Téka sztorik

Interjú Felméri Péterrel

2013. június 09. - tekasztorik.blog.hu

1. Mi a véleményed a hazai stand-up színvonaláról?

Összességében azt mondanám, hogy jó úton járunk, habár van még hova fejlődni. Vannak világszinvonalú előadók és kevésbé tehetségesek. Vannak túlságosan felkapottak és rejtett gyöngyszemek is. Nem hasonlítanám külföldi előadókhoz a hazaiakat, hisz itt is ott is vannak olyanok, akiken tudok nevetni és bőven olyanok is akiken nem. És mivel a társadalom ahol meg kell feleljünk országról országra változik, nem lenne fairplay összehasonlításokat végezni. Az a fontos, hogy az ember abban a környezetben állja meg a helyét, amiben mozog. Ugyanúgy nem érdemel elismerést az a humorista, aki itthon amerikai színvonalon poénkodik, de senki se érti, mint ahogy azt se marasztalnám el, aki külföldön nem állná meg a helyét, de itthon brillírozik.

2. Neked, személy szerint, mi a célod és motivációd a szórakoztatással?

Szeretek kiállni emberek elé és megnevettetni őket. Ez nekem valamiért nagyon jól esik, ha sikerül. Nem tudom mi lehet a háttérben, de már egész kiskoromban szerettem megnevettetni barátaimat, családomat. Kiváló érzés kitalálni valami vicceset, amit aztán mások is megértenek és nevetnek.

3. Mennyire szól bele a politika a humorba, mennyire érezhető a politika jelenléte a szórakoztatóiparban?

Nem érzem, hogy a politika beleszólna. Nekem már voltak ilyen irányú beszólásaim, de senki se jelezte, hogy ezt nem kéne. A cenzúrát más irányból érzem. Tévében és rádióban óvatosan kell bánni a márkanevekkel, nehogy reklámnak minősüljön. Egyszer szétsípolták az egyik sztorimat, amiben azt mesélem, hogy kigyulladt a Dacia-ánk. Most kérdem én, ki az aki egy ilyen után rohan a szalonba venni egyet? Vagy reklamál a Ford, hogy miért nem egy Focus gyulladt ki? Ezt nem értem. Ugyanakkor ott van az is, hogy a tévé nem szereti ha adott műsorait, támogatóit cikizzük. És végül ott van a hátrányos helyzetűek, kissebségek kifigurázása. Ez valahogy nem veszi be a közönség gyomra felénk. Úgy érzem a vallással is könnyebb poénkodni mint az előbbiekkel. Habár néha az is kiveri a biztositékot.

4. Mit gondolsz, miért látják úgy a nézők/hallgatók, hogy ellaposodott a humor, hogy a berúgás-káromkodás-kaki-pisi tengelyen forog a viccelődés?

Amikor berobbant a sztendap Magyarországra, akkora nagy fless volt, hogy mindenkit megfogott. Friss, pörgős, sokszínű, kiváló előadókkal. Ezt a sokkot már nem lehet újra hozni. Bármennyire is fejlődik a sztendap, pallérozódnak az előadók, ezt a nagy dobást már nem lehet megismételni.

Mi természetesen fejlődünk, bőven lehet izgalmas, megmondó, társadalom kritikát megfogalmazó, sőt polgárpukkasztó sztorit hallani. Az emberek mégis úgy érzik, hogy az első Showder Klub szezonok voltak a legjobbak, meg hogy minden jobb volt régebben.

Ugyanakkor meg természetesen ott van a “barátokkal berugtam-fellépni voltam-megismernek az utcán” bermudaháromszög, amibe mindenki belefut. Ebben én is ludas vagyok. Próbálom visszafogni magam, de elő-elő jön egy-egy érdekesebb történés, amit jó elmondani.

Szintén problémásnak látom, hogy mivel gyakran lépünk fel együtt, sokat találkozunk, beszélgetünk, akarva-akaratlanul is sok minden ragad egyikünkről a másikra: beszéd stílus, szóhasználat, megfogalmazás, karikírozási forma, mozdulatok, sémák, hanglejtések. Erre jó lenne odafigyelni, hogy ne “menjünk egylére”.

5. Mi az, amit Hofi tudott, a mai humoristák viszont nem?

Nem tudom mit tudott. Bezzeg ha blogolt volna, akkor most utána tudnék nézni. Én nem dobok hátast Hofitól. Volt ilyen is, de az elmúlt. Hiába mondja bárki, hogy Hofin még mindig tud nevetni. Szerintem már inkább csak mosolyog rajta mindenki. A poénnak a legnagyobb ereje a meglepetés. Ne mondja nekem senki, hogy egy poénon ugyanakkorát tud hahotázni tizedszerre is.

Hofi régen volt, ő azoknak a körülményeknek kellett megfeleljen. És kiválón meg is felelt. De az akkor volt. Most meg most van.

6. Milyen karakterek, "megmondó emberek" hiányoznak ma a palettáról, illetve feladata-e egy humoristának a társadalomkritika, hogy görbe tükröt tartson a közönség elé?

Szükség lenne egy idősödő cigányra, egy zsidó nőre, egy pékre meg egy buzira és akkor meg is lennénk. Csak viccelek. Nem gondolom, hogy tenyészteni kéne a humoristákat adott paletta alapján.

Egy humoristának a feladata a szórakoztatás. Ennyi, semmi több. Én hiszem azt, hogy a humor lényege a nevetés. És ezt mindenki másképp oldja meg. Van aki felelősségének érzi, hogy ne káromkodjon, van aki fel akarja hívni a figyelmet dolgokra és van aki csak magáról beszél. Mindegyik megoldást lehet kiválóan művelni. A közönség pedig eldönti, hogy mire kíváncsi.

Én, mint ahogy a többiek is, mindezek egyvelege vagyok. Az emberek, amikor engem hallgatnak, akkor valójában a mindenkit körülvevő világot láthatják, az én szűrőmön keresztül. Kiemelem a számomra fontosat és elsiklok a számomra jelentéktelen dolgok fölött. Nem akarok megmondó ember lenni, de néha odamondok. Máskor pedig magamról és a családomról beszélek.

Lehet, hogy gyakrabban elvárnák tőlem, hogy “görbe tükröt tartsak” vagy “fontos” dolgokról beszéljek. Kaptam már bőven kritikát. Több millió ember látott már a tévében standupolni. Nem tudok mindenkinek megfelelni. És ez nem is célom.

7. Ha nem kéne megfelelned a média elvárásainak és nem kéne betartanod bizonyos szabályokat, máshogy, másmilyen stílusban humorizálnál?

Mivel a tévét leszámítva nem kell megfeleljek a média elvárásainak, az élő fellépéseimen már jelenleg is úgy humorizálok, ahogy szeretnék. Talán van pár kényes téma, amiket nem érintek, de ezeket csak azért, mert nem szeretek sértő lenni. Szóval ezt nem a közönségre, hanem inkább a saját gátlásaimra fogom. Összességében nem változtatnék. Persze idővel változik az ember és így az előadásai is. Én is szeretnék fejlődni, alakulni, de ez nem tervezett dolog.

8. Mi frusztrálja ma Magyarországon a legjobban a humoristákat?

Előfordul hogy bizonyos témákra illetve azok megközelitésére nem kíváncsi a közönség. Néha érzem magamon, hogy elmegyek a kommersz felé, csak azért, hogy újabb lehetőséget kapjak. Amikor nekifogtam a sztendapnak, akkor sok időbe tellett kitaposnom magamnak egy utat, amit el tudtam fogadtatni a közönséggel. Nem akartam egy Kiss Ádám vagy Kőhalmi Zoltán klón lenni és ezt sokáig nem vette be a közönség gyomra. Sok negatív kritikát kaptam az elején, de végre sikerült elérnem, hogy sokan szeretik amit csinálok. Ugyanakkor tudom, hogy ha még abszurdabba mennék el, akkor már nem lenne elég ember aki kíváncsi legyen rám. Ha százszor annyi magyar lenne, mint amennyi van, akkor természetesen lehetnék polgárpukkasztóbb, mert bőven akadna olyan, aki nyitott lenne erre.

9. Mennyire van szerepe a pénznek a szórakoztatásban? Mennyire lesz a kreatív, fiatal komikusokból befásult, kiégett, önmagát ismétlő bohóc?

Én ebből élek meg, szóval az én esetemben van szerepe a pénznek. De ha nyernék a lottón, akkor se hagynám abba. Szóval nekem ez több mint anyagi háttér és szerintem ez a kollégáim esetében is így van. A kiégésről nem tudok egyelőre beszélni, mert még ég bennem a tűz, rengeteg tervem és ötletem van, amiket szívesen kidolgoznék, de nem mindig jut rá időm. Azt nem tudom, hogy a lendületem meddig fog kitartani. De ha befásulok, akkor majd felpofozom magam és számon kérem magamon az álmaimat. Remélem ez majd felráz.

10. Mit üzennél annak, aki ezt a pályát akarja választani?

Azt üzenem, hogy a poénok és a színpadi jelenlét mellett nagyon fontos a kitartás és akarat. A belső motor, ami egy kudarc után újra felsegít a színpadra és ami egy siker után nem enged elszállni. Ugyanakkor meg fontos a saját hang megtalálása. A közönség nem kíváncsi egy Bödőcs Tibor utánzatra.

Jelenleg jómagam és Csenki Attila felváltva vezetjük a Dumaszínház tehetségkutatóját és a rengeteg jelentkező között akad néhány gyöngyszem is. Vannak már olyan fellépőtársaink a Dumaszínházban, akik már a mi műsorvezetésünk alatt kerültek be.


Minden új jelentkezőnek sok sikert kívánok. Jót tesz az embernek a konkurencia.

komment komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek