégis válaszolt pár kérdésemre.

Tiszteletem Mester! Első körben azt kérdezném, hogy mi van most a blogoddal, elköltöztél-e máshová, vagy hol lehet téged a legjobban nyomon követni?

A blog még él és működik, csak a posztok többsége már nem oda kerül ki, hanem a napikozlony.hu oldalra, amiket meg szépen linkelgetek a blogomon meg fbukon. A napikozlony úgy jött, hogy egyik olvasóm megkeresett kb. egy éve, hogy indított egy csináld magad újságírós oldalt, amit megköszönne, ha támogatnék saját betűkkel is. Mivel az oldal koncepcióját is jó ötletnek találtam, segíteni sem utálok mindig, a blog.hu pedig ugyan fasza dolog népszerűség elérésére, de én már rég elértem a bennem rejlő lehetőséghez viszonyítva a maximumot, így egy idő után már a kb. 1000 fix olvasón kívül mindenki csak azért klikkelt az oldalra, hogy utána gyorsan bezárja, úgyhogy nem láttam okát, hogy ne a napikozlonyre rakosgassam ki a posztokat.

Mikor és miért kezdtél el írni, mi volt a motiváció?

Öt éve kb. Állandóan sztorizgattam ugyanazt a 10 szar történetemet, úgyhogy gondoltam praktikusabb leírnom egyszer őket, aztán az ismerőseim, ha akarják, elolvassák, legalább addig is tanulják a betűket. Aztán a blogketrec betett ennek a belterjes sztorizgatásnak, mert elkezdtek mások is olvasni.  

Mik a visszajelzések a Magilla bekombinál című könyvedet illetően? Fogyott-e sok és szeretik-e a népek?

Kb. egy éves az utolsó infóm, akkor kb. 1000-1200 ment el, amiben az a jó, hogy abból egyet sem én vettem. Kiadói szempontból geci nagy bukó volt, szegények benéztek rendesen. Mert ugye vagy olyat írsz, aminek a tartalma önmagát is eladja, na ilyen hiú reménye senkinek sem volt, vagy maga az író személye, hogy kopasz proli taxis könyvet ír, eladja a terméket, egy ügyes marketing segítségével. A kúrós-baszós úszónőnél úgy tűnik bejött a stratégia, nálam meg beleállt a történet a földbe, mert a Magilla esetében csak annyi valósult meg az eladhatóságból, hogy volt a hátsó borítón egy négyjegyű szám, amiért elméletben el lehetett volna adni.

 A tartalmi részét meg ugye ki más, mint én basztam el, azt hittem, hogy most ki fogok kerülni a szűk blogos közegből, pedig nem kerültem ki, szerintem 95%-ban azok vették meg a könyvet, akik addig is olvasóim voltak. Viszont annyira görcsöltem azon, hogy olyat írjak, ami ugyanolyan, mint a blog, de annak is fogyasztható legyen, aki nem olvasta a blogot, hogy végül nem is tudtam jól megoldani a feladatot. Sokkal jobb olvasó vagyok, mint író, tudom mi az ami szar, és mi ami jó (http://ekker.tumblr.com/), de az a koncepció, hogy legyen klasszikus, realista mindennapi mocsok regény tiborosan, bár még a könyv alapját képező szerbes sztori kiindulása is megtörtént, ahogy minden más is 90%-ban a Magillában, kicsit elcsúszott a sci-fi felé, szándékom ellenére.  Hallottam pozitív véleményeket is, sőt tán még többségében is voltak, de magam sem vagyok teljesen elégedett. Most úgy kezdtem írni az újat, hogy nagyobb hangsúlyt fektetek a részletekre, a leíró részekre és kevesebbet erőlködöm azon, hogy cselekményt vezessek, ami nem az én asztalom, az már kiderült. Nathanp adott egy könyvet, a Piszkos havanna trilógiát, az csak megerősített benne, hogy nem azon múlik, hogy jó-e egy regény, hogy mennyire bozontos a története. Tévedés volt modern Rejtőt íratni velem, erre már rajtam kívül a kiadó is rájött.  De nem baj, a következőt úgyis csak saját zsebből fogom kinyomni pár példányban, mert a papír az nekem fontos, hiába lenne indokoltabb, egyszerűbb, olcsóbb e-könyvet csinálni. Úgyis magamnak akarok majd elsősorban bizonyítani.

Vannak-e hosszú távú terveid az írással, vagy ez csak hobbi, sima levezetés két gyúrás között?

Semmilyen tervem nincsen. Max kicsi dac van benne, amit ha kiírok, jobban érzem magam. Ha csak öten olvasnak el egy szöveget, ami azt és úgy adja vissza, ahogy a mindennapok történnek, káromkodással, parasztsággal együtt, az már némi elégtételt ad a sok képmutató, álszent szar szemét között. Itt nem azokra a dolgokra gondolok, amik szép gondolatokat, értékeket közvetítenek, hanem azokra, amik úgy tűnnek, mintha szép gondolatokat, értékeket közvetítenének, közben egy üres, felszínes, sekélyes hányások, amik arra jók, hogy az emberek önigazolásnak használják, hogy nézzétek én belájkolom ezt, hogy a világ csupa szépség és rózsaillat, látjátok én milyen jó ember vagyok?

Miközben az emberek többsége átver másokat, indulatokkal van tele mások és másmilyen emberek iránt, hazudnak, csalnak, lopnak, tele vannak téves előítéletekkel, tájékozatlanok, így szinte mindig és mindenben tévedésben vannak, és ahelyett hogy azon dolgoznának, hogy észrevegyék a körülöttük lévő világot, és megpróbálják megérteni, hamis önigazolásokat keresnek. Ráadásul kurva komolyan veszik saját magukat, márpedig az az ember, aki nem tud saját magán röhögni, marha veszélyes.

Mi a célod a bloggal? Puszta szórakoztatás, vagy üzenni is szeretnél vele az embereknek, felhívni a figyelmünket arra a sok ortopéd dologra, amit művelünk?

Előbb már részben megválaszoltam ezt a kérdést, meg magában a kérdésben is benne van a válasz: igen, szeretném felhívni a figyelmet arra a sok ortopéd dologra a figyelmet, amit művelünk. És ne csak azon akadjunk ki és azt ítéljük el, amit mások csinálnak, hanem azon is rágódjunk el picit, hogy mi milyenek vagyunk. Modoros blogon lehetett mérni, amíg volt komment, hogy pl. a szingli marketinges csaj milyen jót tudott nevetni a szoptató anyákon, a konyhásnéniken, a péniszpumpázó középkorú férfiakon, a szingliknél meg a marketingeseknél meg bedurrant a feje, hogy ilyen szar írást.

Mennyire fontos számodra a népszerűség? Mi a véleményed a Facebookról?

Nem mondanám magam különösebben népszerűnek, a dolgok, amiken van piros pötty facebook oldalnak is simán lehet annyi követője, mint nekem, 10 perc alatt bárki bármivel lehet „népszerű”, csak ezt a helyén kell tudni kezelni. A facebook alapvetően jó dolog, nekem semmi bajom vele, a hátulütője mondjuk pont az, hogy könnyen ad egy látszólagos népszerűséget, kislány lefotózza magát, kap rá ötven lájkot, legközelebb már kicsit bátrabb, többet rak a képre melléből, amire még több lájkot kap, nulla teljesítménnyel kivívta az emberek elismerését, amire mindenkinek szüksége van. És mondhatnám, hogy mennyivel többet ad az, hogy ha valaki azért kap elismerést, mert nagyon jól végzi a munkáját, remek pedagógus, fodrász, stb., de ez sem igaz, mert gyanítom, hogy egy kiváló pedagógus kevesebb pozitív visszaigazolást kap az élettől, mint a kislány a fbukos képeivel. És ez nem a kislány miatt van, hanem miattunk.

Mit jelent neked a káromkodás, a trágárság? Szerinted akkor is szórakoztató lenne a blogod, ha nem ilyen stílusban írnál?

Ne csak a hátrafelé íjazásra legyünk büszkék, hanem a magyar nyelv világszinten egyedülálló káromkodási lehetőségeire is. Egy brüsszeli feleannyira nem tudja a lónak zsíros gecijét az anyja szélfútta picsájából kinyalatni egy magyarral, mint mi egy brüsszelivel.

Egyébként statisztikailag nálam írásban még mindig kevesebbszer van káromkodás, mint a hétköznapokban élőszóban. És a statisztika nem úgy készül, hogy vannak a négydiplomás, balzac olvasó sosemkáronkodó történelem tanárnők, meg más senki.

Van családod? És ha igen, akkor tudják, hogy blogolsz? Mit szólnak hozzá?

Tudják, le se szarják. Kivéve a barátnőmet, wannabe nyelvtan tanár, ő a szerkesztőm, összes nyelvtani hibámat ki akarja állandóan javítani. Legalább sosem unatkozik.

Kiknek ajánlanád a Magillát, ki az a réteg, akinek szól?

Franc se tudja. Azt se tudom szól-e valakinek. Tényleg nem. Akik olvasták a blogomat, azok kb. tudják mire számíthatnak. Akik meg nem, olvassanak el két posztot és kb. arra.

Hogy állsz a politikával? Mennyire van jelen a hétköznapjaidban, mennyire befolyásolja az írásaidat?

A hétköznapjaimban emberek vannak jelen, és ezt a közeget, hogy emberek meg én is, befolyásolja, mert az emberek többségének gondolkodását meghatározza a politika, vagyis az, amiről úgy gondolják, hogy az, így kénytelen vagyok foglalkozni vele. Említettem, hogy rühellem a képmutatást, így nem nehéz kitalálni, hogy azt is rühellem, mikor általam személyesen ismert szar emberek, akik szűk körben szívesen szórakoztatják társaságukat olyanokkal, hogy banánt eszik néger mellett, meg a Balatonban pofán basz kislabdával nyugdíjasokat heccből, az nem a társadalom szemétdombjára kerül, hanem nagy góré lesz belőle. Ne legyen kétsége senkinek, rendes ember ritkán megy politikusnak, mert nem venné be a gyomra azt, amivel jár, ami így roppant közhelyesnek hangzik, ugyanakkor a lakosság nagy része bálványként tiszteli ezeket az embereket, akiknek csak egy szavába kerül, hogy bárkiről, a saját szomszédjáról rosszat gondoljanak, ha történetesen holnaptól a 170 cm magas sváb származású villanyszerelőket kell utálni.  

Engem nem lep meg, ha valaki lop, az sem ha kiderül, hogy kedvenc időtöltése a péniszpumpázás, az asszonyverés, vagy bármi, mert nem élek álomvilágban, éppen ezért zavar a percig komolyan sem vett ideológia gyártás, ami egy üres csomagolópapír, és komolyan nem tudom mi kell ahhoz, hogy az emberek ne basszák át magukat, és ha egy döglött borz szép kékbe van csomagolva, akkor már legalább amikor a szagát érzik, ki merjék nyitni, hogy hátha mégsem aranytojás van benne, amit egyébként tudat alatt tán sejtenek is.

Ja, de tudom mi kell hozzá: felfogni azt, hogy attól senki nem lesz rosszabb ember, ha belátja a tévedését, ettől nem fog összedőlni az egész világképe, akiknek pedig igaza lett, nem lesznek automatikusan jobb emberek nála, nem győzik le, nem győz a sátán, nem lesz világvége, csak kivettük a kezünket a fajanszból. Be kell tudni tölteni a tizenkettedik életévet.

Az olvasóid nagyon szeretnek, mert szókimondó vagy. Mennyire érzed feladatodnak, hogy mások helyett mondd ki az „igazságot”?

Nem szoktam kimondani az általam vélt igazságot, helyzeteket szoktam láttatni, jobban-rosszabbul, aztán mindenkire rábízom, hogy mire jut. Ezt az okoskodást, amit most csinálok az „interjúban”, nem szoktam a posztokban erőltetni, meg nem is szeretem, még magamtól sem.

Gondolkodtál-e már stand-up-oláson? Élőben mennyire vagy jófej és laza?

Nem. Életben sokszor egy befeszült geci vagyok, aztán nagy nehezen néha jófej, laza is tudok lenni. Pedig a szívem mélyén szeretnék állandóan vidám, mosolygós cuclibogyó lenni, csak hát kurva nehéz.

Mik a terveid a jövőre nézve?

A legtávolabbi időpont, amiben tudok és merek gondolkodni az az aznap este, vagy max a másnap. Este iszom egy unicumot  meg egy sört.

Milyen blogokat szoktál olvasni?

Bevallom, lassan semmilyet. A sok információ kisütötte az agyamat, lassan már a tumblren is csak azt bírom fogyasztani, ami képből van és 1 másodperc alatt felfogom, hogy mit ábrázol.

Mik a kedvenc könyveid, kik a legkedvesebb íróid, akik hatással voltak rád?

Nem untatnék senkit olvasmányaimmal, meg nagyon hatással nem is tudom… Szeretem a középkori regényeket, onnan mondjuk tán a parasztok voltak leginkább hatással rám. De tényleg fogalmam sincs, bármiről lehet jól és rosszul írni, és tulajdonképpen úgyis minden inger, ami éri az embert, hatással van rá.

Nagyon szépen köszönöm, hogy válaszoltál, további sok sikert kívánok és várjuk a posztokat!

komment komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek